Megnyitod a csapot, és a szuperhősök folynak belőle. A tévében, a moziban, és természetesen a képregények lapjain is. De mi van akkor, ha az embernek elege van belőlük, ugyanakkor mégis szeretne valami frisset és jót olvasni? Image kiadó. A válasz egyértelmű, az utóbbi időben ugyanis ontják magukból a jobbnál jobb képregényeket. Erre az egyik legjobb példa a kiadó, Southern Bastrads című sorozata. Az alkotókat tekintve van egy Jason Aaron nevű írónk, aki írt a DC-nek és a Marvel-nak is, de az is bőven elég, ha annyit mondok, hogy Scalped. Az Eisner díjas kőkemény bűnügyi sztori, ami hatvan részt ért meg, és úgy vágódott be a képregényes alapvetések sorába, hogy helyet sem kért magának, hanem egyszerűen kult képregény lett a másodperc tört része alatt. A Scalped eleve garantálná, hogy vakon rohanjunk megvenni a fickó minden más írását, de Southern Bastards nem kér magának referenciát. Egy karcos, kőkemény történetet kapunk, amit véleményem szerint valamikor a közeljövőben tévére adaptálnak, én legalábbis szívesen megnézném, hogy mutatna képernyőn. És ha jól emlékszem, mintha azt is olvastam volna valahol, hogy az FX megvette a történet jogait.

A történet Alabamában játszódik, és aki már látott filmen tipikus déli kisvárost Amerikában, annak nem kell magyarázni, milyen miliőbe érkezik vissza az idősödő Earl Tubb, hogy rendbe tegye a szülői házat, miután nagybátyja otthonba került. Earl idejét sem tudja, mikor járt utoljára szülővárosában és egy porcikája sincs, ami kívánná a visszatérést. Terve szerint nem is marad soká, amint végzett a dolgával lelép. Persze ha ilyen könnyen menne minden, nem lenne történet, így meg sem lepődhetünk, mikor belefut egy Dusty nevű régi iskolatársába, akin nem mellesleg látszik, hogy veszett kutyaként követi a baj. Earlnek szomorúan kell tudomásul venni, hogy délen még mindig más törvények uralkodnak, és miközben Earlt a helyi focicsapat, és a mindent és mindenkit uraló edzőjük kísérti a jelenben, a múlt is azonnal a torkára teszi a kezeit, amint az apja sírjából kinőtt fa alá áll.

Jason Aaron mesterien festi le a hangulatot, ami körbeöleli a tipikus Alabamai környezetet, és benne a sajátos karaktereket. A fokozatosan felvillanó képek a múltból és a főszereplő borongós hangulata már az első oldalakon jelzi nekünk, hogy vihar közeleg. Ezer és ezer olyan pillanatot lehet találni a képregényben, mikor üvöltve mondanánk a főszereplőnek, hogy forduljon vissza és lépjen le a francba. Bár főszereplőnek kinevezni valakit ebben a történetben, nem is feltétlen helytálló. A temetetlen múlt egyébként nem csak Earl Tubb, de többi karakter életét is beárnyékolja. A Southern Bastards nem az a fajta történet, ahol a szereplők tiszta lappal kezdhetnének bármit is. A város maga, mint egy kívülálló szelete a világnak, magába rántja a volt sheriff visszatérő fiát, és már csak az a kérdés ki fog-e jutni élve onnan. Lévén Jason Aaron is délről származik, minden egyes képkockán érezhető, hogy a kisujjában van a környék minden klisés, vagy talán kevésbé klisés részlete. Nem egy barátságos világot fest le, és az egész történet alatt végig ott lappang a kipattanni készülő erőszak.

Jason Latour tökéletes választás volt, hogy megalkossa a Southern Bastards kép világát. A folyamatos szürkés színvilágba tudatosan helyezi el a vörös különböző árnyalatait, ami ugye köztudottan a harag színe. Véleményem szerint kimondottan filmes lett a képregény, szinte látom a jeleneteket és a vágásokat.

A Southern Bastards nem hazudtolja meg az Image utóbbi időben kiadott, minőségre épített képregényeit. Akinek megfeküdte a gyomrát a sok sztreccs nadrágban repkedő szuperhős, és valami más jellegű történetre vadászik, annak bátran merem ajánlani ezt a történetet, nem fog csalódni. De igazából mindenki másnak is.