Már a hazai mozikban is megtekinthető Daniel Craig utolsó Bond-filmje, a Nincs idő meghalni. Ebből az apropóból most szakítsunk időt arra, hogy kicsit összegezzük mindenki kedvenc ügynökének ezt a korszakát. Természetesen rázva, nem keverve, és a legújabb film tartalmára vonatkozó spoilerek kerülésével.

Casino Royale

A Casino Royale a Craig-éra kifejezetten erős kezdete. Sokak számára eredetileg nem is tűnt jó választásnak Craig Bond szerepére, hiszen esetében nem beszélhetünk egy tipikus szépfiúról. A karaktert előzőleg játszó Pierce Brosnan figurájától ebben is, és a történet hangvételében is markánsan elkülönült.

Már itt elindult az új irányvonal, ami a Skyfall alkalmával ért el a csúcsára, és amit a Nincs idő meghalni zárt le végérvényesen. A régi Bond már-már rajzfilmszerű akciókban marháskodott, ezzel szemben az új Bond világában az ütközetek mind kívül, mind belül mély nyomokat hagynak. A franchise világában korábban megszokott gyönyörű, de üres cicababák helyett továbbra is szép, de immáron komplex és cselekvő női karaktereket vonultat fel, akik közül talán az öt film alatt legerősebb alakítást a Casino Royale-ban felbukkanó Eva Green nyújtja a végzetesen vonzó Vesper Lynd bőrébe bújva.

A Quantum csendje

Bár az új irányvonallal természetesen nem mindenki volt elégedett, a többség fogadtatása pozitívnak mondható. Az új stílust vitte tovább az A Quantum csendje is, sajnos a kritikai fogadtatása már gyengébbre sikerült a Casino Royale elismertségéhez viszonyítva. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a Bond figurájában rejlő új, komolyabb és drámaibb lehetőségeket elődjéhez képest sokkal kevésbé tudta kihasználni.

Az új mitológia építéséhez tehát a 2. film csak minimális mértékben tudott hozzájárulni. Az erős női karakterek sorát gyarapítja ugyan Olga Kurylenko, a kifejezetten színvonalas mezőnyből kiemelkedni azonban nem képes. Bond fő ellenfele pedig egyenesen ebben a részben a leggyengébb Craig ellenlábasai közül. Így összességében egy dologban tud kiemelkedni ezen film: az ötösfogatnak ez a legrövidebb tagja.

Skyfall

Az előző rész gyengébb fogadtatása után újra egy igazán nagy dobás következett a Skyfall képében. A film bár a Craig-éra közepe, minden bizonnyal sokan fogják majd visszatekintve is az igazi csúcsának tartani. Minden korábbi felvonásnál sötétebb, pörgősebb és keményebb akciókkal, a Bond-filmekben látott egyik legjobb rendezéssel és a Javier Bardem által alakított legjobb ellenféllel.

A film rendezője, Sam Mendes biztos kézzel nyúl az új hangulati elemekhez, és remekül mozog Bond új korszakában. A meglévő, visszatérő motívumokhoz és történetmesélési döntésekhez képes újakat is adni. Itt jönnek be a képbe a korábbinál hangsúlyosabb, visszatérő mellékszereplők Q és Moneypenny képében, de Bond és ellenfeleinek viszonya is innentől kezdve válik igazán sokrétűvé. Mindezt ráadásul úgy, hogy a Skyfall tulajdonképpen nyugodt szívvel tekinthető a zseniális Judi Dench által alakított M filmjének is. Az ő karakterének dilemmái sok tekintetben összegződnek ebben a filmben, és Bond dilemmái közül is sok visszaköszön ezek közül a későbbiek során is.

Spectre-A Fantom visszatér

A nagy sikerre való tekintettel Sam Mendes rendezhette a következő részt is, így a rendezők közül ebben az ötösben ő az egyedüli duplázó. Sajnos második próbálkozásával meg sem tudta közelíteni az elsőt. A Spectre feleslegesen hosszú, és igazán kiemelkedni semmiben sem tud. Utólag tulajdonképpen majdhogynem a Nincs idő meghalni hosszúra nyúlt felvezetésének lehet tartani.

Léa Seydoux alakításában itt bukkan fel először Madeleine Swann, és vele együtt érkezik meg Christoph Waltz is Blofeld szerepében. Érdekes módon van a két karakternek egy közös szerencsétlenségük. A Bond franchise korábbi alakjaihoz képest mindketten kiemelkedően jól alakítanak, ám az új korszakban korábban felállított, magasabb elvárásokhoz nem tudnak teljesen felnőni. Furcsa módon egy karakter van, aki mind az öt film kontextusában is kiemelkedő a saját pályáján, ő pedig a Dave Bautista által játszott verőember. Egyszerű, de nagyszerű, simán jobb az összes korábban felbukkanó kollégájánál.

Nincs idő meghalni

Korábban megjelenő kritikám végén így írtam az utolsó felvonásról: „A Nincs idő meghalni nem egy hibátlan film, és minden bizonnyal egy-egy csavar nem fogja elnyerni mindenki tetszését. Borítékolható, hogy rengeteg beszélgetés indul majd a rajongók közt a film kapcsán, az írók egyes döntéseit sokan furcsának vagy feleslegesnek fogják találni. Én viszont azt gondolom, a Casino Royale és a Skyfall méltó társat kapott a záróepiződ képében. Bárki is lesz a következő Bond, ezt nem lesz egyszerű túlszárnyalnia.” Ha érdekel, itt elolvashatod az egész korábbi kritikát is.

Hogy ki lesz az új Bond? Sokakat foglalkoztat most ez a kérdés, ám Barbara Broccoli szerint 2022-ig nem lesz aktuális a kérdés. Szerinte egy kicsit még hagyjunk időt Craig dicsőítésének, amit a színész minden kétséget kizáróan meg is érdemel. Ennek ellenére szórakoztató egyes jelölteken gondolkozni, de nem kell túl komolyan venni. A magam részéről a legjobb lehetőségnek talán a sokak által támogatott Tom Hardy-t tartom, de szívesen látnám a szerep kapcsán szintén többször felmerülő Henry Cavill-t is. A vadabb verziók közül pedig mindenképp megemlíteném a fogadóirodák füstös szobáiban állítólag felmerülő Angeline Jolie-t és Harry herceget is, a találgatás határa csak a csillagps ég. Vagy még az se.

A Q-t alakító Ben Wishaw nyilatkozta a napokban, hogy ezen a ponton szinte bármi elképzelhető a karakterrel. Szerinte a lényeg, hogy valami igazán radikális és újszerű irányba haladjon tovább a franchise. A megkezdett, már-már Marvel-féle univerzumépítés kapcsán bennem önkéntelenül is felmerült például egy Bond-minisorozat álma, esetleg egy kevésbé jelentős karakterrel, vagy magával a 007-essel… De akármit is hozzon a jövő, a lényeg hogy tartsák az eddigi minőséget, akkor nem lehet okunk panaszra. Most pedig mindenki igyon meg egy vodka-martinit Daniel Craig-re!