A tavaly októberben megjelent Alan Wake 2 hurrikánként söpörte el a játékosvilágot, bizonyítékául adva, hogy érdemes volt tizenhárom évet várni a folytatásra, melyről korábban itt a Kritizátornál is írtunk. Ezzel egy időben ugyanakkor úgy gondoltam, hogy érdemes lehet írni egy kis visszatekintő bemutatót az első részről is és mi lenne alkalmasabb erre, mint a 2021-ben, a második részt megalapozóul megjelent Remaster verzió, melyben a Remedy ismét megmutatta mindenkinek, hogy mire is képesek.
Mostanra talán az év legfontosabb gamer eseményévé vált a The Game Awards melynek során a közönség és a szakma dönt arról, hogy mely címek teljesítettek a legjobban az év során. MIndemellett pedig a videojáték-ipar prominens szereplői is számot adnak arról, hogy mit terveznek az elkövetkező időszakban. Az idei show december 7-én zajlott le és bőven tartogatott kibeszélni való témát. Mi pedig igyekszünk nektek összefoglalni a lényeget.
Az Alan Wake II minden elemében megmutatkozik a Remedyre jellemző finn maximalizmus jegyei. A kezeik közül újfent egy egyedi és megismételhetetlen produktum került ki, ami fényként fog világítani a nagyot merni álmodó egyjátékos történeteket előnyben részesítő stúdiók előtt. A Remedy mert nagyot álmodni és egy komplex univerzumépítésbe kezdeni, aminek az Alan Wake II a Control után egy újabb lépcsőfoka. Lehet hogy nem minden elemében kiforrott, de ambícióit tekintve többet teljesít mint amibe belebukik. Az év egyik legmeghatározóbb élménye között ott lesz ezt biztosan tanúsíthatom.
Körülbelül két és fél évvel a Cyberpunk megjelenése után több éves munka és rengeteg frissítés tetejére megkaptuk a Cyberpunk 2077 első és utolsó kiegészítőjét, a Phantom Liberty-t.
Nézzük, milyen lett a játék a 2.0-ás frissítés és a régóta várt kiegészítő kijövetelével!
Mi lenne ha a világ legnagyobb nyomozója, a köpenyes keresztes, a sötét lovag végül alulmaradna a sorssal és a lehetetlen esélyekkel, na meg a brutális túlerővel szemben. Képzeljünk el egy világot az utánozhatatlan Bruce Wayne nélkül. Egy világot, ahol Gotham legfőbb védelmezője elesik és a szövetségeseinek, a tanítványainak muszáj felnőniük a feladathoz, hogy a bűn által marcangolt nagyvárost rendbe tegyék. Nos, a Gotham Knights pontosan ezt a szituációt vázolja elénk.
Nagy várakozás, de talán még nagyobb találgatás előzte meg az Ubisoft legsikeresebb szériájának, az Assassin’s Creed, legújabb epizódjának a megjelenését. Az eredetileg a 2020-as Valhalla DLC-jének szánt, az ott csak mellékszerepet kapó, félig-meddig antagonista Basim fiatalkorára koncentráló projekt azonban annyira kinőtte magát, hogy a francia kiadó végül úgy döntött, külön címként jelenteti meg, Mirage név alatt. Ezek mellett pedig azt az ígéretet is tette, hogy a korábbi részek szerepjátékos és fantasy-jellegű stílusával szakítva, visszakormányozza a sorozatot annak klasszikus hangulatához. Vajon sikerült neki? Megérte egyáltalán az ismételt stílusváltás?
A Baldur’s Gate 3 elmúlt hetekben lejátszódó elsöprő sikersztorija úgy fest újra fellobbantja a játékrajongók lelkesedését a fantasy műfaj iránt, ezzel együtt pedig reményeim szerint az ipar is újra felfedezi, hogy igenis van fantázia (haha) a műfajban és újra mainstream stílussá válik a videojátékok között, ahogy régen is sorra kaptuk a jobbnál-jobb fantasy címeket. Ha már teljesen bezsongtál a Baldur’s Gate nyüstölésétől és többre vágynál, avagy ha még nincs lehetőséged játszani vele, de vágynál valami fantasy címre, mi segítünk neked. Ugyanis ebben a cikkben összegyűjtöttünk nyolc olyan fantasy játékot, amit érdemes lehet betölteni.
Az év úgy nevezett “ünnepi időszaka” nem csak azért eseményekben mozgalmas, mert rengeteg valódi ünnep foglalja le az időnket, hanem a szórakoztatóipar is igyekszik ilyenkor megbombázni minket. A videojáték kiadóknak is ez a kedvenc időszaka, hiszen ilyenkor frankón lehet bevételt generálni a “karácsonyi pénz” játékokra való elverésével. És így megy ez már sok-sok éve. Idén ugyanakkor a korábbi évekkel összehasonlítva igazi dömpingre számíthatunk. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy segítünk nektek kicsit a választásban.
Az Assassin’s Creed Valhalla egy erősen megosztó játék. Igazából csakúgy, mint az RPG-éra korábbi részei, az Origins és az Odyssey. Van aki imádja őket, van aki rühelli. Én valahol középen helyezkedek el a kérdésben, hiszen bár vannak az új epizódoknak előnyei, de sajnos legalább ugyanakkora hátrányai is. Névlegesen, hogy teljesen elvesztették az AC jellegüket. De az alapjátékok körüli viták soha nem állították meg a Ubisoftot, hogy a sztorit kiegészítő, vagy épp folytató DLC-ket pumpáljon ki magából. A Wrath of the Druids-ról már volt szó. Ezúttal a The Siege of Paris-t vesszük górcső alá.
