Gondolatébresztő filmekkel foglalkozó sorozatunk negyedik részéhez érkeztünk. Ezúttal is érdekes és tartalmas ötöst válogattunk össze, klasszikus sci-fi, álomszerű horror és horrorszerű álom is lesz a IV. részben ajánlott filmek között. Cikksorozatunk korábbi részeit itt, itt, valamint itt találod.
Ha vasárnap, akkor a Kritizátor oldalán a kisebb-nagyobb szellemi munkát igénylő, de mindenképpen különleges és igényes filmek ideje jön el. Lássuk is az amerikai sci-fit, európai thrillert és ázsiai horrort egyaránt tartalmazó újabb ötösfogatot! Cikksorozatunk első részét itt, a másodikat pedig itt találjátok.
Vírusok. Talán a földi ökoszisztéma egyik legnagyszerűbb és legsokrétűbb lakói, akik ugyan önmagukban véve nem élőlények, mégis szorosan kötődnek az élő szervezetekhez. Nem véletlen tehát, hogy Hollywood évtizedek óta hatalmas örömmel veszi elő őket, ha éppen az ismert emberi világ végét szeretné elhozni, vagy szimplán csak szeretné kicsit elgondolkodtatni nézőit. Ha vírusokkal, netán járványokkal kapcsolatos filmeket szeretnénk megtenni az esti mozi főszereplőjévé, akkor igen hamar megtapasztaljuk, hogy az emberi szemmel láthatatlan organizmusokat a történet központi elemévé emelő alkotások tárháza legalább olyan széles, mint maguk a vírusok. Az alábbiakban így elsősorban azt a Top 5 filmet fogom górcső alá venni, ahol a mikroorganizmusok szinte egyik pillanatról a másikra döntötték meg az ember földi uralmát és amelyeket látva máris úgy fogjuk érezni, hogy bizony hatalmas mázlink van, miszerint mi csak egy bizonyos coviddal vívunk éppen élet-halál harcot.
(tovább…)Edgar Wright A Fistful of Fingers című westernfilmmel, a Spaced kultsorozattal és a Cornetto-trilógia első két darabjával (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok ) a háta mögött állt neki elkészíteni jelenlegi alanyunkat, a 2004-ben elkezdődött, Bryan Lee O’Malley által írt és illusztrált képregény adaptációját, a Scott Pilgrim a világ ellent.
Talán a Tenet körül kialakult érdeklődés annak a jele, hogy sokan szeretik az olyan filmeket, amik megpróbálják megdolgoztatni a nézők agytekervényeit. Ebben a cikkben olyan alkotások szerepelnek, amik megegyeznek Nolan művével abban, hogy a cselekményt meglehetősen nehéz bennük követni, de ennek ellenére valamiért mégis élvezet őket nézni, sokak számára pedig még nagyobb élvezet lehet a megtekintés után is tovább merengeni a látottakon.
A horror műfaján belül ma már igen nehéz újat mutatni. Jobb ötlet híján az alkotók a régen bevált, de egyre gyengébben ható eszközökhöz nyúlnak, esetleg egy-egy nagyobb nevet szerződtetnek a film érdekében, hogy legalább ezzel felkeltsék a műfaj rajongóinak figyelmét, azonban a várt hatás vagy nem jön el, vagy csak nagyon gyenge impulzusokat kapunk, amitől nem válik az alkotás emlékezetessé. A filmművészet eme kórjára remek gyógyírt szolgáltat az idén debütált Kinek a háza? című film.
(tovább…)A beszéd egy elképesztően fantáziadús és szokatlan színfolt a vígjáték-dömpingben, ami semmilyen más komédiához nem hasonlítható. Ennek fő oka az eredeti poénjai és az ezekhez alkalmazott szokatlan eszközök tárháza, amelyekből mind a képi világot illetően, mind monológjait és párbeszédeit tekintve rengeteget bevet. Ezt pedig idén Cannes-ban is díjazták.
Nem tagadom, hogy azért figyeltem fel a magyarul valószínűleg Izzadság címre keresztelt filmre, mert a X. Mozinet Filmnapok keretében Szirmai Gergővel beszélthette ki a közönség a látottakat. A svéd-lengyel koprodukcióban készült Sweat ugyanis kendőzetlenül mutatja be az influenszer élet árnyoldalait. Ezzel pedig egy olyan egyre aktuálisabb problémát tűz a zászlajára, ami főleg az internetes tartalomgyártókat érinti. A kérdés csak az, hogy a forgatókönyvért és a rendezésért felelős Magnus von Horn milyen alaposan mutatja be ezt a jelenséget. A kritika enyhe spoilereket tartalmazhat.
