A Drake’s Fortune újrakevert változatának befejezése után azonnal folytattam Nathan Drake szemén keresztül átélt kincskeresős kalandomat a második résszel, az Among Thieves-szel. Az Uncharted második része mindössze két évvel az első után jelent meg 2009-ben és szinte azonnal ámulatba ejtette a PS3 tulajokat. Meg azokat is, akiknek nem volt és csak vágytak rá, hogy játszhassák a játékot (mint pl. én). Lényeg a lényeg, a második epizód még az első résznél is nagyobb sikert aratott, a 2015-ben kiadott, aktuális generációra (PS4) átdolgozott változatokat szerepeltető The Nathan Drake Collection által pedig újabb aranykort élhetett. Jelen cikk alanya, ahogy legutóbb is, pontosan ez a remaster változat lesz, így jelenlegi generációs szemüvegen keresztül fogom értékelni a játékot. Csapjunk is bele a lecsóba.
(tovább…)Nem is olyan rég írtam nektek arról, hogy mennyit tud dobni egy játék polci megjelenésén egy ütős borítókép és egy toplistában válogattam össze, hogy szerintem melyek a legjobbak. De van egy másik elem, ami ugyanúgy nem konkrétan a játék maga, de mégis nagyon fontos az összkép és az élmény szempontjából. Nem más ez, mint a zene természetesen. A muzsika legalább olyan szerves része a videojátékoknak, mint a filmeknek, ha nem fontosabb. Gondoljunk csak bele mennyivel laposabb lenne egy keményebb harc, egy szívbemarkoló jelenet, vagy akár csak a bandukolás egy nyílt térképen némi zene nélkül. Vagy mennyivel unalmasabb lenne betölteni az adott játékot, ha a menüben nem várna minket valami fülbemászó dallam.
Múlt héten visszatekintettünk a múltba, és megnéztünk öt klasszikus kalandjátékot a kilencvenes évekből. Ma folytatjuk „felsorolásunkat”, ám korántsem érdemes félreértelmezni a cikksorozat lényegét: a klasszikus jelző rettentő szubjektív, valaki csak párat próbált ki gyerekkorában, van akinek megvan otthon a teljes Lucasarts-gyűjtemény – van aki a tipikus eltúlzott Monkey Island-humort szereti, mások meg inkább a komolyan vehető kalandokat. Ez a lista is csak a mi személyes véleményünket hivatott képviselni, s ráadásul azt is olyan formában, hogy az belátható időn belül elolvasható is legyen.
2007-ben a Sony nagy hazárdjátékba fogott mikor kihozta egyik legkreatívabb stúdiója, a Naughty Dog teljesen új címét, az Uncharted-et. A megjelenés előtt nagyon sokan szkeptikusok voltak és nem egyszer hallhattuk az „modern Indiana Jones utánzat” és a „férfi Lara Croft” kifejezéseket egy-egy legyintés kíséretében. Persze az ilyen lesajnáló megjegyzések igencsak hamar eltűntek a megjelenés után, amikor az Uncharted osztatlan sikert aratott és mindössze 3 hónap alatt elérte az egymillió eladott példányt.
Hosszú úton mentek végig a AAA-játékok míg eljutottunk a mai szintre, és sokaknak nevetséges lehet már az, ami lassan 30 éve a kor legmodernebb vívmányának számított. A 20. század vége felé – nevezetesen a 90-es években – nagyot ugrott színvonalában a játékipar – annak is nevezetesen a ma már csak „kalandjátéknak” ismert ágazata. Ezt a területet főleg a Lucasarts dominálta, de számos más remek játék került ki független alkotóktól is. Ma megnézünk öt olyan játékot, ami mély nyomot hagyott az akkori emberekben – és bátran megállják a helyüket a látszólag lehetetlenül nagyra nőtt videojáték-iparban még ma is.
Mi gamerek szeretjük a videojátékokat és szeretünk játszani, ez vitán felül áll ugyebár. A kiadók pedig imádják a nehezen megkeresett, vagy fiatalabbak esetén kikönyörgött pénzmagunkat, ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy mi rácuppanjunk a játékaikra és meggyőzzenek minket, mi tényleg, de úgy igazán nagyon el akarjuk költeni azt a pénzt rájuk. A marketing dömping már a játék megjelenése előtt évekkel megindul. Jönnek a teaser-ek, az előzetesek, gameplay videók, bemutatók, gyűjtői tárgyak, tv reklámok, cikkek stb egészen addig a bizonyos napig míg a polcokra kerül a produktum. Persze az emberek többsége addigra már eldönti, hogy meg akarja-e venni a játékot és sok meggyőzésre már nincs szükség.
Mire meguntam a világvége témát, amit három játékon keresztül nyúztam, addigra pont befutottak a hírek a Ubisoft új üdvöskéjéről az Assassin’s Creed Valhalláról. Véleményt majd akkor formálok róla, ha láttam is mozgás közben, de ahogy a hírek sokasodtak természetesen nekem is kedvem támadt visszamenni az alternatív történelmünk egy bizonyos pontjára. Főleg, hogy mindent egybevetve az Assassin’s Creed talán a kedvenc játékszériám. Választásom a 2017-es Origins-re esett, mert ezt a címet még csak egyszer vittem végig, az Odyssey dagályos játékidejéhez meg most nem volt sem energiám, sem kedvem.
Azt hiszem nem csak a magam véleményét mondom el mikor azt írom, hogy mi gamerek már nagyon-nagyon vártuk a következő generációs Playstation konzol és a rá fejlesztett játékok bemutatkozását. Sok utalgatás, ködös infók és késlekedés után tagnap/ma éjszaka végre a Sony dobott némi koncot az áhítozó tömegnek a Future of Gaming közvetítés során. Ajh, és micsoda dolgokat láthattunk. Azt hiszem sokan még mindig az állainkat keressük valahol az alagsorban és már előre számolgatjuk a forintokat az elkövetkezendő két-három évre. Ha esetleg elszalasztottátok az eseményt, akkor az alábbi videóban Ti is megnézhetitek. De ha kicsit tovább görgettek, akkor elolvashatjátok rövid összefoglalómat az esemény fontosabb elemeiről.
A Days Gone és a Far Cry 5 után még mindig rá voltam hangolódva a világvége témára, így elővettem egy másik Playstation-nagyágyút a The Last of Us-t, annak is a jelenlegi generációra átírt, feljavított változatát. Szerintem ezt a játékot közel hét évvel a megjelenése után senkinek nem kell bemutatni. A Sony és a Naughty Dog klasszikusáról már minden gamer hallott és ha nem is játszott vele, a nevét és a köré épült kultuszt biztosan ismeri. Mire megjelent a játék, a santa monicai stúdióról már mindenki tudta, hogy fantasztikus játékokat képesek összehegeszteni, melyek a legkevésbé sem követik a piaci trendeket, hanem inkább az egyedi hangulatra, a megkapó történetre és a mély karakterekre építenek. Bevallom őszintén a The Last of Us Remastered most pörgött először a masinámon, így szinte teljesen új élmény volt. Alább olvashattok a tapasztalataimról.
Napjaink legnagyobb videojátékos trendje a nyílt világú játékok szórása a piacra. Az elmúlt 10 évben ez a műfaj vált az uralkodóvá, a játékok jelentős hányada már egy szabadon bejárható homokozóba van beleültetve, legyen szó szerepjátékról, lövöldéről, verekedős TPS-ről, vagy akár egy autós játékról, illetve ezek tetszőleges kombinációjáról. Egy nyílt térképpel manapság lassan mindent el lehet adni. És a kiadók mindent meg is tesznek, hogy eladják. Egymás hegyén-hátán jelennek meg a különböző szabad területen játszódó játékok, legalább ilyen különböző minőségben. Jelen írásban megpróbáltam összegyűjteni a 2000 óta megjelent legjobb 10 nyílt világú játékot. Be kell valljam, nem volt egyszerű feladat, hiszen a felsőházban is igen komoly címek sorakoznak.