Film

Film

Egy izraeli válási történet – Válólevél kritika (Kelet gyöngyszemei #4)

Szaúd-Arábia, Szíria, Irán után egy izraeli filmmel folytatom a Kelet gyöngyszemei című cikksorozatomat. Izrael egy olyan ország, ami kulturálisan mélyen elüt a Közel-Kelet környező államaitól, azonban mégis mutat hasonlóságokat. A második világháború borzalmai után, 1948-ra datáljuk a zsidó állam megalakulását, ami azóta is a legfőbb színhelye a zsidók és leszármazottaik emigrációjának szerte a világon. Ebből kifolyólag az ország kifejezetten multikulturális, és van egy pezsgő kulturális élete, amibe beletartozik Izrael filmművészete is. Ennek ékes példája, hogy a közel-keleti országok közül izraeli alkotást jelölt legtöbbször az Akadémia a legjobb idegennyelvű film Oscarjára. A választott filmem ugyan nem tartozik ezen művek közé, azonban minőségét és témáját tekintve is érdemes arra, hogy górcső alá vegyük.

(tovább…)
Film

Az Özvegy családegyesítésével tér vissza a mozikba a Marvel – Fekete Özvegy kritika

Legalább két szempontból régóta vártunk sokan Scarlett Johansson karakterének önálló filmjére. Egyrészt azért, mert a Marvel-univerzum egyik legfontosabb női szuperhőseként ez sokak szerint már régóta járt neki. A prózaibb ok pedig az, hogy a járvány miatt még egy évet késett a bemutató. A kész mű pedig igazi nyári Marvel-termék lett, annak sok előnyével és néhány jelentős hátrányával együtt.

(tovább…)
Film

Apa is csak egy van – Apaság kritika

A szülői lét rettentő sok kihívás elé állítja az embert. Nemcsak a kezdetektől, hanem egy egész életen át viselik az emberek ezt az áldott terhet. Ez a feladat két embernek is feladja olykor a leckét, nemhogy egy egyedülállónak, akinek a gyereknevelés mellett még a saját privát életének kihívásaival is szembe kell nézni. Kevin Hart 2021-es filmjében magára vállalta ezt a rendkívül nehéz szerepet, hogy bemutassa, milyen kihívásokat tartogat egy egyedülálló ember számára az Apaság.

(tovább…)
Film

Dirk Diggler defektes, drámai dorongja – Boogie Nights kritika

Miként keverjük az egyik legdekonstruktívabb rendezőnek a stílusát az egyik legdegradáltabb szakmával a világon, miközben az egyik pillanatban megrendülünk a drámától, a másikban meg nevetünk a szituációkon? Hogyan szerkesszünk össze egy több, mint két órás filmet úgy sodró lendületűre, hogy ne tűnjön fel a játékidő hossza? Miképpen vizsgálhatjuk az emberi szeretetet és szenvedést egy eltorzult szűrőn át? Ezekre a kérdésekre adja meg a választ Paul Thomas Anderson, mialatt gyönyörűen merülünk el általa a múlt évszázad egyik legellentmondásosabb korába. Hölgyeim és uraim, ez a kultfilm sorozat egyik legragyogóbb filmes sztárja, a Boogie Nights.

(tovább…)
Film

Az ördög sem kényszeríthet, hogy megnézd – Démonok között 3 – Az ördög kényszerített kritika

A James Wan által elindított horror-univerzum, a Démonok között franchise a 2010-es évek egyik legsikeresebb filmes vállalkozásává nőtte ki magát – legalábbis pénzügyi szempontból, kritikailag a filmek nagyobb része nem ütötte meg a mércét. Wan két kísértetházas Démonok között-filmje (különösen az első) azonban szakmailag is pozitív fogadtatásra talált. Ennélfogva túl sok reményt nem fűztem a Démonok között harmadik etapjához (Az ördög kényszerített), mikor kiderült, hogy Wan nem tér vissza a rendezői székbe, hanem Michael Chaves veszi át tőle a stafétát, akinek a franchise egy másik filmjét, A gyászoló asszony átkát „köszönhettük”. A Fűrész és az Insidious filmsorozatok elindítója ezúttal csak a sztori megírásából vette ki a részét.

(tovább…)
Film

Morajló csendkirály – Hang nélkül 2 kritika

Az utóbbi évtizedben jelentős mennyiségű és milyenségben igen gazdag kínálatot kaptunk a posztapokaliptikus műfajból. Előző héten pont tőlem olvashattatok egy ebben a ligában játszó sorozatról, a Sweet Tooth személyében. Jelen írásom tárgyával kapcsolatban az az érdekes szituáció áll fenn, hogy míg az alapötlet, amellyel dolgozni kíván kitűnő, addig a megvalósítás már közel sem ennyire remek. Az első filmben megismert karakterek ugyan visszatérnek s kapunk egy akciódús flashbacket is az összeomlás első perceinek idejéből, de a logikai bukfencek sajnos nagyon rányomják a bélyegüket a produktumra. Ha azt a kérdést tennétek fel, ki fog nyerni a címben emlegetett játékban, elöljáróban legyen elég annyi: én, amikor az igazán kiemelkedő aspektusokat kell majd kommentálnom.

(tovább…)
Film

Ettől nem maradsz ébren – Ébrenlét kritika

Az álmatlanság témaköre talán túl lassú és melankolikus hangulatú téma ahhoz, hogy filmek készülhessenek belőle, ennek ellenére születtek már jobb és rosszabb művek is a témában. Gondoljunk csak például Christopher Nolan Álmatlanság című thrillerére, amely kétség kívül a rendező munkásságának egy igen jelentőségteljes darabja. Az alváshiány komoly egészségügyi problémákat vet fel, amelyek rendkívül jó alapot adhatnak egy történetnek. A kérdés az, hogyan használja ki ezt a sok lehetőséget rejtő témát a Netflix legújabb filmje, az Ébrenlét.

(tovább…)
Film

Friss levegő a tipikus sci-fi filmek között – Oxigén kritika

Alexandre Aja legutóbb a Préda című horrorfilmjével borzolta a kedélyeket, ami az általam vártnál sokkal jobban sikerült. Nem különösen jó, még csak nem is kiemelkedő, de egészen jól elkészített és szórakoztatóan elmesélt történet volt. Ezért optimistán kellemes kikapcsolódást vártam az idei filmjétől, az Oxigéntől is, és szerencsére nem kellett csalódnom.

(tovább…)
Film

Földi halandók az óriás techcégek ellen – Előzmények törlése kritika

Az Előzmények törlése (Effacer l’historique) az idei Ideje Moziba Menni Fesztivál egyik francia-belga darabja, méghozzá igencsak különc, abszurd és nehezen beskatulyázható alkotása. A Gustave de Kervern és Benoît Delépine rendezőpáros ismét összeállt, filmjük pedig 2020-ban az Ezüst Medve-díjat is elnyerte a Berlinálén. Érdemes viszont felkészülni arra, hogy… nos, erre a filmre nem lehet előre felkészülni. Az Előzmények törlése még műfaját tekintve is nehezen besorolható, tempóját, karaktereit, a szituáció kibomlását tekintve pedig pláne.

(tovább…)
Film

Divatból született gonoszság – Szörnyella kritika

A negatív karakterek sok esetben jóval nagyobb érdeklődést szoktak kiváltani a közönségből, mint arra általában a pozitív oldalon helyetfoglaló társaik képesek. Ennek a legfőbb oka az, hogy az egyes negatívnak számító cselekedetek inkább szorulnak magyarázatra, mintsem azok a társadalmilag elfogadott normák, amelyek szerint a többség élni próbál. Márpedig újabban a különböző alkotások egyre többet foglalkoznak azzal, hogy kissé közhelyesen fogalmazva, mi visz rá valakit arra, hogy a rossz útra térjen. Hasonló célja van a Disney által nemrégiben megjelent önálló Szörnyella filmnek is, ami, akárcsak korábban a Demóna esetében, egy újfajta megközelítésből kíván bemutatni egy ikonikusnak számító gonosztevőt.

(tovább…)