Évről évre egyre jobban kihasználjuk a Földet, mindig egyre előbb jön el a túlfogyasztás napja. Idén pontosabban egy picikét később, csak augusztusban értük ezt el, de tavaly és azelőtt már júliusban megtörtént. Sajnos, így már egyre kevésbé fogja bírni a bolygónk, ki fogjuk azt nőni. Aztán hogyan tovább? Már régóta foglalkoztatja ez a szakembereket és a nem szaktekintélynek számító illetőket is. Meg természetesen a sci-fi műfajában alkotókat is.
Fantasy műfajában már annyian és annyi féle módon alkottak, hogy szinte minden napos az új név felfedezése. Hiába beszélünk olyanról, aki évek óta aktív, és magyarul is már egy egész trilógiája jelent meg. Most is egy ilyen íróba botlottam bele. Számomra Nora K. Jemisin olyan, mintha most bukkant volt elő a föld alól, miközben első könyvei már megéltek egy évtizedet, de hazánkban megjelent kötetei is hat-kilenc évesek. Miért ennyivel a megjelenés után írok róla? Csupán annyi az oka, hogy ma tölti be 51. életévét. Mi ezzel a cikkel kívánunk neki boldog születésnapot.
Vannak olyan franchise-ok per karakterek, amelyek az idők során már annyiféleképpen feldolgozásra kerültek, hogy már nem igazán vagy csak legfeljebb nagyon nehézen lehet velük bármiféle új és/vagy érdekes dolgot felmutatni. Pláne úgy, hogy közben megtartsa az adott franchise per karakter jellemző vonásait. Ilyesféle helyzetben vagy az Alien franchise, ami igazából inkább két különálló brandből tevődik össze. Van egyfelől a sima Alien, amiben egy vagy legfeljebb csak 2-3 szörny tart rettegésben egy általában elszigetelt és rosszul felszerelt kolóniát vagy űrhajót/űrállomást.
Másfelől pedig ott van az Aliens, amiben a főszereplőknek általában egy jóval nagyobb idegen hordával kell megküzdeniük, amihez általában valami gonosz vállalat vagy valamilyen őrült szekta is tartozik. Éppen ezért sokan felkapták a fejüket, amikor bejelentették, hogy készül egy új Alien, vagyis hát igazából Aliens regény, ami egy kvázi középkori settingbe lesz helyezve, amiben az emberiség kardokkal, íjakkal meg mindenféle egyéb ilyen eszközzel kell, hogy szembeszálljon az Aliennekkel. Ugyan a hazai megjelenés elég sokat csúszott, ám végül a Szukits kiadónál most már nálunk is kapható az Aliens: Falanx című alkotás.
A magyar könyvpiacon vannak bizonyos kényes dolgok, amikről senki sem szeret igazán beszélni. Pedig nem ártana, mert ezek mind olyan dolgok, amik eléggé visszafogják a magyar könyvpiac fejlődését, de úgy kb minden tekintetben. Ezt pedig most azért is hozom fel, mert éppenséggel a jelenlegi cikk alanyául szolgáló könyv esetében is belefutottam egy ilyen dologba, amiről úgy gondolom mindenképpen muszáj beszélni, így túl a kritikán kívül is.
Ha megkérdezzük az olvasó embereket, kitől és mit olvasnak szívesen, szinte kivétel nélkül mindenki azt fogja mondani: valamelyik felkapott külföldi író bármelyik, vagy éppen a legújabb regényét. Ami egyébként szomorú dolog, hiszen itthon is számtalan jó szerzőnk van. Ismertebbek, kevésbé ismertek, vagy éppen elsőkönyves szerzők. De a mieink, és méltatlanul mellőzzük őket. Csak azért gondoljuk jobbnak őket, mert már világ szinten ismertek. Pedig a hazai sem gyengébb. Csak hát a berögzült előítéletek.
Minden nap hallani újabb és újabb elméleteket, mikor is következik be az apokalipszis. Vagy éppen mikor kellett volna eljönnie. Népek, vallások, tudósok és átlag emberek – mindent és mindenkit foglalkoztat ez a téma. Igaz, már egy párat túléltünk, de vannak még előttünk megpróbáltatások a jóslatok szerint. De hogy ezekből melyik lehet valóságos? Majd az idő eldönti – vagy a mindent átható erők lejátszák egymás között.
Nicholas Binge regénye meglehetősen nagy port kavart külföldi megjelenésekor. Roppant érdekes sztorit ígért: hegymászós horror, spekulatív thriller, a hit és a tudomány ütköztetése. Méltatták a szerző eredeti ötleteit, a fordulatos cselekményt, és hát na, egy jó sci-fire mindig vevők vagyunk, ezért nagy volt az öröm, mikor alig egy hónappal az angol megjelenést követően magyarul is kézbe vehettük a kötetet.
V. E. Schwab neve sokak számára ismerős lehet mostanra: ő az, aki négy Londonon és annál sokkal több kalandon vezetett át minket; ő az, aki fogta a klasszikus szuperhős toposzt, és cafatjaira szedte; ő, aki a legkülönösebb világokat álmodja meg. A kortárs SFF alkotói közösség ikonikus alakja, az Antarik és a szeretni való antihősök megteremtője, inspiráló cicás posztok kreátora. Már több mint tíz éve mesél nekünk elképesztő történeteket, sötét és gyönyörű históriákat. Ezzel az írással kívánunk neki nagyon boldog születésnapot.
Dan Simmons Hyperion tetralógiája már nem számít újdonságnak, az első olvasók több mint három évtizede vehették kézbe a kezdő kötetet. Bár nálunk jóval később jelent meg, de már annak is több mint 20 éve. Mi sem bizonyítja jobban sikerét, minthogy csak nálunk már 8 kiadást – és két e-könyves megjelenést – megért a történet. A legfrissebb publikálása pedig 1 hónapja volt, melyet ismételten az Agave Könyvek jelentetett meg egy elég figyelemfelkeltő borítóval. Igaz, már ezzel kilóra meg lehet venni az olvasókat, de azért nem minden a külcsín. Ennél még sokkal jobb a tartalom.
Rebecca F. Kuang ázsiai-amerikai szerző, a kortárs SFF irodalom feltörekvő csillaga, aki viszonylag fiatalon tette le a névjegyét, és azóta is megállíthatatlan. Rövid idő alatt figyelemreméltó karriert épített, többszörös bestseller-íróként mára olyan rangos elismerések fémjelzik a nevét, mint a Nebula vagy a British Book Awards. Ezzel az összeállítással az ő személye és munkássága előtt szeretnénk tisztelegni születésnapja alkalmából.
