Az idei év egyik legjobban várt magyar animációjában egy olyan valós sztori elevenedik meg, amely nem véletlenül foglalkoztatta az elsőfilmes rendező, Csáki László fantáziáját nagyjából húsz éven át. De nemcsak az alapsztori miatt érdemes beülni a Kék Pelikanra, a kivitelezés miatt legalább annyira.
Sokszor volt már arról szó, hogy kétségkívül minden idők egyik legnagyobb szórakoztatóipari franchise-za a Microsoft koronahercege, a Halo. Akármekkora cím is Master Chief története és akármennyire is instant pénznek minden ami a Spártaiakról szól, az élőszereplős adaptáció csak kínkeservesen akart megszületni. Konkrétan több, mint egy évtizedbe tellett, míg egy Neil Blomkamp vagy Guillermo Del Toro rendezésében és Peter Jackson producerkedése mellett megszülető egész estés film helyett végül 2022-ben, a Paramount jóvoltából megérkezett az immáron sorozatos megoldás első évada.
Tizenhárom évvel ezelőtt David Benioff és Dan Weiss, vagyis a D&D néven ismert alkotópáros véghez vitte a lehetetlent azzal, hogy átültették a tévéképernyőkre George R. R. Martin adaptálhatatlannak hitt regényciklusát, A tűz és jég dalát. A Trónok harca igazi sikersztori lett, és vitán felül a 2010-es évek egyik meghatározó sorozata volt… egészen addig, amíg el nem fogytak a könyvek, és onnantól kezdve az egész úgy omlott össze, mint a kártyavár. Az utolsó évadot pedig olyan szinten összecsapták (a rossz nyelvek szerint azért, hogy minél hamarabb maguk mögött hagyják Westerost, és végre elkezdhessenek dolgozni a Star Wars-projektükön), hogy azzal nem csak a sorozat, hanem a saját szórakoztatóipari megítélésükben is helyrehozhatatlan károkat okoztak. Ennek ellenére a Netflix bizalmat szavazott nekik, amikor őket bízta meg Liu Cixin többszörösen díjnyertes sci-fi regénysorozatának, A háromtest-trilógiának az adaptálásával. Vajon sikerült D&D-nek kiköszörülnie a karrierükön esett csorbát, vagy egy újabb félresikerült feldolgozást írhatunk fel a nevük mellé?
Három évet követően folytatódik a két évtizedes mozis ikon közös kalandja: Mechagodzilla legyőzését követően Godzilla a felszínen afféle kaiju Hellboy-ként közreműködik a planéta rendjének fenntartásában (eközben kíméletlenül aprítja az emberiség történetének évezredes emlékeit), míg Kong visszavonultan éldegél az Üreges Földben, főleg azon búslakodva, hogy egyedüli hatalmas majomként mindenhova üldözi a magány. A napi rutin nem tartható örökké, ugyanis a mélyben egy nagy dög mindig megmozdul, amire hőseinknek reagálnia kell.
Octavia E. Butler Földmag-duológiája konkrétan velem egyidős. Ami azt jelenti, hogy már születésemkor mindenféléket vizionalizáltak, hogy majd milyen lesz az a jövő, amiben mi most jelenleg élünk. Az első kötet, A magvető példázata annyira a jelenünkben játszódott, hogy konkrétan 2024-gyel kezdődött. Hogy abból mi teljesült, vagy mi sem… Van, ami egyértelműen megmondható, más ha nem is olyan formában, de átvitt értelemben ráhúzható. Egy azonban biztos, nem fest fényes jövőt elénk.
Bizonyára sokan érezhetik úgy, hogy a klasszikus értelemben vett férfikép finoman szólva is egy elég erőteljes átalakuláson ment keresztül. Ez persze valakiket pozitívan érintett, míg mások inkább negatívan élik ezt meg. Azonban az igazi problémát az jelenti, hogy nagyrészt eltűntek azok a kvázi útmutatók, amelyek egyfajta mintaképet adtak arról, hogy miként kellene viselkednie egy adott férfinak. Természetesen ebben a dologban jelentős szerepe van a különböző alkotásoknak, amelyek ideális esetben valamilyen pozitív példát állítanak a középpontjukba. Bár tény, hogy az is változó, hogy ki mit tekint pozitív példának, szóval inkább úgy fogalmaznám ezt át, hogy valamilyen olyan erkölcsi értékrendet ad át, ami a társadalom számára hasznos lehet. És akkor itt térnék rá az Országúti diszkó című alkotásra.
A Sony nagyon beletrafált azzal, hogy több, mint tíz évvel ezelőtt büdzsét adott a Naughty Dog – akkor – új ötletére, a zombiapokalipszishez a gombafertőzéses háttérrel érdekes csavart adó The Last of Us-ra. A játék történetét azóta talán nem kell senkinek bemutatni, hiszen minden darabossága ellenére kultikus játékká és egy füsttel a Sony fejőstehenévé vált. Elég csak az HBO sorozatadaptációjára gondolni, vagy a libasorban érkező remasterek, remake-ek soráról…a különféle TLOU merch-ről nem is beszélve. És még mi is dedikáltunk a franchise-nak egy podcastet anno. Januárban menetrendszerűen meg is érkezett az kevesebb, mint két éves második rész PS5-höz igazított remaster verziója. És ha már itt volt, akkor cikket is gondoltam hozni róla. Vigyázzatok, a cikkben spoilerek is előfordulnak.
Nemrég került a Netflix kínálatába Guy Ritchie új sorozata, a The Gentlemen. Az angol gengszterek témájához mindig jó érzékkel nyúlt a rendező. A sorozattal egy univerzumban játszódó, hasonló témájú filmje is kifejezetten szórakoztató volt. Joggal lehet tehát bízni a sorozatverzióban is. Lássuk, úriemberhez méltóan meghálálja-e bizalmunkat a sorozat?
Sean Durkin rendező hároméves szünet után ismét magához ragadta a rendezői pálcát, hogy a von Erich pankrátorcsalád tragikus történetét vezényelje le nekünk, Zac Efron fizikai átalakulásával és Erdély Mátyás csodálatos képeivel karöltve.
Petőfi Sándor, a márciusi ifjak, a 12 pont, a Nemzeti dal. Történelmünk olyan személyiségei és jellegzetes pillanatai, melyeket az iskolai megemlékezésekről minden magyar ember ismer. De vajon képes-e mindezt új, minőségi tartalommal és körítéssel bemutatni minden idők eddigi legdrágább magyar filmje, a Most vagy soha!?
