A James Wan által elindított horror-univerzum, a Démonok között franchise a 2010-es évek egyik legsikeresebb filmes vállalkozásává nőtte ki magát – legalábbis pénzügyi szempontból, kritikailag a filmek nagyobb része nem ütötte meg a mércét. Wan két kísértetházas Démonok között-filmje (különösen az első) azonban szakmailag is pozitív fogadtatásra talált. Ennélfogva túl sok reményt nem fűztem a Démonok között harmadik etapjához (Az ördög kényszerített), mikor kiderült, hogy Wan nem tér vissza a rendezői székbe, hanem Michael Chaves veszi át tőle a stafétát, akinek a franchise egy másik filmjét, A gyászoló asszony átkát „köszönhettük”. A Fűrész és az Insidious filmsorozatok elindítója ezúttal csak a sztori megírásából vette ki a részét.

1981-ben járunk, Connecticutban. A Warren házaspár, Ed (Patrick Wilson) és Lorraine (Vera Farmiga) ezúttal egy megszállt kisfiúból próbálja kiűzni a démont, ami végül nem nekik sikerül, hanem a fiú nővére barátjának (Ruairi O’Connor) a kérésére hagyja el a testet, azt azonban nem veszik észre, hogy a démon ezzel egyidőben a másik fiút szállja meg. Ed, aki egyedül volt szemtanúja annak, ahogy a démon átszáll a másik testbe, szívrohamot kap, és kómába esik. Nem sokkal később a fiú megöli a főbérlőjét, és azt állítja, hogy az ördög kényszerítette rá a gyilkosságra.

A korábbi filmekhez hasonlóan ennek is egy valós eseménysorozat szolgáltatja a hátterét, habár a démonok létezését illetően vannak kétségeim, de ebben alighanem Eden és Lorraine-n kívül mindenki osztja a véleményemet. Az ügy annó nagy port kavart Amerikában, ugyanis nem volt arra precedens, hogy valaki ördögi befolyásolásra hivatkozzon a bíróságon. A fiúl Arne Cheyenne Johnson, ráadásul egy olyan, mélyen katolikus településen követte el a gyilkosságot, ahol az azt megelőző 193 évben egy sem történt. Johnsont végül a bíró tíztől húsz évig terjedő szabadságvesztésre ítélte, de ebből mindössze öt évet ült.

A Démonok között-franchise filmjei kapcsán gyakran felmerül, hogy mennyire állnak jó morális alapokon – elvégre magától értetődő, hogy a Warrenéknek vagy más démonűzőknek szorítunk, hogy űzzék el, győzzék le, pusztítsák el a gonosz démonokat. Miközben tisztában vagyunk vele, hogy a valóságban Ed és Lorraine egy k**** démonnal nem találkoztak életük során, és mindketten szélhálmosak. Ebben a történetben ráadásul egy bírósági eljárás során próbálnak felmenteni valakit a természetfelettire hivatkozva, miközben tisztában vagyunk vele, hogy a film rokonszenves Arne-ja a valóságban egy gyilkos.

Ha ezen a morális dilemmán túl tudunk lépni, akkor természetesen el kell ismerni, hogy a történetben van annyi potenciál, hogy egy jó forgatókönyv készülhessen belőle, és ami a legfontosabb, jó horror. Ezért bosszantó, hogy a film egyszerűen nem elég ijesztő. Az ördög kényszerített lett a leglaposabb és leghaloványabb a három Démonok között film közül – ha a franchise összes filmjét nézzük, akkor viszont bőven vannak nála gyengébbek. Ez azért lehet, mert a franchise fősodrát képző trilógia filmjeinek van egy, illetve két aduásza: Ed és Lorraine Warren. A közöttük lévő, szoros érzelmi kötelék a Démonok között filmek szíve. Akármennyire is sikerült Chavesnek minimálisra redukálnia a feszültséget (ebből a szempontból a film nyitányát képező démonűzés volt a csúcs) és az ijesztgetés-faktort, Patrick Wilson és Vera Farmiga még mindig remekül működnek együtt a filmvásznon. Ezúttal mélyebb betekintést is kapunk a kapcsolatukba és annak gyökereibe.

Wan és Chaves jól érezték ugyan, hogy ideje új vizekre evezni, és a megszokott kísértetházas-megszállós formulát valami másra cserélni, ezért inkább műfaját tekintve inkább a krimire, témáját tekintve pedig az okkultizmusra helyezték a hangsúlyt. Kétségtelen, hogy ráfért már a frissítés a filmsorozatra, ugyanakkor a film elejétől tudjuk, hogy nem Arne az igazi gyilkos, és maga a nyomozás nem rejt magában túl sok izgalmat (lehet, hogy okosabb lett volna a tárgyalást részleteiben megmutatni). Az ördög kényszerített középszer, mind krimiként, mind horrorként. Olybár tűnik, hogy James Wan nélkül továbbra sem sikerül minőséget, zsigeri borzongatást a vászonra varázsolni, pedig ő sem tartozik a műfaj mágusai közé – csak egy panelekből építkező iparos, de a szó legnemesebb értelmében. Ha a sorozat korábbi filmjei tetszettek, akkor valószínűleg ez az epizód sem fog csalódást okozni.