Nincs azzal baj, ha a horror világába belevisznek az alkotók valami újat, valami egészen merészet, ám ebben az esetben joggal lehetnek elvárásaink, még ha totálisan furcsának tűnik is az ötlet. De amit mai alanyunk nyújt, az enyhén szólva is máglyára való. Ideje megetetni a jó öreg szemetesládánkat, csak nehogy cukorbeteg legyen a végén. Jöjjön hát a The Gingerdead Man! (2005)

Nos, a történet összesen kettő színtéren játszódik. Az elején egy kávézó kirablását láthatjuk, amit maga a legendás gyilkos, Millard Findlemeyer (Gary Busey) hajt végre, továbbá a rabláson kívül lemészárolja a helyiségben tartózkodó család felét is. Ezek után egy pékségben járunk, ahol Sarah Leigh (Robin Sydney) viszi a családi bizniszt, ám az éjszakai süteménysütés balul sül el, amikor a kivégzett gyilkos szelleme megszállja az egyik mézeskalács emberkét, és ekkor veszi kezdetét a borzalom.

Borzalom? Miket beszélek? Dögunalom. Na de kezdjük mindjárt az elején. Már az első 20 percben rájöttem, hogy nem fogom a körmeimet lerágni a film alatt, és ez be is jött, mert konkrétan alig történik valami. A legnagyobb bajt a dialógusok okozzák, és két problémám is van ezzel kapcsolatosan. Az egyik, hogy rettentő sok van belőle. Nem mondok sokat szerintem, ha azt állítom, az alkotás csaknem 90 %-át adják a dialógusok, ami valljuk be, egy horror-sztorinál nem biztos, hogy épp kézenfekvő, hacsak nem valamilyen igényes pszicho-sztorit néz az ember. Karaktereink perceket tudnak beszélni a semmiről, gyakorlatilag ezeknek a párbeszédeknek jobbára expozíciós szerepük van, hiszen ezzel mutatják be az embereket, hátterüket (azt a keveset, amijük van). Mivel csupán két helyszín van, így ez jó megoldás is lenne, de ezek a szövegek a világon semmiről sem szólnak, csak a karakterek beszélnek hol magukban, hol egymáshoz. Ez a módszer jó eszköze a bemutatásnak, de itt nagyon sablonosan használják, és így nincs értéke. A másik, hogy egy általános iskolás házi fogalmazásában több igényesség van, mint ezekben. A szövegek nagyon bugyuták és sablonosak. Mondanám, hogy lenne jelentőségük, de sajnos nem így van. Okosabb lett volna, ha némafilmet csinálnak belőle, talán akkor izgalmas lenne.

Vajon más téren megállja-e a helyét? Nos, nem mondanám. Ahogy néztem, nem növelte bennem az izgalomfaktort, be kell valljam, nehéz volt úgy végignézni a filmet, hogy közben ne matassak semmit. Az összes játékidő 70 percet foglal magában, ebből 20 percig semmi nem történik, csak azt látjuk, ahogy mindenki beszél és beszél, közben felbukkannak a mellékszereplők, mintha bármelyiknek is lenne funkciója. Ebből fakad a következő nagy hibája, hogy borzasztó unalmas. Kicsit felidéztem magamban a Gyerekjáték című horror-franchise történetét, hiszen szegről-végről lehet párhuzamot vonni (például ez az élettelen tárgyat megszálló lélek alapsztori). Rájöttem, hogy az 1988-as horrorfilm magával a kiváló effektjeivel már képes volt ránk hozni a frászt, ezzel a creepy játékbabával egyetemben, amit egyes jelenetekben olyan jól világítottak meg, hogy az ember maga alá csinált. A Gyerekjátékban mindig volt valamilyen történés, ami előrébb vitte a sztorit, ráadásul az alapkonfliktus nagyon jól be lett mutatva. Egy szóval a néző tudta, hogy mi miért történik úgy, ahogy. De a The Gingerdead Man (értitek… szójáték… nem gingerbread, hanem gingerdead) ezt a színvonalat meg sem közelíti. Rettentő kevés és sablonos magyarázat a háttér sztorihoz, emellett nagyon kevés érdekes és lényegi tartalom van a filmben. Erre nem lehet mást mondani, minthogy figyeleműző. Mi, nézők nem tudjuk, hogy éppen mi folyik a szemünk előtt, hogyan alakul ki ez a mini-szörny, mi a háttértörténete, csak elszenvedői vagyunk a jeleneteknek. Ott hagy minket a süllyesztőben és még kiindulási pontot sem biztosít.

Ha már a jeleneteknél tartunk, olyan bődületes marhaságokkal bír ez a film, hogy netovább. Ennyi idő alatt az ilyenekhez hozzászoktam már, de ha most kezdeném, akkor bizony sírva fakadnék rajtuk. És ez is mutatja a színvonalat, hiszen ezek nélkül képtelenek lettek volna felépíteni a sztorit. Ezzel csak az a baj, hogy nagyon nem kreatív és teljesen butának tekintik ezekkel az eszközökkel a nézőt. A jelenetek nincsenek sem kidolgozva, sem pedig átgondolva. Ezeket egy kalap alá véve kapjuk ezt a horrornak nevezett kutyulékot, és láthatóan annyira komolyan lett véve, hogy hiába hívják ezt a filmet az ismertetőkben komédiának, nincs benne semmilyen vicces rész, vagy humor, de még egy faviccet se mondanak el benne. Csak a képünkben tolja a méretesebbnél méretesebb bullshit contenteket. Rémálom a köbön, és nem azért, mert annyira ijesztő volt… Hozzátenném , őszintén meglepődtem Gary Busey alakításán, és fel is tettem a kérdést magamban: mit keres Ő itt?

A The Gingerdead Man című filmet külön ajánlom ivós játékra 18 éven felülieknek. Az a feladat, hogy igyatok egy felest, akárhányszor valami baromságot láttok a jelenetekben. A szórakozás így garantált. Szerintem hagyjuk mára pihenni a kis kukánkat, mert ez még neki is sok volt egy napra! Jó étvágyat a karácsonyi ebédhez, és vigyázzatok a forró mézeskalácsokkal!