Réges-régen, vagy kétezer évvel a Hunger Games és a Battle Royal előtt a rómaiak a valóságban rendezték meg mindazt, amit mi, mai emberek csupán a mozivásznon láthatunk; hús-vér emberek egymás elleni élet-halál harcát, a gladiátorjátékokat, a valóságshow-k netovábbját (ahol valószínűleg nem Alekosz nyert volna). Ridley Scott filmklasszikusa (mely sok kritikus szerint a XXI. század Ben Hurja) ebbe a korszakba utaztatja vissza nézőt. Nos ez az alkotás talán nem véletlen kapta ezt a jelzőt. Rám is a mai napig elképesztő hatással van minden megtekintés alkalmával. De hogyan lett a Gladiátor ennyire kiemelkedő a műfajban?
(tovább…)Megnyitod a csapot, és a szuperhősök folynak belőle. A tévében, a moziban, és természetesen a képregények lapjain is. De mi van akkor, ha az embernek elege van belőlük, ugyanakkor mégis szeretne valami frisset és jót olvasni? Image kiadó. A válasz egyértelmű, az utóbbi időben ugyanis ontják magukból a jobbnál jobb képregényeket. Erre az egyik legjobb példa a kiadó, Southern Bastrads című sorozata. Az alkotókat tekintve van egy Jason Aaron nevű írónk, aki írt a DC-nek és a Marvel-nak is, de az is bőven elég, ha annyit mondok, hogy Scalped. Az Eisner díjas kőkemény bűnügyi sztori, ami hatvan részt ért meg, és úgy vágódott be a képregényes alapvetések sorába, hogy helyet sem kért magának, hanem egyszerűen kult képregény lett a másodperc tört része alatt. A Scalped eleve garantálná, hogy vakon rohanjunk megvenni a fickó minden más írását, de Southern Bastards nem kér magának referenciát. Egy karcos, kőkemény történetet kapunk, amit véleményem szerint valamikor a közeljövőben tévére adaptálnak, én legalábbis szívesen megnézném, hogy mutatna képernyőn. És ha jól emlékszem, mintha azt is olvastam volna valahol, hogy az FX megvette a történet jogait.
Amikor valaki kiejti a Ben Hur címét, az emberek többségének valószínűleg egy jelenet jut elsőre az eszébe; a Forma 1-es versennyel felérő kocsiverseny, mely mai napig az egyik legnagyobb teljesítmény a mozgóképipar világában.
Vessünk először egy pillantást William Wyler klasszikusának keletkezésére.
Hogy miért nyúl egy kevésbé ismert karakterhez a Marvel Studio, az érdekes kérdés. A legtöbb és ismertebb karakterük filmen, sorozaton már debütált vagy készülőben van, vagy jogi, forgalmazási okok miatt egy helyben ácsorog. Logikus persze, hogy hozzányúlnak egy olyan karakterhez, amivel azt tesznek, amit akarnak. Az már egy újabb kérdés, hogy miért engedik nehezen ki a kreatív szabadságot a kezükből.
A Ted első részének 2012-es debütálása után három évet kellett várni arra, hogy a Villámtesók visszatérjenek a mozivászonra. Az élő plüssmackó és John Bennett története tehát újra folytatódik, de kérdés, hogy megérte-e a várakozást? Nos, tekintsük meg! Jöjjön a Ted 2 (2015)!
„Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is.”– Nem, ezt nem az Európai Unióban mondták Alexisz Ciprászról, hanem Laokoón, a trójai pap figyelmeztetett így, mikor a görögök hátrahagyták azt a bizonyos falovat. Szókimondását az istenek nem nézték jó szemmel, így tengeri kígyókkal kényszerítették őt örök hallgatásra…legalábbis a görög mítoszok szerint.
Sokszor elhangzott már az a mondás, miszerint Magyarországon nem él olyan ember, aki ne értene a focihoz, vagy legalábbis ne lenne valamilyen véleménye a sportágról. Ez napjainkban, mikor a „stadionépítések korát” éljük, még hatványozottabban is igaz. A közös szenvedély című francia filmet az MTVA naponta 25 alkalommal reklámozta (s teszi ezt még most is, hiszen a múlt héten jött ki a film dvd-n), de hallhattuk is a film reklámját, középpontban az általam címként felhasznált kulcsmondattal. Ilyen feltételek mellet akár még sikeres is lehetett volna a film, de nem lett az, nagyon nem!
Mindenki emlékszik a Gru-ból azokra a kis sárga lényekre. Vagy ha így hirtelen nem is ugrik be neki pár perc gondolkodás után, már bevillan neki a minyonok sárga, kapszula alakja és a kantáros farmernadrágja. Az Illumination gondolt egy nagyot és csinált egy spin offot a minyonoknak.
Vendégszerzőnk Letya, Hatala Csenge: Hírzárlat c. művéről írt könyvkritikájával debütál az oldalon
Hatala Csenge idén megjelent könyve, a Hírzárlat, hiánypótló kötet a magyar társadalom könyvespolcán. Látható ez abból is, hogy egyre sűrűbben kerül a média látóterébe, ami köszönhető az Athenaeum Kiadó szerkesztői és az írónő bravúros együttműködésének is a kötet megszületésében. Ennek eredményeképpen nem egy unalmas riportcsokrot kap az olvasó a pénzéért, hanem egy igényesen összeállított történetet, a túlélők visszaemlékezésével és levéltári dokumentumok felhasználásával.
Az ókori görög és római világ régóta foglalkoztatja a hollywoodi filmesek képzeletét. A „szandál és kard” (sandal&sword) műfaji elnevezés az antik világban divatosnak számító sarura és a gyakori fegyverfogatásra utal. A műfaj leginkább az ’50-es, ’60-as években virágozott, ekkor készült William Wyler 11 Oscar-díjjal jutalmazott Ben Hurja is. A sandal&sword zsáner azonban szinte évtizedekre eltűnt a hollywoodi repertoárból, amíg Ridley Scott újra életre nem keltette a Gladiátorral.