Miről is szól a BoJack Horseman? Sokan szimplán azt mondják a depresszióról. Ez azonban egy végtelenül egyszerű leírása egy olyan összetett sorozatnak, mint ez – ugyanis szerintem a BoJack Horseman, a nevét adó ló ellenére nem másról szól, mint a legemberibb emberekről, akiket animációs sorozat valaha képernyőre vitt.

A hatodik évad

Spoilermentes kritika révén nem fogom részletezni ebben a bekezdésben a hatodik évad eseményeit, azonban az előző szezonok cselekményéről szó esik. Tehát ha nem láttál még semmit a BoJack Horseman-ből, javaslom folytasd a következő résszel. A hatodik évadon egyértelműen érezni, hogy sorozatzáró, azonban még így is kicsit el lett sietve a végjáték, miután a Netflix csak egy szezont adott a BoJack Horseman befejezésére.

A szokásosnál kicsit gyorsabban mennek végbe az események, ezáltal a karakterek változásai is. Azonban emiatt egyáltalán nem lesz gyengébb az évad színvonala. Van ideje a lezárás előkészítésére, aminek minőségét mutatja, hogy az utolsó pár rész méltán szerepelhet a sorozat legjobbjai között. A magam részéről rendkívül örültem, hogy a lezárás az érezhető felgyorsultsága melett is igazán szívbemarkoló és mély lett, úgy, hogy ráadásul eközben a sorozat kikerüli az extrém végleteket is.

Karakterek és karakterutak

Követendő példa ahogy a BoJack Horseman változáson viszi keresztül a karaktereit. Hetvenhat rész kegyetlen sok idő 4-5 főbb szereplő (BoJack, P.C., Diane, Mr. Peanutbutter, Todd) karakterútjának, ezért a sorozat sztárjai jóval komplexebb változásokon mennek át, mint teszem azt egy film szereplői (mellékpélda: a Breaking Bad (Totál Szívás) főszereplője, Walter White egy, nagy drasztikus utat jár be – ám ez nem feltétlen előírás egy másik sorozatnál is). A BoJack Horseman a karaktereit minden évadban más akadályok elé teszi, amik azonban mind egy korábbi konfliktus folytatásai. Ezáltal sokkal orgakinusabb, emberibb megnyilvánulásokat kapunk, ugyanis a szereplők igényei és céljai folyamatosan változóban vannak.

A temérdek remek, jól megírt mellékszereplő közül is sokan kapnak viszonylag drámaibb változásokat (Margot Martindale, Sarah Lynn, Hollyhock), mások azonban a való élethez hasonlóan meglehetősen statikusak maradnak (Ralph Stilton, Beatrice Horseman), és hamar át is lép felettük a sorozat. Ez ugyanis azt hivatott tanítani, hogy az életben folyamatosan változnunk kell, ha nem akarjuk hogy beleolvadjunk a szürkeségbe. Ha egy kapcsolat felszínesen működik csak, de már régóta belülről eszi azt valami, akkor változtatnunk kell. Ha személyiségünkből adódóan folyamatosan csalódást okozunk másoknak, akkor ne játsszuk el a hibáinkat újra és újra, hanem próbáljunk meg megjavulni. A pozitív irányú változások azonban sosem jutalmaznak meg minket örök időre. Ugyanúgy jöhet nemsokára egy mélypont, amiből fel kell tudnunk kelni és újrakezdeni az egészet. 

Mindennek következménye van

Ahogy a mi saját életünkben is tapasztalhatjuk, a sötét titkainkat sose vihetjük magunkkal a sírba – előbb-utóbb mindennek bekövetkezik az utóhatása. És ennek nem feltétlen kell szörnyű dolognak lenni – ismerőseinkkel való attitűdünk vagy cselekedeteink eredményei sem múlnak el, ha az adott személyben az mély nyomot hagy. Több hiba után nem fog a világ visszaállni az eredeti kerékvágásába, csak mert te megbántad az egyik tettedet.

Ezt a tanulságot főleg magán BoJack-en mutatja be a sorozat, akinek folyamatosan szembe kell néznie a múltbeli vétkeivel. Nem szabadulhat meg tőlük, és muszáj szembenéznie azok következményeivel, vagy különben később sokkal nagyobbat fog ütni egy eltitkolt esemény utóhatása. Sose keressünk kiskapukat a saját szellemi egészségünk érdekében, mindig legyünk frontálisak a saját hibáinkkal szemben. 

Humor

A BoJack meglehetősen sokfajta humor összegyúrásából áll össze, ám mégis a legtöbb eset nehezen elkülöníthető a sorozattól. Először is érdemes megemlíteni, hogy a pár főbb szereplőn kívül a karakterek nagy részénél nem igazán számít, hogy az adott személy állat-e vagy sem. A legtöbbször ezt is a humor kedvéért alkalmazza, szembeállítva az adott állat tipikus viselkedését, kinézetét egy civilizált társadalomban élő emberével.

Ezenkívül rendkívül sokszor él az abszurd és a groteszk humor használatával, de a végtelen sok popkultúrális utalást is nehéz megunni. Az amerikai sitcomok védjegyei is erősen felfedezhetőek benne, például abban, hogy a legtöbb karakternek egy rendkívül abszurd catchphrase-e (szólása, szavajárása) van, ami alapesetben egyáltalán nem vicces, ám ezerszer elismételve egyre jobb lesz.

Hollywoo

Volt egyszer egy Hollywood. Lévén hogy a sorozat nagy része az „álomgyárban” játszódik, a BoJack Horseman a humoron kívül fontos történeszálakat és kapcsolatokat köt a helyhez. A rendező-menedzser viszony, az elnyomott Hollywood-i dolgozók, az életet tönkretevő, túlfűtött munka és egy színész relevánságba kapaszkodása melett rengeteg dolgot mesél el Hollywood diszfunkcionális elemeiről a sorozat. Politikai oldalról is megpróbál rávilágítani jópár esetre, legyen az az álszentkedés emberek halála esetén; a profitorientált politikai korrektség, vagy hogy miként próbál lekapcsolni egy kapitalizmusra építő iparág egyesülni kívánó kiszipolyozott alkalmazottakat.

A rasszizmus, a hatalmukat kihasználó szexuális zaklatók, és a folyamatosan növekvő embertelen monopóliumok, igen nagy problémát jelentenek ma is az előbb felsorolt problémák mellett. A sorozat így görbe tükröt mutatva rendkívül egyszerűen, de hatásosan körbe tudja járni ezeket a kérdéseket.

A tanulság?

Nehéz lenne felsorolni mindazt, amit a BoJack mondani akar, én három nagyobb csoportját szedtem össze, de ez aligha fedi le a sorozat tíz százalékát. Azonban amit szerintem próbál mondani (főleg a hatodik évad), hogy a való élet nem olyan mint egy film, ahol a hős a fáradalmaiért megkapja a jutalmát vagy ellenkező esetben meghal, ezáltal zárva le a szálakat. Az emberek változásokon mennek keresztül, azonban az, hogy jó úton vagy, nem jelenti azt, hogy innentől a te életed le van zárva. Minden folyamatosan változik, és vele együtt kell nekünk is alakulni.

Konklúzió

Hirtelen az utóbbi idők kedvenc legjobb sorozatává nőtte ki magát nálam a BoJack Horseman, és ezzel nem túlzok. Rendkívül sokat mond rendkívül jól; felnőtt közönséghez szól de intelligensen; és jól körüljárja a droghasználat és a depresszió jelenségeit, anélkül hogy hanyag vagy melodramatikus lenne. Végig nagyon sok helyen keményen üt a sorozat az érzelmeivel, tehát ha valaki olyan vagy aki ezt nem bírja, inkább kerüld; de én csak ajánlani tudom.