Egy valahogy kivitelezett valami, de ötlet semmiképp. Egy koncepció, mely nem bízik eléggé saját magában, hiszen csupán a legalapvetőbb klisékből meri definiálni magát. Egy ígéretes és közönségcsalogató színész által megtestesített főszereplő, de mi értelme a casting-nak, ha a színész legfőbb erényei és a karakterrajz között szakadék tátong? Többek között az imént elhangzottak szerelemgyermeke lett az Extraction.
A legutóbbi szemetesláda után – ami (ignorálva az iráni rendezőt) Amerika büszke terméke volt; ma a világ egy másik pontjára utazunk, nem máshova mint Kínába. Kínának is megvolt (és megvan) a maga problémája a végeláthatatlan Zs-kategóriás tömegfilmek szalagsoron való gyártásával. Egy-vagy több nagyobb stúdió megállás nélkül csinálta a nagyrészt megkülönbözhetetlen filmeket, amiknek egy részét az amerikai piacra is eljuttatták. Ezen alkotások kilencven százaléka harcművészeti film volt, nagyrészt az amerikai formulát követve: temérdek akció, vér, minimális történet. Ma ennek a korszaknak az egyik (ténylegesen) kiemelkedő példáját vesszük górcső alá.
1973-ban napvilágot látott egy olyan mozi, amire jobbára csak az tudott felkészülni, aki korábban marihuánára ébredt, LSD ebédelt, ezt egy kis heroinnal öblítette le, az estét pedig meszkalinnal fejezte be. Ez nem más, mint Alejandro Jodorowsky halhatatlan klasszikusa, A szent hegy.
A vágy egy káoszt generáló hívatlan vendég, ha az elme rendjéről van szó? Darren Aronofsky mesterien bánik a zsúfoltsággal – itt most annyira nem, maximum csak jól, nem nagyon jól, csak jól. Vajon a vágyaink birtokolnak minket, vagy mi a vágyainkat? Vajon van élet vágyak nélkül?
Nem olyan régen (már lassan jó 3 éve), hogy befejeztük a Szemetesláda rovatunkat. Ma azonban újra leemeljük a fedőt a kukáról, és megnézzük mi is lakozik a szemét között. Kis ráncfelvarrással kezdődik újra a szemetesláda. Ezelőtt általánosan ismert rossz filmeket vettünk sorra, és megnéztük miért olyan borzalmasak; miért nem működnek; és ha volt olyan, akkor mik voltak a pozitív részei.
Innentől a másik irányból fogjuk megközelíteni a „szemétnek” hitt alkotásokat. Ugyanis mindenki ismer olyan filmet, ami meglehetősen rossz, ám pont emiatt rendkívül élvezetes is. Egy komolynak szánt jelenet alatt éppen gurulsz a nevetéstől, hisz nem tudod elképzelni ki lehetett az a szerencsétlen, akinek a: forgatókönyvírás, storyboardozás, forgatás, vágás egyike alatt sem jutott eszébe, hogy mennyire akaratán kívül vicces az adott jelenet. Na – ma egy ilyen filmről lesz szó.
A filmbeli szamuráj „zsaru” sosem vesz fel ilyen ruhát, mint ami a hivatalos plakáton látható
A Legjobb Jelenetek, a Gyalog Galopp és a Brian élete után a hat Python ismét összeült utolsó filmjük kedvéért. A várt osztatlan siker azonban elmaradt, és a mai napig nagyon megosztja a nézőket és a kritikusokat egyaránt, hogy mi is Az élet értelme.
Az Emma. magán viseli mindazt, amit egy tisztességesen elkészített kosztümös filmtől várunk, ám annál még sokkal többet is – és éppen ettől a plusztól lesz a 2020-as adaptáció egy egyszerre korhű, mégis modern, szarkasztikus, mégis klasszikus, szórakoztató és szellemes alkotás.
A koronavírus által sújtott napjainkban több szempontból is remek választás lehet a The Platform megtekintése. Egyrészt azért, mert a Netflixnek hála könnyen és jó minőségben elérhető, másrészt pedig mert egyszerre tud szórakoztatni és elgondolkodtatni.
Meglepőnek tűnhet, de van még olyan képregénykiadó, aki nem kezdett el saját filmes univerzumot építeni. A Valiant Comics most érezte elérkezettnek az időt, hogy teljes életnagyságban berobbanjon a szuperhősfilmek zsúfolásig megtelt piacára, és ha van ember, aki helyet tud nekik könyökölni a Marvel, a DC és sok egyéb mellett, az reményeik szerint Vin Diesel.
A Talpig fegyverben pont a legjobb korban érkezett meg a mozikba. Manapság, amikor szinte mindenki a média gátlástalanságán, az internetes trollok kontroll nélküli őrjöngésén, sőt általánosságban az emberi hülyeségen mérgelődik napi szinten, témafelvetését tekintve az említett film keresve sem találhatna jobb befogadó közeget korunk társadalmánál.
