Ahogy az Illés együttes slágerében hallhatjuk; „a szó veszélyes fegyver, és van aki fegyvertelen.” VI. György király brit uralkodóra ez fokozottan igaz. György ugyanis olyan súlyos dadogással küszködött, hogy neki valószínűleg nem csupán az útelgázo…útelágazódás szóval gyűlt volna meg a baja (ami, mint tudjuk, „nehéz szó”). A beszédhibás uralkodó szinte képtelen volt nyilvános szónoklatokat tartani, ráadásul a ’30-as években amikor Hitler és Sztálin is aktivizálódott, igencsak elkélt egy tekintélyt parancsoló vezető az Egyesült Királyság élére.
Nézzük meg, hogyan vizsgázik Tom Hooper Oscar-díjas rendezése a történelmi filmek négypontos értékelési kritériuma szerint!
Egy éve ezen a napon indult útjára a Kritizátor. Születésnapi cikként fogadjátok sok szeretettel új írónk krisfk egyik régebbi írását. Jó olvasást!
Kifejezetten kedvelem a szuperhősfilmeket, s mi lenne ennek a műfajnak tökéletesebb megtestesítője, mint a legrégebb óta jelenlevő szuperhősös franchise, az X-Men, amely nem elég, hogy 2000-ben kezdődött és még ma is tart, de ma is ugyanazok a színészek alakítják a szereplőket (többé-kevésbé) és a mára hat (lassan hét) filmet számláló sorozat sorakoztatta fel eddig a legtöbb szuperhőst, köztük az ikonikus Farkast (Hugh Jackman), X professzort (Patrick Stewart, James McAvoy), valamint az antihős Magnetót (Ian McKellen, Michael Fassbender).
Az X-Men széria tökéletes allegóriája a történetben is számottevő jelentőségű főnixnek (melyet a telekinetikus Jean Gray testesít meg), hiszen a főnix megszületik, felcseperedik, meggyullad, meghal, majd hamvaiból újjáéled és az egész kezdődik elölről. Ez amúgy a legtöbb műfajra jellemző, alapul véve Thomas Schatz a műfajok életéről alkotott elméletét (Hollywood Genres, 1981.), de most tekintsük csak az X-Men filmek sorát.
Réges-régen, vagy kétezer évvel a Hunger Games és a Battle Royal előtt a rómaiak a valóságban rendezték meg mindazt, amit mi, mai emberek csupán a mozivásznon láthatunk; hús-vér emberek egymás elleni élet-halál harcát, a gladiátorjátékokat, a valóságshow-k netovábbját (ahol valószínűleg nem Alekosz nyert volna). Ridley Scott filmklasszikusa (mely sok kritikus szerint a XXI. század Ben Hurja) ebbe a korszakba utaztatja vissza nézőt. Nos ez az alkotás talán nem véletlen kapta ezt a jelzőt. Rám is a mai napig elképesztő hatással van minden megtekintés alkalmával. De hogyan lett a Gladiátor ennyire kiemelkedő a műfajban?
Amikor valaki kiejti a Ben Hur címét, az emberek többségének valószínűleg egy jelenet jut elsőre az eszébe; a Forma 1-es versennyel felérő kocsiverseny, mely mai napig az egyik legnagyobb teljesítmény a mozgóképipar világában.
Vessünk először egy pillantást William Wyler klasszikusának keletkezésére.
A Ted első részének 2012-es debütálása után három évet kellett várni arra, hogy a Villámtesók visszatérjenek a mozivászonra. Az élő plüssmackó és John Bennett története tehát újra folytatódik, de kérdés, hogy megérte-e a várakozást? Nos, tekintsük meg! Jöjjön a Ted 2 (2015)!
„Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is.”– Nem, ezt nem az Európai Unióban mondták Alexisz Ciprászról, hanem Laokoón, a trójai pap figyelmeztetett így, mikor a görögök hátrahagyták azt a bizonyos falovat. Szókimondását az istenek nem nézték jó szemmel, így tengeri kígyókkal kényszerítették őt örök hallgatásra…legalábbis a görög mítoszok szerint.
Sokszor elhangzott már az a mondás, miszerint Magyarországon nem él olyan ember, aki ne értene a focihoz, vagy legalábbis ne lenne valamilyen véleménye a sportágról. Ez napjainkban, mikor a „stadionépítések korát” éljük, még hatványozottabban is igaz. A közös szenvedély című francia filmet az MTVA naponta 25 alkalommal reklámozta (s teszi ezt még most is, hiszen a múlt héten jött ki a film dvd-n), de hallhattuk is a film reklámját, középpontban az általam címként felhasznált kulcsmondattal. Ilyen feltételek mellet akár még sikeres is lehetett volna a film, de nem lett az, nagyon nem!
Az ókori görög és római világ régóta foglalkoztatja a hollywoodi filmesek képzeletét. A „szandál és kard” (sandal&sword) műfaji elnevezés az antik világban divatosnak számító sarura és a gyakori fegyverfogatásra utal. A műfaj leginkább az ’50-es, ’60-as években virágozott, ekkor készült William Wyler 11 Oscar-díjjal jutalmazott Ben Hurja is. A sandal&sword zsáner azonban szinte évtizedekre eltűnt a hollywoodi repertoárból, amíg Ridley Scott újra életre nem keltette a Gladiátorral.
Ez év nyarán újra a Connor családé a megtiszteltetés, hogy megállítsák a világot fenyegető, jövőbeli apokalipszist régi kedvencünk, a T-800-as modellel az oldalukon, és így megteremtsék a várva várt békét a földön. Vajon ezúttal milyen fordulatot vesz az emberek és gépek közötti háború? Nézzük, mit is kínál számunkra eheti filmünk, a Terminátor: Genesis (Terminator Genisys, 2015)
Az 1984-es siker után nem volt kérdés, hogy Cameron elkészíti a folytatást, a rajongók azonban jogosan félhettek, hogy vajon képes lesz-e megugrani az 1. rész sikerét. Sok folytatásnak nem sikerül, persze vannak pozitív példák, mint pl. A vissza a jövőbe 2. és a Star Wars 5. része, akárcsak a Terminátor 2. – Az ítélet napja.
