Eltelt egy hónap, ami azt jelenti, hogy szembesülhetünk a Vaják 3. évadának befejezésével. Az első etap 5 részben tálalta Andrzej Sapkowski pentalógiájának második könyvét, A megvetés idejét. Július 27-én pedig a maradék 3 rész lezárja az évadot, és megágyaz a folytatásnak. Az évad lezárása olyan ütősre sikerült, amire én azt mondom: „Na végre, így kell ezt csinálni!”
Minden nap hallani újabb és újabb elméleteket, mikor is következik be az apokalipszis. Vagy éppen mikor kellett volna eljönnie. Népek, vallások, tudósok és átlag emberek – mindent és mindenkit foglalkoztat ez a téma. Igaz, már egy párat túléltünk, de vannak még előttünk megpróbáltatások a jóslatok szerint. De hogy ezekből melyik lehet valóságos? Majd az idő eldönti – vagy a mindent átható erők lejátszák egymás között.
2018-ban debütált a Netflixre Sandra Bullock főszereplésével a Madarak a dobozban című posztapokaliptikus túlélőfilm, amely Josh Malerman amerikai író és producer azonos című regényének adaptációja. A történet egy új szemszögből mutatta be az emberiség sorsát egy láthatatlan nem evilági entitás támadása után. Idén pedig megkaptuk a spin-offot, amely bemutatja az egész világra kiterjedő katasztrófa egy európai kis szeletét, méghozzá Barcelonában. Vajon új szintre emeli a Madarak a dobozban: Barcelona a jól ismert történetet?
Május elején az első két részről szóló kritikámnak egy olyan címet adtam, ami még sokkal több rejtély mögé bújt. A Silo a szezonnyitó óta egy olyan sorozattá vált, amit több külföldi oldal is a jelenleg futó legjobb sci-fik közé sorol. És közel sem alaptalan ez a jelző. De tovább megyek a széria iránti érdeklődésemben. Öt éve, amikor volt szerencsém A siló regényfolyam első kötetéhez, egyáltalán nem gondoltam, hogy ebből az én tempómban is három óra alatt átfutható sztoriból ilyen történetet készítenek. Mert az, amit az Apple TV+ idén alkotott, az bizony egészen elképesztő teljesítménynek tudható be.
Na jó, tegyük a szívünkre a kezünket és legyünk őszinték. A Barbie filmet mindenki várta és mindenki meg fogja nézni. Ha nem is feltétlenül moziban és/vagy társaságban, de meg fogják nézni. Persze vannak olyanok is, akik valami avittas macsó felfogástól azt mondják, hogy ők csak azért sem fogják megnézni, mert ez… khm LMBTQ-soknak való. Bár szerintem még ők is bele fognak nézni. Mert ez a film valami olyan hatalmas cringe parádénak tűnik, aminek az élményéből senki nem szeretne majd kimaradni. Emellett a film marketingjének az is sokat segített, hogy véletlen úgy hozta, bár lehet, hogy igazából nem is volt annyira véletlen, hogy egy időben kerül bemutatásra az Oppenheimer filmmel, ami finoman szólva is a filmes paletta másik végének tűnik. Terjedtek is ám rendesen a Barbenheimmer mémek. Szóval most végre itt van. Látható és feltehetően mindent le fog tarolni. Mármint a Barbie film természetesen.
Bizonyos tudás vagy ismeret megszerzése az emberiség számára egyszerre minősül áldásnak és átoknak. A görög mitológiában Prométheusz titán, a modern kori történelemben pedig Robert Oppenheimer, az atombomba atyja testesíti meg mindezt. De miként dolgozta fel mindezt korunk egyik legismertebb rendezője, Christopher Nolan? Az Oppenheimer nem egyszerűen egy tudós története, de a tudományé is, amely újra és újra kiszolgálja az emberiség igényeinek sötétebb oldalát.
Nicholas Binge regénye meglehetősen nagy port kavart külföldi megjelenésekor. Roppant érdekes sztorit ígért: hegymászós horror, spekulatív thriller, a hit és a tudomány ütköztetése. Méltatták a szerző eredeti ötleteit, a fordulatos cselekményt, és hát na, egy jó sci-fire mindig vevők vagyunk, ezért nagy volt az öröm, mikor alig egy hónappal az angol megjelenést követően magyarul is kézbe vehettük a kötetet.
A Mission: Impossible széria idén, 2023-ban hivatalosan is bekerült a 27-esek klubjába, azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy míg a hírhedten híres csoport többi tagja ebbe a korba lépve valamilyen külső és/vagy belső folyamat következményeként jobb létre szenderült, a Tom Cruise vezényletével lezajló akciófilm-sorozat nemhogy nem hunyt el, hanem köszöni szépen, él, virul és jobb formában van, mint korábban.
Genndy Tartakovsky igazi veteránnak számít az animáció világában, hiszen olyan népszerű és díjnyertes sorozatokat és filmeket jegyzett eddig, mint a Dexter laboratóriuma, a Szamuráj Jack, a Star Wars: Klónok háborúja, a Hotel Transylvania és a Primal. De a jelenlegi hollywoodi stúdiós keretek között még a hozzá hasonlóan tehetséges és sikeres alkotóknak is meg kell küzdeniük a projektjeikért. Így történt a Unicorn: Warriors Eternal esetében is, aminek a koncepcióját Tartakovsky 20 évvel ezelőtt kezdte el kidolgozni, de nem talált olyan stúdiót, amelyik hajlandó lett volna megcsinálni. Végül az HBO Max és a Cartoon Network felkarolta a sorozatot, ami aztán a csatorna Adult Swim műsorblokkjában debütált. Lássuk hát, hogy megérte-e Genndy Tartakovskynak két évtizeden át harcolnia az ötletéért!
