Bátorság, harc, akiták – Animék, melyeken felnőttünk #21
Elérkeztünk cikksorozatunk utolsó részéhez. Fiatalkorom animéi, melyeket a tévében láttam, nagyban hozzájárultak a műfajhoz való vonzalmamhoz. Mégis vártam ezt az utolsó felvonást, hiszen ebben a részben egy nem mindennapi animét hozok el Nektek. Ez a mű az első megtekintése óta számomra a legkedvesebb és melyet jobbára a hozzám hasonló korúak (90-es születésűek előnyben) ismerhetnek. És még köztük sem annyira populáris darabról van szó. Szóval puskát a vállra és induljunk a hófödte, zord japán hegyekbe, hogy levadásszuk a hatalmas ellenséget, aki fenyegeti otthonainkat! Jöjjön a Ginga Nagarebosi Gin, azaz az Ezüst Nyíl!
A történet egy kis japán falucskában kezdődik a hegyek között, ahol Daisuke (a magyar változatban Dániel) épp örömittasan rohangál fel s alá. A család kutyája, Fuji (a magyar változatban Fifi) épp kiskölyköknek adott életet. A három kiskölyök látszólag teljesen átlagos kis Akita Inu kutyusok, ám egyikük szőrének különleges mintázata felkelti Daisuke érdeklődését.
A tigriscsíkos kölyökkutya a Gin (Ezüst Nyíl) nevet kapja, kinek apja, Riki a híres medvevadász, Takeda Gohei (Fábián nagyapó) szolgálatában áll. Ők ketten indulnak levadászni a falut és a turistákat rettegésben tartó Akakabutot (Álmatlant), kinek jobb szemét régen Takeda lőtte ki. Emiatt a medve nem képes téli álmot aludni és évről évre agresszívabb. Ám Takeda és Riki csapdába esik, megsebzi őket Akakabuto és egy verembe szorulnak. A mentőcsapat már úton van, és Gin és Daisuke is utánuk ered, hogy megmentsék őket. Ekkor találkozik a pöttöm Gin ellenségével, a hatalmas Akakabutoval, mely találkozás örökre megpecsételi sorsát
és elindul a medvevadász kutyák rögös és nehéz útján.
Az 1986 áprilisában debütált anime a maga 21 részével egészen ugyanazon év augusztusáig futott és hatalmas rajongótábort szerzett magának már rögtön az első hetekben. Az anime alapját Yoshihiro Takahashi Ginga Nagareboshi Gin című mangája szolgáltatta, amely 18 kötetben jelent meg 1983-ban és összesen 55 fejezetet tudhat magáénak. Futása 1987-ig datálható. Yoshihiro már egészen kiskora óta rajongott a kutyákért és ez munkásságán is meglátszik. Egyenesen elbűvölte Őt a fajta hűsége, okossága és odaadása. A történet ötletét Yoshihiro egy különleges cikkből nyerte.
Abban az időben szokatlan módon a gazdájuktól elszökött, vagy éppen gazdájuk által elhagyott kutyák falkába verődve vadkutyaként élték tovább az életüket a japán hegyek zord erdőségeiben. Yoshihiro maga is Akita prefektúrából származott, így nem csoda, hogy különleges kapcsolat fűzte az alkotót a kutyákhoz, azon belül is az akita fajtához. A szerző állatok iránti szeretete végigkíséri a manga teljes vonalát és az emberi tulajdonságokkal felruházott szereplők rendkívül közel kerülnek hozzánk, olvasókhoz.
De térjünk is rá az animére.
A száraz, lexikális információkat letudtuk, nézzük is meg, mitől olyan nagyszerű ez a sorozat. Az anime rendezését az a Tomoharu Katsumata jegyzi, aki többek között a Csizmás Kandúr nyugatra megy (Nagagutsu Sanjuushi) és a Devilman animékért is felelős. A Toei Animation és a TV Asahi gondozásában készült sorozat 21 rész élt meg, és pár történeti momentum nem is került bele az animébe. Mégis rendkívül jól leköveti annak cselekményét és adja át mondanivalóját. Yoshihiro a mangában nagyon jól felvezeti a főszereplő Gin fejlődését és útját. A szerző nagyon jól vegyítette a shounen műfaj akkori jellegzetességeit az állatmesék klasszikus elemeivel.
Az emberi tulajdonságokkal felruházott állat karakterek rendkívül sokszínűek és érdekesek, nagyon jól lehet velük azonosulni. Érdekes megfigyelni, hogy a sorozatban kizárólag a kutyák rendelkeznek emberi tulajdonságokkal, maguk az anime főellenségeit megtestesítő medvék megmaradtak állati tulajdonságuknál. Ennek célja legfőképp az volt, hogy a nézők és olvasók a jó ügyért harcoló kutyákkal legyenek képesek jobban azonosulni, és minél jobban elhatárolódjanak a rossz oldalhoz tartozó vérszomjas medvéktől. Ez a karakterfejlődést és a velük való azonosulást segíti.
A sorozat felbontható bizonyos fázisokra, amelyek a történet előrehaladtával épülnek egymásra.
Az első fázisban Gin születése és fejlődése van a középpontban. Itt nagyobb szerepet kapnak az emberi karakterek, kirajzolódnak jellemeik, céljaik és motivációik. Itt a kutyák szerepe minimálisnak mondható. A második fázisban bukkannak fel a vadkutyák is a történetben, akik külön csapatot alkotva veszik fel a harcot a területüket fenyegető veszéllyel. Itt megismerhetjük a főbb mellékszereplőket, azonosulhatunk jellemükkel, habár hátterükről még nagyon keveset tudunk. A harmadik fázisban elkezdődik az utazás, amikor a falka tagokat toboroz Japán egész területéről. A fázis fő célja, hogy alapot szolgáltathasson az új karakterek bekerülésének. Itt kirajzolódik a többi mellékkarakter háttértörténete, motivációja és élettörténete. A negyedik és egyben utolsó fázis a végső harc, amelyben a kutyák együttes erővel szállnak szembe a hatalmas Akakabutoval és csatlósaival, hogy visszaszerezzék területüket.
A legvégén pedig a történet újra összehozza az embereket és a kutyákat, akik a közös cél érdekében a végső csapásra egyesítik erőiket. Ebbe a szép keretbe foglalva véget is ér Gin és barátai harca. A sorozat bővelkedik akcióban és érzelemben egyaránt, olykor felgyorsít, máskor lelassít. A 21 rész rendkívül jól gazdálkodik az idejével. Van lehetőségünk megismerni a karaktereket, megérteni és elfogadni motivációikat. Ennek a mesterien élvezetes és logikus felépítésnek köszönhetően minden perce izgalmas és érzelmekkel teli.
Pár szóban a magyar változatról
A Ginga Nagareboshi Gin, azaz az Ezüst Nyíl azokban az időkben érkezett hazánkba, amikor a japán animék még csak a szárnyukat próbálgatták itthon. A két mozgóképes kultúra hatalmas távolságának tudható be, hogy hazánkban a kvázi már kifutott alkotásokat lehetett nyugatról és keletről beszerezni. Emellett a televíziózás Magyarországon a 90-es években kezdett nyitni más területek iránt is. Sajnos hivatalos információt elég nehezen lehet arról találni, hogy pontosan mikor került az Ezüst Nyíl hazánkban a köztudatba. Annyit viszont belőhetünk, hogy az első VHS megjelenése 1993 körülre tehető. Igen, a sorozat VHS-en került forgalomba itthon, méghozzá 4 darab kazettán.
Jogosan merül fel a kérdés, hogyan fér rá 21 rész összesen 4 kazettára.
Az eredeti anime rendkívül izgalmas és tanulságos sztoriját Magyarországon a gyerekek számára kívánták elérhetővé tenni. Tény, hogy a sorozat bőven a 16+ besorolást súrolja erőszakos, véres és helyenként igen brutális jelenetei miatt, ezért az eredeti anyagot meg kellett vágni. Ennek hatására több mint 100 perc került a süllyesztőbe. A vágók igyekeztek a lehető legtöbb elemet megtartani, de ügyelni kellett a VHS-ek terjedelmére is.
Hogy milyen hatással volt a vágás a történetre? Ez sajnos igencsak hanyatt vágta az eredeti sztorit is. A magyar verzió sajnos bővelkedik a követhetetlen ugrásokban és logikai útvesztőkben. Ezek csak akkor válnak világossá számunkra, ha megtekintjük az eredeti 21 részt. A szinkron ennek ellenére egész jó, bár a szöveget a vágáshoz mérten itt-ott meg kellett változtatni, hogy valamelyest illeszkedjen a látottakhoz. A magyar változatot az azóta megszűnt Breyer & Breyer Bt. készítette és minőségben is egy élvezhető munkát végeztek.
Gyermekkorom legmeghatározóbb alkotása a Ginga Nagareboshi Gin, vagy ha úgy tetszik, Ezüst Nyíl. A fiatal medvevadász kutya izgalmas kalandjai, karakterfejlődése és útja a célig rengeteg animerajongó számára jelenti a mai napig is az alapot a műfajon belül. Talán én is helyenként elfogult voltam vele kapcsolatban. De nem bánom, mert saját tapasztalataim és a sorozat iránt tanúsított rajongásom írta a kritikát. A klasszikus shounen elemek, mint például a barátság és a kitartás, a fáradhatatlan küzdelmek és kemény megpróbáltatások mellett nagy hangsúlyt fektet a jó vezető erényeire. Fókuszál az igazi férfi képességeire, a hűségre, a tiszteletre és a példamutatásra. Aki csak teheti, és nem ismeri, ne szalassza el ezt az egyedülálló élményt, akár magyarul, akár eredeti nyelven (az utóbbit jobb szívvel ajánlom), mert egy páratlan alkotásról van szó.
Nos, ennyi lett volna gyermekkorunk animéit felsorakoztató cikksorozatunk. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a műfaj eztán megy is az archívumba. Továbbra is jelentkezünk majd anime kritikákkal és ajánlókkal. Köszönöm, hogy végigkísértetek ezen a hosszú úton, kérlek, írjátok meg kommentben, melyik volt a kedvencetek, illetve azt is, ha van ötletetek, melyik sorozatot vegyük legközelebb górcső alá. Találkozunk legközelebb! Tsuzuku!