Sepsi László Termőtestek című regénye 2021 végén jelent meg a Jelenkor gondozásában. Túlzás nélkül mondhatom, hogy azok, akik ismerik Sepsi munkásságát, vagy egy kicsit is igyekeznek lépést tartani a hazai fantasztikus irodalommal, már nagyon várták az új könyvet. A Termőtesteket regény kategóriában jelölték a 2022-es Zsoldos Péter-díjra.

Fellapozva a Jelenkor vaskos és komor kötetét, nem találni benne semmilyen útmutatást, hogy az olvasó most akkor sci-fit, fantasy-t vagy szépirodalmat tart a kezében. A kiadó igen bölcsen tette, hogy nem skatulyázta be a könyvet, hiszen egy rendkívül komplex, összetett és szépirodalmi igényességgel megírt, fantasztikus elemekkel operáló műről van szó. Sepsi világában a szereplők hús-vér emberek. Aprólékosan megrajzolt, groteszk, kegyetlen, helyenként már-már undorító, vagy megbotránkoztatóan aljas figurák. Mindegyiket imádtam. A fikciósságot itt nem a karakterekben kell keresni, hanem a környezetben, mely a táptalajt adja Höksring furcsa városának.

Ahova a spórák esnek

A Termőtestek helyszíne Höksring, egy ismeretlen kantonban lévő városka, mely akár lehetne Nyíregyháza, Kecskemét, vagy Szolnok is, csak nem így hívják. Bárki élhetne itt. Te is, én is. A regényben a szereplők és helyszínek nevei kissé északinak hatnak, ezzel eltávolítva tőlünk a világot, mondhatjuk, építi a világot, az idegen nevek használatával megágyaz a fikciós olvasásmódnak. Mégis maga a város, amelyet Sepsi megteremtett, bármelyik magyar hírportál bűnügyi rovatának címlapján is szerepelhetne. Azzal, hogy egy számunkra ismerős környezetet teremt, véglegesen berántja az olvasót Höksring spórákkal átitatott világába. Amit ismerünk, azzal tudunk azonosulni, márpedig mindenki számára ismerős a paneles-bérházas, groteszk valóság, ami a Termőtestek oldalain kínálkozik. Ez a kisrealista környezet tökéletes játszótér az író számára, mert az olvasó ismeri, és a bele helyezett fikciós elemek még nagyobb kontrasztot tudnak teremteni. Így születik a szürrealitás.

A regény világa egyszerre kísértetiesen ismerős és hátborzongatóan idegen. Sepsi narrációjában a karakterek aprólékos gondossággal vannak megrajzolva. Az olvasó fókuszát nem a globális tettekre vezeti, hanem a karakterek részleteire irányítja. Látjuk a letört fogakat, a gombás bőrt, a nyakra tekert kötelet, a halál pillanatában átsuhanó gondolatokat. A karakterek realista leírása tűpontos képet rajzol elénk és valahogy hihetővé, esendővé teszi a hősöket. Senki nem fekete vagy fehér, nincsenek idealizált hősök, világmegmentő héroszok, vagy nagy tettek. Leginkább mindannyian csak túl akarnak élni Höksring kegyetlen városában.

A karakterek közti fő konfliktust egy városon belüli bandaháború adja, melynek fő kérdése, hogy ki fog uralkodni végül Höksring gombáin? A regény bizarr valósága elől a kábítószerként fogyasztott gombák nyújtják az egyik lehetséges kiutat, melyek csak Höksringben honosak. Aki össze tudja fogni a gombák terítését és eladását, az hatalmas anyagi haszonra tehet szert. Rögtön a regény első oldalain szembesülünk az alvilág elsőszámú családja, az Ergotok halálával. A mögöttük maradt űrt többen próbálják betölteni. Az egyik legkompetensebb jelölt Zedmork Viskum, aki behajtóként, Sáska nevű számszeríjával oldalán járja Höksring utcáit. Az Ergotok halála lehetőséget ad számára, hogy végleg megtisztítsa a várost riválisaitól és egy kézben fogja össze a hatalmas birodalmat.

Mint minden rendes bűnös városnak, Höksringnek is szüksége van örömlányokra. A Termőtestek világában a prostitúciót a Babaház nevű kupleráj irányítja, melynek vezetője a Noplur család. Az Ergotok hirtelen halála őket sem hagyja érintetlenül. A Babaház vezetője, Nesseria és gombafüggő testvére, Gris is belekeverednek a kibontakozó vérontásba. A függőségek, és az üzletszerű kéjelgés mellett a korrupció is megjelenik, ahogy kiderül, hogy a város polgármestere és a rendőrség is nyakig benne vannak a bűncselekmények mocsarában. A karakterek egymással és múltjukkal próbálnak meg leszámolni, Höksring utcáin pedig elszabadul az erőszak, hogy aztán helyet adjon valami sokkal borzalmasabbnak.

A Termőtestek két világa

A regényt már az első oldalaktól áthatja egy finoman felsejlő misztikum, a gombák varázsa. A szemünk előtt a regény jelenében kibontakozó agresszió mellett párhuzamosan látjuk a múltat is, mely a város alapításáig nyúlik vissza. Sepsi a város múltját visszaemlékezésekben, testen kívüli utazásokban és szereplők által olvasott regényekben mutatja be. A megismert világ, ahonnan a gombák jönnek, végig ott van a szereplők és az olvasó tudatalattijában.

A gombafajok fikciós elemként való használata szembe állítja egymással a regény realista világképét és az azon túl húzódó valóságot, melyet a gombák által uralt környezet képvisel. A cselekményen végig hömpölygő brutalitás Höksring mindennapjait és a két világ között húzódó határt is feltépi. Az erőszak mennyisége már-már immunissá teszi az olvasót a szereplők bizarr cselekedeteire, ezáltal a figyelem rá tud irányulni arra, ami más az egyszerű vérontástól. Transzgenerációs traumák, szerhasználat, járványok, bőven van mit feldolgoznia az olvasónak, mindeközben pedig a párhuzamosan megbúvó, spórákkal átszőtt gombavilág egyre mélyebben benyomul a valóságba.

A fikció kihelyezése a környezeti, már-már természetes elemekbe egy olyan groteszk lehetőséget nyújt a szerző számára, amivel sokkal jobban ki bírja lökni az olvasókat a komfortzónájából. Egy biztos, a Termőtestek nem hétköznapi regény. Mélyen berágja magát a tudatalattiba, hogy letegye a spóráit és a megfelelő pillanatban elrepítsen minket Höksring világába.

Ha tetszett a regény, de még nem olvastad Sepsitől a Pinky-t, mindenképpen csapj le rá.

Ha tetszett a környezet brutalitása és megnéznéd, hogy más hazai kortárs szerzők hogy ültetik át a fikciót a természet elemeibe, ajánlom R.J. Hendon-tól a Gyomláló-t, és Moskát Anitától a Horgonyhely-et.

Ha pedig valami nemzetközi hátborzongató olvasmányra vágynál, ami azért hasonlóan izgalmas, Jeff VanderMeer Déli végek-trilógiája lesz a nyerő!

Jó olvasást!