Az árulók a CIA-ban – Call of Duty: Black Ops 6 kampány kritika
Az idei év sem érhet úgy véget, hogy nem mutatkozott be egy új Call of Duty rész a nagy közönség előtt. Most a Treyarch kapta kézhez a nagy múltú franchise stafétabotját. A fejlesztőcsapat a szérián belül a Black Ops alcímet viselő sorozatával vált meghatározóvá. A legújabb felvonás ezt az univerzumot bővíti tovább egy hatodik résszel. Fontos megemlíteni, hogy ez az első olyan rész a játék széria történetében, ami megjelenés napján elérhető az Xbox Game Pass Ultimate előfizetés keretein belül PC-re és Xbox konzolokra jelenállás szerint átszámítva havi ötezer-négyszázkilencven forint fejében. Most mindenki elmondhat egy imát a Phil Spencer mini oltára előtt. A formális információ átadás után viszont nézzük miként sikerült a játék kampány módja.
Minden évben új Call of Duty rész terem
Az Activison Blizzard által felépített üzleti stratégia a Call of Duty esetén nem változott az évek során. Az évenkénti megjelenés menetrendet katonai szigorral próbálja betartatni a kiadó. A végeredményen sokszor ez meg is látszik. A legjobb példa erre a tavalyi évben debütáló Call of Duty: Modern Warfare III, amit mind a kritikus és játékos réteg darabokra szedett. Nem csoda, hiszen a játék inkább érződött egy Modern Warfare II kiegészítőnek, mint teljes értékű folytatásnak. A kampány játékmódról nem is beszélve, ami erősen hasonlított egy Warzone játékelemekre felépített fércmunkához. A kihívás így adott volt a Treyarch és Raven Software csapata előtt, hogy visszaszerezzék az egyjátékos módot előnyben részesítő rajongók szívét.
Az összeesküvés hálójában
A történetünk a kronológiai perspektíva szerint a Black Ops első része és a Cold War után veszi fel a fonalat. Az 1990-es években járunk, amikor épp zajlik az öbölháború (1991. január 16. és 1991. február 28.) a Perzsa-öbölben. Az ENSZ koalíciós és Szaddám Huszein iraki diktátor csapatai között folyik a harc. A mi küldetésünk a Sivatagi vihar hadművelet során, hogy elraboljuk Saeed Alawit az iraki védelmi minisztert. A csapatunk tagjai Troy Marshall (Y’lan Noel) és William „Case” Calderon CIA-ügynökök, valamint Jane Harrow (Dawn Olivieri). A misszió zökkenőmentesen indul, azonban Alawi elfogása után kiderül, hogy egy paramilitáris katonai szervezet célpontja, aminek a neve Pantheon. A lelepleződés után igyekszünk elhagyni a területet és kimenteni Alawi-ot. A hollywoodi akciókat megszégyenítő jelenetek után feltűnik Russell Adler (Bruce Thomas) a dezertált CIA ügynök és felkavarja az állóvizet Frank Woods-nak küldött sejtelmes üzenetével, ami így hangzott:
„Bishop takes Rook”
Az incidenst követően a CIA igazgatóhelyettese Daniel Livingstone (Lou Diamond Phillips) felfüggeszti a csapat további működését és megvon tőlük mindenfajta erőforrást. A cél, hogy kiderítsük ki a valódi tégla a CIA berkein belül. Természetesen, Russell Adler titokzatos üzenetének jelentését végig tudta az előző részekből ismerős Frank Woods. A kód egy Bulgáriában található bázisra utalt, ami a későbbiekben a küldetések közötti safehouse vagy lobby lesz a játékos számára. Itt tudjuk a küldetések alatt összeszedett pénzösszegeket elkölteni bizonyos fejlesztésekre. A pályákon fogunk találni kisebb fejtörőket, amik általában egy kódot adnak számunkra, amivel legtöbb esetben egy széfet tudunk kinyitni. A program eme fáradozásainkat általában nagyobb pénzösszeggel honorálja, amit kedvünkre elkölthetünk a bázisunkon, akár fegyverfejlesztésekre vagy állóképességre.
A James Bond meló
Sok esetben lehet kritizálni a szériát ilyen-olyan dolgok miatt, de az vitathatatlan, hogy a Call of Duty kampányok grandiózusságát nem lehet egy legyintéssel letudni. A Raven Software és Treyarch kísérletező kedvében volt, amiből nagyon jó dolgok sültek ki. A küldetések és a pályák felépítése kellően változatos. Az egyik pillanatban Kuvait felperzselt olajmezőin harcolunk, a következőben pedig a Capitolium fehér márvány padlóin száguldozunk cross motorral. Nekem a személyes kedvencem High Rollers küldetés volt, amikor egy kaszinót kellett kirabolnunk, miközben mindegyik csapattagot irányítottuk így átérezve a csapatmunka dinamikáját.
A fegyverek kezelése és akció szekvenciák dinamikusan vannak felépítve, de alkalmanként adódik lehetőségünk bizonyos pályákon lopakodva elintézni az ellenséges katonákat. A grafikai megjelenítésben tudták tartani az előző részek által felállított minőséget. A Black Ops 6 egy igényesen megalkotott játék képét mutatja a külvilágnak. Az átvezetők hozzák a szokásos filmekre hajazó minőséget. A sztori pedig gondoskodik róla, hogy a székbe szegezve éljük át az alakuló eseményeket. Jack Wall, a Treyarch mondhatni házi komponistája újfent visszatért a szériához a Cold War után. Az ő vezényletével megint sikerült egy meghatározó és jól megszólaló albumot alkotni.
Nem egy éjszakás kaland
A játékidő tekintetében nem kell aggódnunk, hogy egy délután alatt teljesítjük a kampányt. Alsó hangon nyolc óra alatt tudjátok teljesíteni az extrákat nem beleszámítva. A tavalyi részhez mérve nagy előrelépés, hogy nem csupán három-négy órát kapunk egyjátékos mód címszó alatt. Az elvárások tekintetében hozta a kötelezőt a Black Ops sorozat simán odatehető a Black Ops, Black Ops II és Cold War mellé. A Treyarch és Raven Software boszorkánykonyhájába végre egy olyan alkotás jött létre, ami újításai mellett megtartotta a széria alapköveit és hű maradt az identitásához. Régen élveztem ennyire egy Call of Duty kampányt, minden egyes történetbeli információ morzsa előre gördítette a kíváncsiságomat. Az olykor meglepő fordulatai is jól sültek el, amire azt tudom mondani, hogy valahogy így kell kísérletezni, de közben nem elrugaszkodni a bejáratot formulától. A CoD részek jönnek és mennek az évek múlásával, aztán az eladási listák élén végeznek. Ez már olyan biztos, mint a halál és az adók.