2021-et írunk, és mondhatjuk, hogy a videójátékok lemezes verziói olyan helyzetben vannak, mint mikor a zenei cd-ket leváltotta az mp3. Rengeteg érv és ellenérv van mindkét oldal mellett, és igazságot sem nagyon lehet tenni, hiszen ez egy szubjektív dolog, mégis megpróbálom most objektívan vizsgálni a témát.
Szerintem már mindannyian nagyon várjuk a Mass Effect: Legendary Edition megjelenését, hogy végre ismét átélhessük és végigizgulhassuk Shepard parancsnok és társainak nem mindennapi kalandját. A magam részéről úgy voltam vele, hogy míg várok a felújított változatra, addig felelevenítem kicsit emlékeimet a sorozat legutolsó részével kapcsolatosan. Ez ugyebár a közel 4 éves Andromeda, melynek megjelenéskori kálváriájáról szerintem minden gamer hallott már és nincs Mass Effect rajongó, aki ne esett volna mély depresszióba a 2017 márciusi állapotok láttán. Na de mi a helyzet most, a javítások után és ennyi év távlatából, amikor már nem fájnak annyira a sebek? Alább megírom nektek.
A videojátékok szerelmeseinek mindig egy csomó opciója volt arra, hogy kedvtelésüknek adózzanak. Kezdetben lehetett ez játéktermi masina, a jó öreg kazettás, vagy bármelyik korai konzol, de akár az első PC-k is. Azóta az ipar elég komolyan egységesedett és napjainkra már „csak” három fő platform harcol a kockák kegyeiért, illetve a Nintendo teszi a dolgát amolyan különutas bandaként. Jelen cikkben inkább a „három nagy” harcáról fogok szót ejteni és némi betekintést nyújtani a különböző platformok előnyeibe és hátrányaiba is.
A blogunkon rengeteg nagyköltségvetésű „tripla-A” címmel szoktunk foglalkozni, ám a játékipar jóval szélesebb és színesebb annál, mint amit eleinte láttatni mer egy átlag játékosnak. Legkisebb komponense ennek az óriási iparágnak az indie – azaz a független játékkészítők. És míg számtalan kis csapat van, akik túl nagy fába vágják a fejszéjüket vagy sosem érik el a megérdemlett magasságokat, mindig vannak ebben a kategóriában is sikertörténetek. Talán nem zúdítják el a játék-diskurzust ahogyan az olyan sikeres, egyedülálló címek, mint az Undertale, Hollow Knight vagy a Cuphead; ám mégis megállnak lábukon anyagilag és örök nyomot hagynak az indie-játékiparban. Egy ilyen különleges stúdió a cseh Anamita Design is, akikről úgy érzem sosem beszélnek eleget. Nézzük hát meg legsikeresebb játékaikat és beszéljük át melyiket miért is kellene most azonnal kipróbálnod.
Talán a GTA:San Andreas-t senkinek sem kell bemutatni, a 2000-es évek egyik legikonikusabb játéka, és mindamellett, hogy korszakalkotó volt, még a mai napig is rengeteg aktív játékossal rendelkezik. Akkoriban a külső multiplayerek nagyon pörögtek, szinte az összes nagyobb címhez készült valamilyen többszemélyes verzió, és ha ezt alapból nem is tartalmazta a játék, akkor a modderek megcsinálták hozzá. Így volt ez a SA-val is, jelenleg kétféle multiplayer fut a mai napig, ezeket fogom boncolgatni. Fontos hozzátenni, hogy ezek nem önálló játékok, szükség van hozzá a játék eredeti verziójára, ugyanis annak motorját használja a kliens.
2014 tavaszán a Ubisoft igazán merészet vállalt egy teljesen új és friss cím, a Watch Dogs megjelentetésével. Pontosabban már jóval előtte mertek nagyot álmodni, hiszen 2009-ben álltak neki összerakni a játék alapjait, a 2012-es bejelentés után pedig igen komoly médiakampányba és hype-hergelésbe kezdtek. Ennek meg is lett az eredménye. Az emberek teljesen ráfüggtek, várták mint a messiást, aztán amikor a játék megjelent és enyhén szólva is nem pont úgy nézett ki, mint az E3 demókon, nem pont az volt a játékmenet, mint várták az emberek, akkor elindult a csihi-puhi, kb. mint most a Cyberpunk esetében. Éppen ezért a Watch Dog elég sok hideget is kapott. De vajon így, nyugodt fejjel, ennyi idő távlatából is akkora tragédia a játék? Olvassatok tovább és megtudhatjátok.
A Miles Morales végigvitele után (melyről véleményemet itt olvashatjátok) annyira pókhangulatba jöttem, hogy úgy döntöttem, ismét, immáron negyedik alkalommal is nekiesek a nagy testvérnek, a Sony 2018-as sztárjátékának, mely a keresztelőn a Marvel’s Spider-Man címet kapta. Pláne, hogy időközben kezeim közé kaparintottam egy Pro masinát. Igen nagy várakozás előzte meg és megakkora hype övezte. Nem hiába, ugyanis a rajongók már nagyon régóta vártak egy igazán ütős Pókember játékra. Na de megérte várni? A Sleeping Dogs-hoz hasonlóan itt is kicsit sántának érzem a kérdést, hiszen a Sony üdvöskéjét sokszor, sok helyütt méltattam már. Például a legjobb nyílt világú játékokról szóló cikkemben is. De csapjunk is bele a lecsóba, nézzük meg, milyen is a játék 2 év és egy spin-off távlatából.
Meg szoktam várni, hogy a végére érjek, netalán ki is maxoljak egy játékot, mielőtt véleményt formálnék róla, de a napokat elvitte a munka, élet, Shadowlands és a Valhalla maxolása, a CP 2077 körül pedig felrobbant a világ, ami mellett nem lenne szép elmenni, illetve lehet nem lenne fair hetekkel későbbi tapasztalatról beszélni, amikor a felháborodások tárgya már eliminálva lenne. Ezért nézzük meg, mi van ezzel az egész felhajtással, milyen volt (számomra) megjelenéskor a játék!
Ebben a cikkben annak próbáltam utána járni, hogy tényleg buknak-e a konzolgyártók az elkészített játékgépeken, vagy ez csak egy városi legenda? Miért drágábbak a játékok, mint PC-re gyártani és miért érik meg a különböző szolgáltatások? Sok konzol vs. PC kommentcsatát olvasni a neten, és az egyik leggyakoribb érv az, hogy ár-érték arányban sokkal jobban megéri egy konzol, mivel azonos áron sokkal nagyobb teljesítményt kapunk. Ez az érv magában meg is áll, de ha jobban szemügyre vesszük a dolgokat, akkor egyből kiderül, hogy mi áll ennek a hátterében.
Annyit írtam már nektek a Sleeping Dogs című játékról különböző listákban, hogy teljesen megjött a kedvem újra végigvinni. És ha már játszottam vele, akkor természetesen hozok róla egy bemutatót is. 2012-ben igazán nagyot vállalt a Square Enix a True Crime szellemi utódjaként létrehozott játékkal. Egy rendőrös GTA klónnal igyekezte megszorongatni a Rockstart, ráadásul egy újonc stúdiónak, a United Frontnak is adta a munkát. De mind a fejlesztők, mind a kiadó eszméletlen melót pakolt a Sleeping Dogs felfuttatásába. Megérte? Úgyis tudjátok. A cikk alanya a 2014-es, fullos tartalmú remaster, a Definitive Edition.
