Körülbelül két és fél évvel a Cyberpunk megjelenése után több éves munka és rengeteg frissítés tetejére megkaptuk a Cyberpunk 2077 első és utolsó kiegészítőjét, a Phantom Liberty-t.
Nézzük, milyen lett a játék a 2.0-ás frissítés és a régóta várt kiegészítő kijövetelével!
Már a főcímkiírás sem árul zsákbamacskát. A stáb feltüntetése mellett közeliben, gyors és feszes tempóban láthatjuk, ahogy David Fincher a Gyilkos – feltehetően – korábbi megbízásait és a szakmájában felhasznált, emberi élet kioltására alkalmas eszközöket mutatja. Tökéletes megalapozása egy olyan embernek, aki minden eshetőséggel számol, nem hezitál, pontos és percíz, szakmájához szükséges összes tudás birtokában áll. Mintha csak magát Finchert jellemeznénk. A párhuzamba állítás csak első látásra tűnhet légből kapottnak, ha jobban megfigyeljük, legújabb filmje, a The Killer a maga szélsőséges, tipikusnak egyáltalán nem nevezhető módján felfogható egyfajta elemelkedett művészi önvallomásnak is.
Miközben a Disney nagyban dolgozik azon, hogy létrehozzon egy saját Star Wars-os szériát, ami részben egyébként a High Republic, avagy idehaza Köztársaság Fénykora című sorozattal sikerült is, azért a Felvásárlás előtti időszak alkotásait is igyekszik valamilyen formában értékesíteni. Ugyan számos olyan Star Wars-os alkotás van, amelyik idehaza nem jelent meg és bizonyos alkotások már feltehetően nem is fognak megjelenni, azonban amennyire lehetősége van rá a Szukits kiadó azért igyekszik ezeket az alkotásokat is a magyar közönség elé tárni. Ennek a következő fázisa pedig nem más, mint a Hagyaték című széria, ami egy afféle utótörténete a Star Wars világának. Vagy legalábbis annak a résznek, amit általában véve mindenki ismer.
Véget ért a Gen V, a The Boys sorozat spin-off szériájának első évadja. Az első három rész debütálása után a Godolkin védelmezői folytatják a nyomozást a különös hősegyetem titkai, és az azt beárnyékoló szörnyű tragédia után. A szépen, fokozatosan építkező történetben azonban kiderül, hogy hőseink füle mögött is találunk némi vajat.
Őszinte leszek, most első ízben éreztem azt, hogy semennyire nem mozgat meg egy új Marvel-film. Ez az érzés nem függetleníthető attól, hogy a Kvantumánia jelentette az utolsó reménysugárt (számomra legalábbis), hogy a stúdió képes reagálni a filmeket és sorozatokat ért elmarasztaló kritikákra, a látható színvonalesésre (a Galaxis őrzőit tegyük félre itt, hiszen az inkább a Végtelen Szága egy epilógusának feleltethető meg, és Gunn már nem meghatározó a jövő szempontjából) – hiszen arra hivatott, hogy bevezesse a filmek világába a Multiverzum Saga univerzumokon átívelő, legnagyobb fenyegetését, Kangot, a Hódítót (a bizonytalan sorsú Jonathan Majors által megszemélyesítve). Ezzel szemben a harmadik Hangya-film ugyanaz az unott, generikus, nézők elé okádott vásári mutatvány lett, mint a Marvel produktumainak aggasztó része 2021 óta. Ha pedig a stúdió képtelen a kulcsszereplőjének karaktert, motivációt adni, valós fenyegetésként ábrázolni, akkor mit várhatunk a Marvelektől?
Dunát lehet rekeszteni az Arthur-mondakörhöz kapcsolódó filmekkel, melyet között instant klasszikus és csapnivaló fércmunka egyaránt akad. De tartogathat-e még bármi újat A tél királya című sorozat? Vagy nemcsak a brit király kardja, de a lovagi történetek is megrozsdásodtak?
Mi lenne ha a világ legnagyobb nyomozója, a köpenyes keresztes, a sötét lovag végül alulmaradna a sorssal és a lehetetlen esélyekkel, na meg a brutális túlerővel szemben. Képzeljünk el egy világot az utánozhatatlan Bruce Wayne nélkül. Egy világot, ahol Gotham legfőbb védelmezője elesik és a szövetségeseinek, a tanítványainak muszáj felnőniük a feladathoz, hogy a bűn által marcangolt nagyvárost rendbe tegyék. Nos, a Gotham Knights pontosan ezt a szituációt vázolja elénk.
Úgy tűnik egyre több videojáték adaptáció jelenik meg mostanság. Csak az idei évben volt már The Last of Us, Super Mario Brothers, Twisted Metal és persze a Gran Turismo is. Emellett számos olyan készülőfélben lévő filmes projektről hallani, ami ilyen vagy olyan formában, de valamelyik videójátékot fogja majd adaptálni. Ennek a folyamatnak a része az igencsak kultikus státusznak örvendő Five Nights at Freddy’s nevű videójáték filmesadaptáció, ami magyar fordításban Öt éjszaka Freddy pizzázójában jelent meg stílusosan pont halottak napján. Egyébként egy személyes megjegyzés, ez a magyar cím újfent elég borzalmasan hangzik.
Nagy várakozás, de talán még nagyobb találgatás előzte meg az Ubisoft legsikeresebb szériájának, az Assassin’s Creed, legújabb epizódjának a megjelenését. Az eredetileg a 2020-as Valhalla DLC-jének szánt, az ott csak mellékszerepet kapó, félig-meddig antagonista Basim fiatalkorára koncentráló projekt azonban annyira kinőtte magát, hogy a francia kiadó végül úgy döntött, külön címként jelenteti meg, Mirage név alatt. Ezek mellett pedig azt az ígéretet is tette, hogy a korábbi részek szerepjátékos és fantasy-jellegű stílusával szakítva, visszakormányozza a sorozatot annak klasszikus hangulatához. Vajon sikerült neki? Megérte egyáltalán az ismételt stílusváltás?
Kezeket fel, ki várta már nagyon az őszi időszakot? Ködös reggelek, ezernyi árnyalatba boruló erdők, csendes, lelassuló esték egy jó könyv és egy jó ital mellett – részemről egész évben el tudnám viselni ezt a hangulatot. Ennek a néhány hétnek megvan a maga különleges atmoszférája, egyszerre meghitt és borzongató, vagyis tökéletes arra, hogy az ember bekuckózzon egy regénnyel. Erre az időszakra válogattam össze pár őszi olvasmányt; vannak köztük kedvencek, és vannak, amiket idén tervezek először olvasni. Az összeállításban szereplő könyvek jelentős része fantasy, de akad köztük krimi és thriller is. Azokat a köteteket válogattam össze a polcról, melyeket kivétel nélkül áthat a kísérteties, feszült légkör, nem egyet receptre írnék fel mindenkinek novemberre.
