A Watchmen-t olvasva vagy nézve számtalan korábbi, képregényes sablonoktól mentes figurával találkozunk. Alan Moore és Damond Lindelof valós emberi karaktereket tudtak létrehozni, akikkel kapcsolatban feltétlen nélküli azonosulás nem biztos, hogy megtörténik, de a motivációik abszolút érthetők lesznek a cselekmény alakulása során. A cikkben a képregényből, ebből adódóan a filmből, valamint a sorozatból is fogunk csemegézni. Vigyázat, a cikk erős spoilereket tartalmaz! A lista erősen szubjektív
A filmkészítők, sőt az összes többi történetmesélő az idők kezdete óta szeret az ismeretlen helyekkel dolgozni. A felderítetlen föld alatti barlangokban lakozhatnak szörnyek, sőt teljes más civilizációk; az Északi-sarkon vagy a Holdon lehet titkos földönkívüli bázis, sőt egy régi ház pincéjében is lehet érdekes dolgokra bukkanni. Ezt a titokzatosságot használja ki az Árok is a helyszínválasztásával, de sajnos a tengerén kívül más mélység nincs a filmben.
Talán. Ezzel a szóval ér véget Jay Roach Botrányra keresztelt filmje. És fájó, hogy ez a szó ironikus a végeredményre nézve, de a Botrány maga is egy olyan mozi lett, ami sok szempontból eldönthetetlen. Fajsúlyos témákat tárgyal, de a rendezés stílusa és a forgatókönyv karakterkezelése, valamint cselekménykoncepciója inkább kioltják egymást, aligha tudják érdemben bevonni a nézőt, vagy épp saját színészeiket. Végső soron a téma vaskosabb lesz a filmnél.
Alejandro Amenábar csupán 28 éves volt, amikor Más világ (The Others) című remekműve megjelent. A spanyol művész egyszemélyben látta el a rendezői, a forgatókönyvírói, sőt még a zeneszerzői feladatköröket is. Végeredményként hatásos, az idő próbáját kiálló – azaz klasszikus – filmet hozott össze, mely felejthetetlen és utánozhatatlan.
Rengeteg olyan film készült már, ami egy gyanús haláleset körüli nyomozás izgalmaiba engedett bepillantást. A műfajban kifejezetten nehéz újat mondani, mivel minden moziba járó ismeri a nyomozós zsánerhez tartozó kellékeket. Rian Johnson, a Tőrbe ejtve rendezője szerencsére a műfaji építőelemek olyan mestere, aki a mindenki által használt alapokból is képes friss és izgalmas történetet összerakni.
Már az első előzetes után hatalmas felbolydulás követte Tom Hooper legújabb filmjét, az Andrew Lloyd Webber musicaléből készült Macskákat. A film „lenyűgözően látványos” és hasonló jelzőkkel megtűzdelt marketingcsinnadrattája után azonban csak látványos bukás következett be. De vajon joggal-e?
Mi történik, ha egy napon nem elhurcolják a diktatúra számára gyanús elemeket, hanem maga a diktatúra költözik be a lakásba? Az Oscar-díjas Deák Kristóf első egészestés játékfilmje, a Foglyok ezúttal a Rákosi-rendszer legmélyére kalauzolja el nézőjét, szatirikus formában.
A karácsonyi ajándékok kibontása, a bejgli elfogyasztása és a Skywalker kora minden szemétnek elmondása után, aminek jogosságát nem jelen cikk tárgyalja (bár azért némi véleménye van róla), elérkezett a Star Wars gonoszait tömörítő rangsorunk harmadik része, ezúttal az igazi nagyágyúkkal a parancsnoki hídon. A lista ezúttal is teljesen szubjektív.
1977-ben elkezdődött egy történet, ami visszavonhatatlanul megváltoztatta a film, mint médium történetét. Generációk nőttek fel Luke Skywalker, Han Solo, Leia hercegnő és a többiek kalandjain, George Lucas pedig lefektette az egyik legsikeresebb franchise alapjait. Ahogy az várható volt, jöttek a különböző mellékszálak, azonban az 1999-ben útjára indult előzménytrilógiával két részre szakadt a korábban egységes rajongótábor.
Cikksorozatunk folytatásában a Star Wars világának újabb tíz rosszfiúját vesszük górcső alá, természetesen a továbbiakban is teljesen szubjektíven. Érdekesség, hogy ebben a második felvonásban három olyan karakter is szerepel, akik erkölcsileg inkább a szürke zónába tartoznak, a jókhoz azonban semmiképp sem sorolhatók bizonyos tetteik végett.
