A Rick and Morty sikere bebizonyította, hogy a Futurama után is van értelme a science-fictiont vegyíteni a felnőtteknek szóló animációs sorozatokkal. Így kaphatott esélyt Olan Rogers alkotása, a Final Space is, ami 2016-ban még egy YouTube-ra feltöltött rövidfilmként indult. Most, a harmadik évad után pedig már ott tartunk, hogy az utóbbi évek egyik legjobb animációs sorozatát tisztelhetjük benne.

Gary Goodspeed jó nagy slamasztikába került, és ezt csakis a szerelemnek köszönheti. Amint meglátta Quinn Ergont, az Infinity Guard kapitányát, a fejébe vette, hogy meghódítja őt, még ha ehhez katonának is kell kiadnia magát. Azonban egy váratlan vészhelyzet miatt hamarosan egy vadászgép pilótafülkéjében találta magát, és kis híján megsemmisített egy egész bázist. Ezért öt év börtönbüntetésre ítélték, amit a Galaxy One űrhajón kell töltenie műholdak javításával. Azonban Gary az idegőrlő, monoton feladatok elvégzése közben is csak Quinn-re tud gondolni, éveken keresztül.

Amikor már az utolsó napokat számolja vissza a büntetéséből, minden a feje tetejére áll: Gary a világűrben talál egy barátságos, zöld létformát, akit elnevez Mooncake-nek, és befogadja. Még csak nem is sejti, hogy Mooncake egy élő fegyver, aki komplett bolygókat képes elpusztítani, és hogy a galaxis legkegyetlenebb zsarnoka, Lord Commander keresi őt. Ezzel Gary egy olyan konfliktusba avatkozik be, ami az egész világegyetem sorsára hatással lesz, és amiben olyan kozmikus erők mozgatják a szálakat a háttérből, amikről korábban fogalma sem volt.

A Final Space tipikus példája annak, hogyan keltsük fel a néző érdeklődését egy látszólag egyszerű koncepcióval, aztán ahogy halad előre a történet, a tétek fokozatosan emelkednek, és a végén azon kapjuk magunkat, hogy a körmünket lerágva izgulunk a szereplők sorsáért. Az első évad még csak lefekteti a történet alapjait, a másodikat akár egy Rick and Morty utánérzésnek is lehetne nevezni (Olan Rogers szerint az Adult Swim nyomására kellett több poént írniuk a sorozatba), a most véget ért harmadik évad viszont már kőkemény dráma és harc az életben maradásért, ahol csak elvétve van helye a humornak. Szóval megéri kitartani a sorozat mellett, mert ilyen dinamikusan változó és fejlődő történetet ritkán látni az animációs sorozatok között.

Pedig bevallom, hogy az első évadban még nehezen tudtam megbarátkozni a Final Space-szel, és ennek pont a főszereplő, Gary volt az oka. A történet elején ugyanis gyakran infantilis módon viselkedik, és a sorozat készítője (aki egyébként a főszereplő hangját is adja) valamiért viccesnek gondolta, ha minden adandó alkalommal vagy affektálva beszél, vagy fejhangon ordít. (Szerencsére a második évadban ebből jelentősen visszavettek, a harmadikra pedig szinte teljesen eltűnt.) Idővel viszont kiderül, hogy Gary így tud megbirkózni a múltjában átélt traumákkal, és a jelenben őt érő stresszhelyzetekkel. A gyerekes viselkedés mögött egy mélyen sebzett, magányos ember található, aki dacára a rengeteg nehézségnek, mindig képes megőrizni az optimizmusát, és mindent megtenne a barátaiért.

A legénység többi tagja is igazán érdekes és szimpatikus figura. Quinn minden körülmények között képes higgadtan gondolkodni, és a feladatra koncentrálva megtalálni a legjobb megoldást. Avocato először egy hidegvérű gyilkosnak tűnik, de persze kiderül, hogy neki is van szíve, és végül igazi barátságot köt Garyvel. Az ő fia, Little Cato fiatal kora ellenére értékes tagja a csapatnak, és idővel Gary úgy tekint rá, mintha egy kicsit az ő fia is lenne.

A második-harmadik évadban csatlakozó szereplők is tovább színesítik a szereplőgárdát, az mondjuk annyira már nem tetszett, hogy a készítők kötelességüknek érezték évadonként legalább egy comic relief karakter hozzáadását, akik inkább idegesítőek, semmint szórakoztatóak (Tribore különösen rossz ebből a szempontból). A főgonoszok már sokkal izgalmasabbak, legyen szó akár az olykor humoros, de mindig fenyegető Lord Commanderről (David Tennant sokkal gyakrabban szinkronizálhatna animációkban, mert remekül csinálja), vagy Invictus-ról, aki maga a megtestesült kozmikus gonoszság.

Az animáció minősége az első szezonban még kissé felemás képet mutatott, mert a hátterek ugyan igazán szépek és részletesen kidolgozottak, a karakterek animációja néhol kissé költséghatékonynak tűnik. Szerencsére az összkép idővel javult, a harcok és az űrcsaták pedig különösen látványosak lettek. A soundtracket sem érheti panasz, az egyes aláfestő zenék, különösen Shelby Merry dalai nagyon jól illenek a jelenetek drámaiságához.

Egy igazi rejtett gyöngyszem tehát a Final Space, amit idehaza sajnos még mindig alig ismer a közönség, pedig sok tekintetben szerintem még felül is múlja a „nagy rivális” Rick and Morty-t. Mind történet, karakterábrázolás és animáció szempontjából is kiemelkedő sorozat, olyan üzenettel, aminek mindig lesz aktualitása: a világegyetem egy kegyetlen hely, és csak akkor van esélyünk a túlélésre, ha mindannyian félretesszük az ellentéteinket, és összefogunk.

A Final Space első két évadja elérhető a Netflix műsortárában.