Minden iparágnak megvannak a maga jellegzetes képviselői, így a videojátékiparnak is. Ezek közül az egyik éppenséggel pont Mario. Maga a karakter szinte már a kezdetektől fogva jelen van a videojátékpiacon ilyen vagy olyan formában. Különleges ismertető jegye pedig a kék kantáros nadrág, a neve kezdőbetűjével ellátott sapka és természetesen a jellegzetes bajusza. Habár maguk a Mario játékok talán már nem annyira elterjedtek, mint korábban, viszont a karakter továbbra is elég népszerű és nem mellesleg időközben köré is felépítettek egy komplett univerzumot, egy afféle Marioverse-t. Így hát most amikor sorra jönnek ki a különböző videojáték adaptációk várható volt, hogy előbb vagy utóbb a kis bajszos olasz vízvezetékszerelő is sorra fog kerülni.

Ugyan korábban volt már egy Mario film, méghozzá egy előszereplős feldolgozás valamikor a kilencvenes évek elején. Habár személy szerint én azt az alkotást nem láttam, azonban ahogy hallottam lehet még jobban is jártam. Ugyanis az a film állítólag valami rettenetesen borzalmas. Természetesen az alkotók ezúttal nem követték el ugyanazt a hibát és ez a mostani Mario film egy vegytiszta animációs mese lett, amit elsősorban inkább a gyerekekre targetáltak mintsem a felnőttekre, ami persze valahol érthető. Hiszen a Mario kvázi tényleg egy mese vagy legalábbis elég meseszerű a tálalása. Viszont a felnőttek közül feltehetően többen és jobban ismerik ezt a karaktert és a hozzáköthető világot. Minden esetre a Super Mario Bros.: A film egy családi film lett.

A történet soha sem számított igazán a Mario játékok erősségének és ez sajnos a filmben sincs másként. Adott egy idilli vagyis hát több idilli meseszerű világ, amibe egyszer csak valahogyan, mármint egy portálon keresztül odakerül Mario és az ő öccse Luigi, akiknek a helyiekkel együtt fel kell venniük a harcot a gonosz teknőssárkánygyíkakármi Bowser ellen. Egyébként Bowser célját illetően van egy csavar, amit feltehetően a Mariovilág ismerői már tudhattak, ám az előzetesek nem tettek róla említést, így pedig meg kell hagyni elég hatásos volt.

Ami viszont igazán jó ebben az alkotásban, az a hangulat és maga ez egész kvázi mesevilág. A karakterek mindegyike meglehetősen szerethető és a maganemében aranyos. Igen, még Bowser is. Ugyanakkor az egész nem megy át giccsbe és bár vannak benne úgymond ijesztő vagy legalábbis komornak ábrázolt helyszínek, az alkotás mégis szinte végig könnyed és humoros. Ám ami talán mind közül a legfontosabb, megismerteti a különböző Mario játékokat a közönséggel. Sőt, vannak olyan részei a filmnek, ami egy az egyben akár elmenne egy afféle végigjátsszásnak is az egyes játkokból.

A karakterek szintén remekül lettek megalkotva. Mario (Chriss Pratt) egy találékony és bátor figura, aki semmitől sem retten meg. Vele szemben Luigi (Charlie Day) egy kissé félénk és visszahúzódó alak, ám a bajban mindig a szerettei mellett van. Peach hercegnő (Anya Taylor-Joy) pedig egy határozott, kompetens, de ugyanakkor odaadó figura. Viszont ha már itt tartunk, akkor újfent baromira nem értem a fordítókat, hogy annyi félresikerült és indokolatlan fordítás után miért hagyták meg ennek a karakternek az eredeti nevét és nem fordították le Barack hercegnőre? Na mindegy, csak gondoltam megjegyzem.

Természetesen nem maradhat el a gyerekmesék, meg egyébként a bugyuta amerikai romantikus vígjátékok egyik kötelező eleme, vagyis a Nagytanulság. Ugyan a soha ne add fel és az egységben az erő című mantra egy már sokszor elmondott dolog, ám ennek ellenére mégis érdemes lehet újra és újra elismételni, mert az embereknek, de főként a gyerekeknek olykor azért nem árt hallania ezt. Emellett a film talán a gombaevésre is rá fog majd tudni venni néhányakat, bár tény, hogy olyan képességekhez nem fognak jutni tőle, mint amilyeneket a filmben is láthattak.

VÉGSZÓ

A Super Mario Bros.: A film egy teljes átlagos és aranyos gyerekmese, amiben nincs semmi felkavaró vagy éppenséggel elgondolkodtató tartalom. Ellentétben a film előtt leadott előzetesek alapján néhány másik közelgő alkotásban.