Az ifjúsági avagy más néven young adult alkotások az egyik legnépszerűbb műfajok közé tartoznak. Ennek pedig alapvetően két oka van. Egyfelől a nosztalgia, mivel állítólag ez a legszebb időszak az ember életében, tele lehetőségekkel és vágyakkal, amik általában még nincsenek megrontva a valóság mocskával. Másfelől pedig azoknak, akiknek esetleg nem feltétlenül volt ez egy olyan boldog időszak és/vagy éppenséggel a jelenlegi élethelyzetükkel sem elégedettek, ez egyfajta menekülési útvonal a valóság elől. Egy afféle vágyálom, amin keresztül olyan helyzeteket élhetnek meg, amire a valóságban soha vagy nem feltétlenül úgy volt lehetőségük, ahogyan azt szerették volna. Részben emiatt van az, hogy a legtöbb ilyen jellegű alkotás mindig valamilyen másik dolog köré épül például valamilyen zenés-táncos-éneklős-színjátszós dolog, akárcsak pl a High School Musical. Vagy valamilyen sportág köré, mint a jelenlegi cikkünk alanya is, a Kollár Betti féle Kosársuli című könyv.

Habár tény, hogy sportközpontú ifjúsági regénnyel már voltak a múltban rossz tapasztalataim. Lásd az alábbi cikket. Emellett az alkotás a központi témájának, mint sportot, a kosárlabdát tette meg, amit bevallom valahol mindig is utáltam. Ennek oka legfőképpen a középiskolai tesitanárunk volt, de igazából már előtte se nagyon szerettem ezt a játékot. És ez bizony azóta sem változott, noha képes vagyok elismerni a sportágban rejlő értékeket. Viszont ahogy mások is, úgy alapvetően én is szeretem az ilyen young adult történeteket, szóval kíváncsi voltam, hogy mit sikerült kihozni egy ilyen jellegű alkotásból. Per felállásból.

Az mindenesetre már mindenképpen biztató volt, hogy a szerző Kollár Betti-ről megtudtam, hogy annak idején ő is aktívan kosárlabdázott. Méghozzá verseny szinten, aminek végül állítólag egy sérülés vetett véget. Emellett szociológusként végzett az egyetemen, szóval feltehetően tisztában van azzal, hogy miként épülnek fel az egyes közösségek. Illetve, hogy milyen viszony rendszerek alakulhatnak ki az egyes illetők között. Vagyis feltehetően ennek az alkotásnak van egy szakmai és egy személyes tapasztalatokon alapuló háttere is. Amivel már így helyből kiemelkedik a többi hozzá hasonló alkotás közül. Viszont akkor most térjünk is rá magára az alkotásra.

A történet egy bizonyos Török Luca nevű lány köré épül, aki éppen akkor kezdi középiskolai tanulmányait a Budapesti Sport Gimnáziumban, vagyis hát igazából kosárlabda szakos középiskolában. Az iskola pontos nevére bevallom sajnos nem emlékszem. Szóval Luca igyekszik beilleszkedni az új közegbe, amit számára némileg megnehezít, hogy egy sérülés miatt nem tudott részt venni az iskola gólyatáborán. Természetesen az egészbe bejön egy jóképű, gazdag és kissé magának való srác is. Meg néhány kétes hátterű rosszakaró is, akik valamelyest megkeserítik majd Luca életét. Szóval egy amolyan tipikus young adult középiskolás történet. Ami természetesen ezúttal is E/1-es elbeszélési módban íródott.

Ugyan a történet maga nem egy nagy eresztés, viszont cserébe az egész könyvnek baromi jó hangulata van. A szerző, Betti nagyon jól visszaadja, hogy miként épül fel egy ilyen újdonsült osztály per közösség. Hogyan alakulnak ki különböző barátságok. Illetve rivalizálások. Valamint maga az iskola és az egyes osztályok is kapnak egy megfelelően kidolgozott hátteret. Sőt, maga a város és az iskola körüli környék is bemutatásra, ami különösen akkor tud szívderítő lenni, hogyha valakinek egyébként is van helyismerete arról a városrészről.

Azonban ez az alkotás inkább karakterközpontú, mintsem cselekmény orientált. Legalábbis egyelőre. Maguk a karakterek pedig, noha sok esetben az ilyesfajta tinis-gimis alkotásokra jellemző sablon figurák, azért megfelelően ki vannak dolgozva. Illetve mivel ez nem titkoltan egy több részes sorozat első része, így érezhetően vannak olyan elemek, amelyek majd feltehetően a cselekmény későbbi alakulása során lesznek majd fontosak. Meg persze mivel 14-15 éves gyerekekről van szó, így valahol értelemszerű is, hogy a későbbiek során fejlődni fog majd a karakterük ilyen vagy olyan irányba.

Ami pedig magukat a kosárlabda meccseket per játékokat illeti, amik egyben betudhatók a regény kvázi akciójeleneteinek is, nos meglepő módon aránylag kevés van belőlük. És azoknak sincs igazán úgy tétje. Viszont, ami kifejezetten tetszett, hogy egyfelől mivel maga a szerző is korábban kosárlabdázott, így teljesen életszerűen adja vissza ezeket a helyzeteket. Másfelől pedig és talán ez a legfontosabb, hogy ELMAGYARÁZZA a közönség számára a játék egyes elemeit és a menetét, vagyis ezáltal követhetővé és érthetővé válik maga a játék is. Szóval itt a példa a többi olyan szerző számára, akik sportközpontú ifjúsági regényt írnak, hogy meg lehet ezt ám így is csinálni.

Ugyanakkor ha mindenáron valami negatívumot is kellene mondanom erről az alkotásról az talán az, hogy olyan különösen nem mondanám izgalmasnak a történetet, sőt azt sem tartom kizártnak, hogy egyesek számára akár kifejezetten unalmas is lehet. Valamint őszintén szólva olyan kifejezetten emlékezetes jelenete vagy mozzanata sincsen ennek az alkotásnak. Habár ha belegondolok hány olyan emlékezetes jelenet van más általam olvasott/látott alkotásokban, amiket jobb lenne inkább elfelejteni, akkor ez a dolog talán annyira nem is feltétlenül baj.

VÉGSZÓ

Összességében véve a Kosársuli egy afféle kellemes és szívmelengető alkotás, ami ugyanakkor nem feltétlenül nyújt egy maradandó élményt. Viszont a cikk megírásának pillanatában már elérhető a Kosársuli második kötete. És feltehetően jönni fog még legalább egy ha nem kettő rész, amik vélhetően majd sokkal teljesebbé teszik azt az élményt, amit ez az alkotás végső soron nyújtani képes. Akármilyen is legyen majd az.