Ezúttal – harmadszorra – tényleg véget ért a Clone Wars. Nem is olyan rég volt, hogy megírtuk az évadnyitó résszel kapcsolatos gondolataink. Pozitív lelkesedéssel fogadtuk a kis bemelegítő részt, örültünk hogy végre 5 év után visszatért a star wars legjava. Ám semmi sem készített fel minket arra, ami ennek a hosszú utazásnak a végén várt minket. Mert a legjobb fajta érzelmi hullámvasút fogadott itt minket, ami bemutatta mi is a Csillagok Háborúja igazi potenciálja. 
Mikor kábé egy hónapja megjelent a The Willoughbys trailere már felfigyeltem az animációs filmre. Az előzetes egy kellőképp zakkant család nem mindennapi történetét ígérte, ehhez pedig jöttek a leginkább Tim Burton szereplőihez hasonló kinézettel megáldott karakterek. A kérdés ezúttal nem csak az volt, hogy több-e egy egyszer nézhetős mesénél, hanem a cuki karakterek mellé vajon sikerült a készítőknek egy valamire való történetet is összehozni.
Nem egyszerű a detektívek élete, főleg ha olyan kicsik, mint egy 7 éves kisgyerek. Na, persze nem is mindennapos, ha egy kisfiú felnőtteket megszégyenítő logikával és intelligenciával képes agyafúrtabbnál agyafúrtabb rejtélyeket megoldani, és úgy gondolom, az ilyen ifjak megérdemlik a zseni jelzőt a szó szoros értelmében. Így éli mindennapját Edogawa Conan, a kisiskolás srác, ám a kivételes intelligencia nem a véletlen műve. Conan sokkal több, mint aminek kívülről látszik.
Varázslat igenis létezik. Sokan alapból nem hisznek benne, míg másoknak a hite gyerekkora nyúlik vissza, idővel azonban az is elhal. A Pixar stúdió (Coco; Fel) fogott minden bűbájt és elkészítette az Előre című alkotását, melyben ezen kívül még egy nagyon fontos témát fel is dolgoz. (Csak a szokásos)
Itt az ideje elmondani mindenkinek – 11 év után végre befejeződik A Klónok Háborúja. És a végre itt egyáltalán nem negatívan értendő. Ha ugyanolyan aktívan követted a Klónok Háborúja évadjait, mint én, akkor tudhatod hogy a sorozat meglehetősen hektikusan és befejezetlenül zárult le. A Star Wars ezúttal megkísérel tapaszt ragasztani e régen ejtett sebünkre, és végre úgy látszik tényleg elvarrja a Clone Wars levegőben maradt szálait.
Az animés cikksorozatunk mai része kissé formabontó lesz, ugyanis egy olyan művet fogunk most elővenni, amely ugyan máig sem került be a magyar televíziók műsorkínálatába, mégis egy egész animerajongó generáció életét határozta meg. Így, vagy úgy, de a műfaj iránt érdeklődők nagy része biztos részese volt ennek a viszonylag rövid, brutalitásban bővelkedő, ugyanakkor drámai történetnek, melyet csak úgy ismerünk, hogy Elfen Lied.
Nincs mit tenni, nyakunkon az Oscar-gála. Mindenkinek megvan a véleménye, hogy szerinte melyik alkotásnak kellene nyernie a legjobb film kategóriájában, azonban már jóval kevesebben beszélnek az animációs jelöltekről. Ma megnézzük a 2019-es animációs filmjelölteket, és megbeszéljük melyik érdemli meg szerintünk az aranyszobrocskát.
Miről is szól a BoJack Horseman? Sokan szimplán azt mondják a depresszióról. Ez azonban egy végtelenül egyszerű leírása egy olyan összetett sorozatnak, mint ez – ugyanis szerintem a BoJack Horseman, a nevét adó ló ellenére nem másról szól, mint a legemberibb emberekről, akiket animációs sorozat valaha képernyőre vitt.
Hayao Miyazaki kétségtelenül az egyik legnagyobb név az animációs szakmában, mind a tradicionális, manga-vonalról, valamint az amerikai rajzfilmek terén is (ami egyszerre inspirálja Miyazakit és készteti másolásra a nyugati stúdiók tömkelegét is). Aki valamennyire járatos a rajzfilmek vagy a mangák világában, tudja kicsoda Miyazaki. Vagy ha így hirtelen nem is ismerős, a temérdek klasszikus filmje közül biztos látott jópárat.
Legyen az a gyerekvilág fantáziáin alapuló Totoro – A varázserdő titka; az alternatív világháborús Európában játszódó varázslótörténet, a Vándorló Palota; a környezetszennyezés és a háború veszélyeit taglaló Nauszika – A szél harcosai, valamint A vadon hercegnője; vagy a japán folklórra erősen építő Chihiro szellemországban, ami egy lány elfüggetlenedését mutatja be. A sor itt korántsem zárul be, azonban a mai cikkünkben nem ezeknek az örökzöldeknek a dicséréséről lesz szó. Éppen ellenkezőleg! Ma áttekintjük pár olyan munkáját a mesternek, amikről az átlag közönség kriminálisan keveset tud, ám bőven megérdemlik a figyelmünket.
A napjainkban tetőfokára hágó Star Wars őrület jó alkalmat ad arra, hogy felhívjuk a figyelmet egy-egy méltatlanul elfelejtett történetre a messzi-messzi galaxisból. Ilyen például a 2003-as Clone Wars animációs minisorozat, ami mostanra már nem része a hivatalos kánonnak, persze ennek ellenére azért minden rajongó számára kellemes perceket szerezhet.
