A Szamárköhögés (1987) és A skorpió megeszi az ikreket reggelire (1992) rendezője, Gárdos Péter, saját regényéből rendezett filmet. A könyv kibővített és átdolgozott kiadása idén jelent meg a Libri kiadó gondozásában, a filmváltozat világpremierje pedig november 8-án lesz, méghozzá Görögországban, Thesszalonikiben.
Már nem kell sokat aludnunk és itt az újabb feldolgozása A kis hercegnek, amit Mark Osborne rendezésében tár a filmipar a nézőközönség elé. Hanyadik feldolgozás is ez a sorban? Hetedik? Nyolcadik? Ki számolja már! Lényeg az, hogy időről-időre, a technika fejlődésének köszönhetően újabb bőrt nyúzzanak le a történetről. De szakadjunk el most egy kicsit a mozitól és fordítsuk tekintetünket a könyv felé.
Antoine de Saint-Exupéry világsikert arató története először 1943-ban jelent meg, mindössze egy évvel a halála előtt. A történet főszereplője a kis herceg, aki magányosan él kisbolygóján, mely alig nagyobb mint egy ház. Mindennapjait az teszi ki, hogy kigyomlálja a majomkenyérfa cserjéket és kipucolja három mini vulkánját, melyek közül egyik már kialudt. Egyetlen barátja egy állandóan panaszkodó és követelőző virág, melyet locsolni kell, meg kell védeni a huzattól és éjszakára üvegbúra alá kell helyezni, nehogy megfázzon. Egy napon azonban úgy dönt a kis herceg, hogy útra kel és meglátogatja a többi kisbolygót, hogy barátot találjon magának. Azonban már indulását követően rájön arra, hogy mindaz aminek a kutatására felkerekedett, ott volt végig az orra előtt, a rózsa képében.
Chuck Palahniuk neve a legtöbbek számára a Harcosok klubja miatt lehet ismerős, mely azon kívül, hogy remek könyv, mára már kultikussá vált film is készült belőle David Fincher rendezésében, Edward Norton és Brad Pitt főszereplésével. Azóta sokan előszeretettel emlegetik a könyv egyik híres idézetét, a harci klub egyes (és kettes) számú szabályait, de hogy bármit idézgessenek a Beautiful Youból, azt erősen kétlem. Ha nem készült volna el A szürke ötven árnyalata film, azt mondanám, hogy valószínűleg filmet sem fognak forgatni a könyvből. Az azonban biztos, hogy Fincher nem tart igényt a rendezésre.
1985-ben a Vissza a jövőbe című film készítői elénk tárták, hogy hogyan képzelik el a jövőt, azaz milyen lenne szerintük 2015-ben. Egy alapvetően pozitív jövőképet sugalmaztak, melyben a technika fejlődése hozzásegíti az embert a kényelmesebb, gondtalanabb élethez. Ezt az ötletet használta fel az Ad Astra kiadó, amikor a második antológiájának témát keresett. 2045, azaz milyennek látják az írók harminc év múlva a világot. Tizenhat elbeszélés született a témában, mind magyar író tollából, és az eredmény elkeserítő. Nem az írások minőségével van gond, hanem a jövőképpel. Hol vannak már az utópisztikus életképek? A legpozitívabb írás is jó ha semlegesnek mondható, a többi pedig egyszerűen disztópikus. Az előszó és a bevezető elbeszélés után három nagy témakörbe vannak sorolva az írások, ami sokat elárul a tartalmukat illetően:
– Veszélyes idők
– A lét új útjain
– Az apokalipszisen túl
Igencsak herótom van az utóbbi időben az olyan könyvektől és filmektől, melyekben a főhős teljesen magára marad valami kietlen tájon és nekem egy afféle szenvedéstörténetet kell figyelemmel kísérnem. Nem tagadom, jó téma, csak egyszerűen UNALMAS! Amikor pedig először meghallottam, hogy Ridley Scott Andy Weir A marsi című könyvét fogja megfilmesíteni, mely nem szól másról, mint egy Marson ragadt ember küzdelmeiről, hát…szerintem kitaláljátok mit szóltam. A marsi viszont egyáltalán nem egy önszenvelgő és nyomasztó sci-fi történet a vörös pusztaságban, épp ellenkezőleg. A főhős Mark Watney egy energikus, mindenre elszánt fenegyerek, aki stand-up comedyseket megszégyenítő stílusossággal ontja magából a humorbonbonokat és a leglehetetlenebb helyzetekben is képes feltalálni magát.
Mielőtt a Mentőexpedíci…helyett A marsi a mozikba érkezne, vessünk egy pillantást a sikerkönyvre, mely az utóbbi idők egyik legjobb vígjátéka és legmonumentálisabb sci-fije is egyben.
Rakétákat begyújtani.
Tíz, kilenc, nyolc, hét…
Sokunk örömére, a múlt héten magyarul is megjelent a Csontszüret folytatása: A Mímes Rend. Több változás is történt az első kötethez képest, mégpedig, hogy a kiadó nem az eredeti borítót használta fel a magyar kiadásnál, illetve a fordító személye is változott. Természetesen ez nem ment a minőség rovására, mindössze annyi történt, hogy a “fellegvár” kifejezést átvette a “citadella”. Sok könyvnél ha fordító csere történik érezhető a stílusváltás, azonban jelen esetben Bottka Sándor Mátyás jól vette az akadályokat.
A történet ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött, azaz a metrószerelvényen. Paigenek és társainak sikerült a szökés a Sheol I-ből és megérkeztek Scion Londonba. A menekültek csapata szétszéledt a szélrózsa minden irányába és megpróbáltak menedéket keresni régi búvóhelyükön, hiszen tudták, hogy a rephaiták bosszúra szomjaznak. Paige viszont nem volt hajlandó visszatérni Jaxonhoz és a Hét Pecséthez, hanem megpróbálta kezébe venni az életét és tervezgette a rephaita uralom megdöntését. Sajnos rá kellett jönnie, hogy Jaxon és a Hét Pecsét támogatása nélkül nem fogja túlélni az elkövetkező pár hetet, hiszen gyorsan apadtak az anyagi tartalékai és a mímeslordja nélkül a biztonsága sem volt szavatolva. Így lassan rá kellett döbbennie, hogy egyedül nemhogy nem tud lázadást szervezni, de a másnapot sem biztos, hogy megéri.
„Fahrenheit 451 fok – az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég. Ha vonalazott papírt tesznek eléd – másra írj.” – Juan Ramon Jimenez
Ezzel az idézettel kezdődik Ray Bradbury egyik leghíresebb kisregénye, a Fahrenheit 451. Az 1953-ban megjelent disztópikus sci-fit leginkább az USA-ban egyre nagyobb teret hódító televíziózás ihlette. 1966-ban film is készült belőle, amivel egyidejűleg a magyar olvasókhoz is eljutott a kötet az Európa Kiadó jóvoltából. A történet időtlenségét jelzi, hogy az első magyar kiadást még négy követte, amelyből az utolsó 2013-ban jelent meg. Mivel kisregényről van szó, így általában gyűjteménykötetekben kapott helyet, de nem volt ritka az önálló megjelenés sem.
Az első kiadás borítója
A történet főszereplője Guy Montag, aki hosszú ideje a tűzőrségnél teljesít szolgálatot. Mivel a házak tűzbiztosak, így a tűzoltóság intézménye rég kihalt. Helyét a tűzőrség vette át, akiknek az volt a feladatuk, hogy a bejelentéseket kivizsgálva kiszálljanak a helyszínre és amennyiben könyveket találnak ott, azokat elégessék. Montag is lelkesen végezte hivatását, mindaddig míg nem találkozott a szomszédlánnyal, akinek kérdései és furcsa viselkedése megzavarta tűzőri nyugalmát.
A borító nem sokat sejtet a tartalomból. A hátoldala pedig inkább félrevezető, amíg a fülszöveget el nem olvassuk. „Samantha az új J.K. Rowling” – The Sunday Times – ami arra enged következtetni, hogy mivel fanatsy könyv van a kezünkben, valószínű, hogy egy újabb Harry Potter -féle történetről van szó (a közös pont mindössze az eredeti kiadó és a fantasy téma). Ezt még megfejelni látszik a Booklist szalagcíme: „Sötét bűbáj és gonosz varázs a fantasy szerzők új generációjának legjobbjától.”, ami arra enged következtetni, hogy nem is olvasták a könyvet, csak valami hangzatos kijelentést akartak kreálni, hiszen sem bűbáj, sem pedig varázslat nincs a kötetben.
A valóság pedig az, hogy egy sci-fi – fantasy történetet alkotott Samantha Shannon. Egy sötét hangulatú alternatív történelmet, mely egészen 1859-ig nyúlik vissza. Ebben az évben szakadt ugyanis át az éter, amely kaput nyitott a túlvilágra, és lehetőséget adott a rephaitáknak arra, hogy átjöjjenek a mi világunkba. Azonban a rephaitákat követték az emiták is, akiket csak Zabálóknak neveztek.
Vendégszerzőnk Letya, Hatala Csenge: Hírzárlat c. művéről írt könyvkritikájával debütál az oldalon
Hatala Csenge idén megjelent könyve, a Hírzárlat, hiánypótló kötet a magyar társadalom könyvespolcán. Látható ez abból is, hogy egyre sűrűbben kerül a média látóterébe, ami köszönhető az Athenaeum Kiadó szerkesztői és az írónő bravúros együttműködésének is a kötet megszületésében. Ennek eredményeképpen nem egy unalmas riportcsokrot kap az olvasó a pénzéért, hanem egy igényesen összeállított történetet, a túlélők visszaemlékezésével és levéltári dokumentumok felhasználásával.
Pár hónapja terjengett egy olyan pletyka, hogy Nolan rendezi Ernest Cline: Ready Player One című könyvének a filmadaptációját. Ma, azonban lehullt a lepel. Steven Spielberg kapta meg a filmet, ami érdekes váltás közte és a Nolan közötti rendező cserékről, mivel ugye eredetileg Spielbergé lett volna az Interstellar.
A könyv egyébként egy olyan világról szól ahol az OASIS nevű digitális világ jelenti a kikapcsolódást az emberek számára. A könyv egy sci-fi elemekkel átszőtt ’80-as évek videojátékaira jellemző stílussal átszőtt történetet mesél el, melyben a főszereplő Wade Watts próbálja megoldani a feladványokat az OASIS-ben, hogy végül mesés vagyonra és hírnévre tegyen szert. Ezt a vagyont a játék készítője James Halliday rejtette el. Amint Wade megoldja az első feladványt a figyelem központjába kerül és ez könnyen az életébe is kerülhet. Hogy pontosan hogyan végződik a történet még nem tudom, de amint elolvasom a könyvet már érkezik is a kritika.
