2018-ban Phil Lord és Christopher Miller véghez vitték a lehetetlent: a Pókember: Irány a pókverzum! olyan egyediséget és frissességet hozott magával, amire már nagyon nagy szüksége volt a megfáradt szuperhősfilm-zsánernek. Az animációra, mint médiumra gyakorolt hatása pedig felbecsülhetetlen, és szinte biztos, hogy nélküle soha nem készültek volna el az olyan filmek, mint a Mitchellék a gépek ellen, vagy a Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság. A kritikai és közönségsiker, valamint a díjeső sem maradt el, ahogy a folytatások berendelése sem. De felmerül a kérdés: hogyan lehet felülmúlni a közel tökéletest? Hogyan lehet emelni a téteket egy olyan film folytatásánál, amire már a bemutatójakor úgy hivatkoztak, mint a legjobb Pókember-film, és úgy en bloc az egyik legjobb szuperhősös film, ami valaha készült? Spoilermentes kritikánkból kiderül, hogy sikerült-e a mutatvány.