Az Újhold Ian McDonald Luna-trilógiájának első kötete. A trilógia maga valószínűleg a 2010-es évek egyik legizgalmasabb színfoltja a sci-fi palettáján. Idén végre a harmadik, befejező rész is megjelent magyarul a Gabo kiadó gondozásában. Ezen apropóból nekiugrottunk az első két résznek is, hogy végre teljes képet kapjunk a brit író sikeres sorozatáról.
(tovább…)Elgondolkodtatok már azon, milyen lehet végigélni sok száz életet, és látni, hogyan fejlődik a világ? Közben szabadon járhattok-kelhettek, csak éppen nyomot nem hagytok a világon. Addie LaRue-nak sikerült, amiről mi maximum csak fantáziálgathatunk. Igaz, mint mindennek, ennek is megvan az ára. De hogy az mekkora, csak utólag látható be. Egy olyan játékba ment bele, aminek az elején nem tudja a szabályait, és időközben kell megtanulni azt – de ideje van, hiszen már 300 éve 23 éves.
Xeno-: a görög „xénos” szóból származik. Főnévi alakja „idegen”-t, vagy „vendég”-et jelent, míg melléknévként a dolgok idegenségére, furcsaságára utal. Botanikában, orvostudományban, ásványtanban, társadalomtudományokban, zoológiában is használt szó.
„Nem szeretem a homokot. Túl durva. Érdes, ingerlő és behatol mindenhova.” George Lucas ezzel a mondatával is rajongók ezreit borította ki 2002-ben A klónok támadása című mozija kapcsán. Anakin Skywalker számára a sivatag, pontosabban a Tatooine bolygó maga a megtestesült pokol. A rabszolgaságot, az elnyomást jelképezi, amelyből csak egy szerencsés véletlen során menekül meg. Frank Herbert 1965-ben megjelent, A Dűne regénye ezzel szemben egy olyan kopár vidéket mutat be, ami ugyan a végtelenségig kietlen, mégis az író által megálmodott univerzum legfontosabb alapját képezi minden szempontból. Ez a szikár, homokviharok által tűzdelt, dűnék tengerének otthont adó bolygó az Arrakis, ahol az utazásunk és a filozofálásunk elkezdődik. A cikk spoilermentes!
Octavia E. Butler a modern spekulatív irodalom egyik legnagyobb alakja. Hugo-, Nebula-, és MacArthur-díjas írónő, aki nélkül ma N. K. Jemisin és Nnedi Okorafor munkássága minden bizonnyal más lenne. Butler az afrofuturizmus egy korai képviselője, tragikusan fiatalon, mindössze 58 éves korában hunyt el 2006-ban, háta mögött tíz nagyszerű regénnyel. A magvető példázata 1993-ban született, Butler eredetileg több kötetesre tervezte, azonban a folytatások közül csak egy jelent meg. A két kötet együtt alkotja a Földmag-duológiát, amely a Xenogenezis-trilógia és a jelenleg még csak angolul elérhető Kindred mellett Butler mai napig népszerű alkotása.
Egy alkotás létrehozása során egy szerzőnek sok mindent át kell, vagy legalábbis át kellene gondolnia. Ugyanis az olyan dolgok, mint a történet elbeszélési módja vagy a szereplők mennyisége vagy a cselekmény esetleges terjedelme jelentős hatással lehet az adott alkotás befogadhatóságára. Éppen ezért szükséges, hogy a szerzőnek legyen egyfajta koncepcióra arra, hogy nagyjából mit is akar kihozni abból a bizonyos alkotásból. Illetve hogy azt pontosan miként is szeretné megvalósítani. Márpedig a sci-fi kifejezetten az a műfaj, amibe nem ajánlatos egy kidolgozott koncepció nélkül belevágni, mert különben ez hamar a visszájára tud fordulni. Ezzel el is érkeztük a mostani cikk alanyához a Hail Mary küldetéshez Andy Weir-től, amiből a FUMAX kiadó biztosított számunkra egy recenziós példányt.
Kevés olyan generációs kötelék van a magyar társadalomban, mint a kötelező olvasmányok, illetve a hozzájuk fűződő, általában negatív emlékek. Legújabb adásunkban a Kritizátor szerkesztőségének néhány tagja ennek a témának igyekszik utánajárni, megosztva saját emlékeit és meglátásaikat. A beszélgetés közben egyéb érdekes témákat is igyekeztek érinteni.
(tovább…)Szeptember 2-5. között rendezték meg az Ünnepi Könyvhetet, melyre az Agave Könyvek több friss megjelenéssel is érkezett, többek között Simone St. James Alkony Motel című kötetével. Maga a történet főleg a krimi, horror, thriller vonalon mozog, de jócskán jut szerep a paranormális jelenségeknek is. Így pedig az összes kedvenc elemem megtalálható egy történetben. Ezúton is szeretném megköszönni a kiadónak, hogy recenzív példány formájában, az elsők között vehettem kézbe a könyvet.
Valószínűleg sokakban él az a tévhit, hogy nincsenek is igazán magyar szerzők. Vagy legalábbis olyanok, akik akár nemzetközi viszonylatban is helyt tudnának állni az egyes alkotásaikkal. A valóság azonban az, hogy számos olyan magyar szerző tevékenykedik, akik csak egyszerűen nem kapnak megfelelő háttértámogatást ahhoz, hogy kellőképpen ki tudjanak teljesedni. Ennek oka főként a jelenlegi magyar könyvpiaci rendszer finoman szólva is hiányos működésében rejlik, amiről akár egy külön cikksorozatot is lehetne írni. Ugyanakkor vannak olyan szervezetek, amelyek különböző módokon igyekeznek lehetőséget biztosítani az egyes szerzőknek. Ilyen például a Twister kiadó Bekezdés nevű pályázata is, aminek a 2018-as győztese Tarja Kauppinen és az ő A Nép igazsága című alkotása. Óriási hírünk van! A Kritizátort pár napja már moly.hu-n is megtaláljátok.
Tade Thompson eddig ismeretlen volt hazánkban, és most rögtön olyan felütéssel kezd, amire kikerekedik az egyszerű olvasó szeme. Érdekes, hogy az Agave pont egy kisregénnyel indít, de ez koránt sem jelenti azt, hogy a regény jelentéktelen lenne. A vérből születő gyilkos Molly Southbourne hasonmások érdekes kalandot ígérnek.
