Sok mindent lehet mondani a mai magyar „filmgyártásról”, elsősorban persze rosszat, bár tény, hogy olykor becsúszik egy-két színvonalasabb alkotás, ám ha valóban értékes és jó magyar filmre vagyunk kíváncsiak, akkor mindenképp vissza kell mennünk az időben néhány évtizedet. Igaz, a hazai filmes kínálat ekkoriban sem tobzódott az ún. műfaji filmekben, pláne nem az olyanokban, amikkel a dekadens és imperialista nyugat mérgezte a lakóinak agyát, ám elvétve mégis készült valami olyan, ami pusztán a szórakoztatásra ment rá, esetleg egy alkotó kipróbálta magát egy bizonyos területen. Talán a Defekt is ilyen film lehetett a maga idejében, mert író-rendezője, Fazekas Lajos látott valami külföldi thrillert, és annyira megtetszhetett neki, hogy elhatározta: ő is csinál egyet.
A kisember kontra nagyvállalat problémáját nemhogy sci-fiben, de egyéb nagyjátékfilmben sem gyakran látjuk viszont. Jelen pillanatban csak Mike Judge lázongó irodistái jutnak az eszembe (Hivatali patkányok), de annak is már vagy tizenöt éve. Rá tíz évre készítette el David Bowie (!) fia Duncan Jones a Hold című független sci-fiét potom ötmillió dollárból.
Egy hosszabb youtubeozás közben találtam rá a Fehér pokol Into the fray című csodálatos zenéjére. Egyszerre megtetszett. Gyorsan megosztottam facebookon, amikor egyik ismerősöm felhívta rá a figyelmemet, hogy ez az Ink című, független filmhez készült eredetileg. Gyorsan rá is kerestem. Tetszett a története, de mégsem nyerte el annyira a tetszésemet. Pár nappal később az egyik filmekkel foglalkozó portálon elolvastam a filmről készült kritikát. Mondanom sem kell, hogy még aznap beszereztem a filmet. Egy ideig pihent a gépemen.
