Amerika kapitány (vagy Steve Rogers?) az MCU húzóneve, Pókember után és Vasember mellett a Marvel legismertebb és legnépszerűbb képregénykaraktere. A filmes univerzumban művésznevén az első bosszúálló, a Bosszúállók szellemi vezetője, a szuperhősökből verbuválódott csapat lelkiismerete. Mint évtizedes popkulturális jelenség, és mint a Chris Evans által évtizedig megformált karakter is megkerülhetetlen. Hozzá fűződtek a filmes univerzum legerősebb és legfontosabb (hiszen falkavezérként önálló kalandjai is kihatással voltak az egész falkára) felvonásai.
Az A brutalista a közelgő 97. Oscar-díj egyik legnagyobb esélyesének számít a maga 10 jelölésével. Ezért, és természetesen a magyar vonatkozások miatt is érdemes picit elmerülnünk a film impozáns világában.
Loboncos haj, napszemüveg, rossz szabású ruhák, egy gitár, szájharmónika és persze egy utánozhatatlan hang. Bob Dylan zsenije méltán került a zeneművészet Pantheonjába, ám meg lehet e fogni ezt a titokzatos figurát egy életrajzi filmen keresztül? James Mangold mozija, a Sehol se otthon (A Complete Unknown) erre tesz kísérletet, az eredmény pedig az utóbbi idők talán legjobbja a zenész-biopic darabok sorában.
A Raimi Maleknek Oscar-díjat érő Bohém Rapszódia óta Hollywood csak úgy ontja magából az újabbnál, újabb zenészekről szóló biopiceket, ám ezeket közelebbről megvizsgálva nyilvánvaló, hogy a legtöbbjük, a Bohém Rapszódiát is beleértve, nem jobb egy erősen közepes mozinál. Ezek közül talán a kivételt egyedül az Elton John viharos életét feldolgozó Taron Egerton-féle Rocketman volt az egyetlen üdítő kivétel, amely nem volt félsz a hírnév és az azzal járó csillogás mögé és benézni. Ami olykor közel sem olyan szívmelengető vagy épp családbarát, mint ahogyan azt sokan képzelik. A Better Man: Robbie Williams előbbihez hasonlóan épp ugyanezt szeretné elénk tárni, ám ezúttal egy jókora csavar kíséretében.
Sonic figurája az egyik legismertebb videójátékos karakter. Emellett ő az egyik legrégebbi videojátékos karakter is, ami ezáltal így egyes családokban bizonyítható módon generációkat köt össze. Éppen ezért Sonic sem kerülhette el a nagy videojáték adaptálási hullámot. Ráadásul az ő esete még olyan szempontból is különleges, hogy amikor az első előzetesek után a rajongók nem tetszésüket fejezték ki a kék sündisznó megjelenése kapcsán, a stúdió hajlandó volt a már szinte kész filmet visszaküldeni javításra és elcsúsztatni a bemutatót, amit persze aztán a közönség meg is hálált nekik. Természetesen a Paramount kezdettől fogva saját filmes univerzumot szánt a Sonic-nak, így jöttek és feltehetően még jönni is fognak a további részek.
Viszont a mostani, harmadik részt a Paramount egy időben küldte mozikba a Disney egyik nagy szuperprodukciójával az előszereplős Oroszlánkirály előzmény/folytatásával. Az eddigi adatok alapján bizony a kis kék sündisznó elég rendesen elkalapálta az állatok királyát. Sőt, a dolog már olyan szintre emelkedett, hogy az egeres cég konkrétan letilt minden Sonic-kal kapcsolatos kommentet vagy posztot. Ám a helyzetükön ez már mit sem segít. Ez persze felveti azt a kérdést, hogy valóban ennyivel jobb lenne-e a Sonic 3, vagy csak egyszerűen a közönség így akar visszavágni a Disney-nek az elmúlt időszakban megjelent alkotásaiért?
Megannyi feldolgozás született már Bram Stoker Drakula című könyvéből, ám a vérszívó vámpír újra és újra feltámad a halálból. Ezúttal a sajátos látásmódú rendező, Robert Eggers idézte meg az erdélyi grófot, egy több mint százéves film-klasszikus nyomán. A végeredmény pedig újfent bizonyítja, hogy Eggers bizony magabiztosan kezeli a horror műfaját és egy néprajztudós alaposságával vitte filmre a Nosferatu XXI. századi feldolgozását.
Vajon képesek lehetünk úgy leélni egy családos és biztos háttérrel rendelkező életet, hogy közben egy sötét titok nyomja a szívünk? Tudva ezt úgy, hogy egy embertársunk szabadsága múlott azon, őszinték voltunk-e a kérdéses pillanatban? Clint Eastwood új filmje fontos morális kérdésekben szorongatja meg a nézőjét, lassú keringőt járva a pattanásig feszült idegeinken.
Fura egy helyzetben van a Marvel, ugyanis annak idején pénzügyi okokból a különböző képregényeik megfilmesítési jogait különböző stúdióknak adták el. Persze ezek mindegyike végül aztán valahogy a Disney-nél kötött ki, kivéve a Pókember franchise jogait, amik még mindig a Sony-nál vannak és érthető okokból eszük ágában sincs megválni tőle. Természetesen a Sony többször is neki futott már a saját Pókemberes Univerzumának felépítésébe, aminek persze kétségkívül megvoltak a maga pillanatai, ám végül rendre mindegyik kudarcba fulladt. A legutóbbi ilyen próbálkozásuk egy afféle sötétebb hangvételű franchise létrehozása volt, amiben a Pókverzum kvázi antihőseit tették volna meg főszereplőknek, vagyis Venom-ot, Morbius, Kraven-t és még a jó isten a legelvetemültebb Marvel rajongó tudja, hogy kiket. Csakhogy a Venom első része kivételével ezek a filmek rendre mind megbuktak és bár a Sony mostanáig kitartott, de nagyon úgy néz ki, hogy a Kraven lesz az utolsó része ennek az egész Pókember nélküli Pókember univerzumnak.
Ha egy amerikai romantikus komédia megnyeri a filmvilág legrangosabb elismerését, a Cannes-i Arany Pálmát, annak érdemes figyelmet szentelni. Ha pedig ennek a filmnek a rendezője Sean Baker, a mögöttünk lévő évtized egyik legjobb, ámde legkevésbé ünnepelt amerikai filmese, akkor annál is inkább érdemes vele foglalkozni. Az Anora, melynek címszereplője Anora Mihejeva (a remek Mikey Madison alakításában), egy szexmunkás Brighton Beach-en, New York oroszok lakta városrészében, témáit illetően remekül illeszkedik Baker eddigi filmográfiájába, de talán a rendező eddigi legérettebb, rendezésében, stílusában legkiforrottabb munkája.
Ha valamiért igazán nincs oka panaszra a horror műfaj elkötelezett rajongóinak, az az elmúlt évek roppant széles spektrumon mozgó, nem mellesleg pedig többségében kifejezetten jól sikerült horrorfilm választéka, ahol szinte már mindenki megkapta azt az egy horrort, ami után napokig azon kattogott, vajon mit is látott valójában. A Hang nélkül és a kevésbé jól sikerült 65 mögött álló Scott Beck és Brian Woods író párosa, a Hugh Grant nevével fémjelzett Eretnekkel pontosan valami ilyesmit szeretett volna letenni az asztalra, amely nagyobb részt sikerült is nekik, bár néhány helyen azért jobban jártak volna, ha követik a kevesebb, néha több elvét.
We use technologies like cookies to store and/or access device information. We do this to improve browsing experience and to show (non-) personalized ads. Consenting to these technologies will allow us to process data such as browsing behavior or unique IDs on this site. Not consenting or withdrawing consent, may adversely affect certain features and functions.
Funkcionális
Always active
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szigorúan szükséges ahhoz a legitim célhoz, hogy a felhasználó az általa kért funkciókat használni tudja, vagy lehetővé tegye az oldalról történő információ kommunikációját. Például az oldalra történő bejelentkezés és bejelentkezve maradás.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami kizárólag statisztikai céllal történik.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Marketing
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szükséges a marketing célú felhasználói profilok küldéséhez, vagy akár a felhasználó követéséhez több weboldalon keresztül. Például a beágyazott YouTube videók ilyen sütiket használnak.
