Cikksorozatunk újabb részéhez érkeztünk. Végigjártuk azt az utat, melyet a mesterséges intelligencia jelölt ki nekünk, horroron, betiltott filmeken és westernen át egészen sci-fi műfajáig. Ezúttal egy rejtélyes és varázslatokkal teli utazásra hívott minket az AI a fantasy világába. A Chat GPT felállította nekünk a szerinte legjobb 5 fantasy filmet.
Van egy olyan széria a Ubisoft otthonában, ami amolyan mostohagyereknek hat, mióta csak megszületett. Egy gyerek, akihez nagy reményeket fűztek, de nem egészen olyan lett, mint várták. Így hát, mivel elengedni nem tudják/akarják, a többi testvér árnyékában, azok levetett gönceit hordva, kénytelen-kelletlen, viszik őt is a családi nyaralásra. Na jó, ez egy kicsit extrém bevezetés lett. A szóban forgó széria természetesen nem más, mint a Watch Dogs, melynek legújabb, immáron trilógiát képző tagját, a Watch Dogs: Legiont vesézzük ki.
A Star Wars Jedi: Fallen Order után mindenki kíváncsi volt, hogy folytatódik Cal Kestis története. Pár év várakozás után végre megkaptuk a Jedi: Survivor-t, nézzük megérte-e várni a folytatásra!
Ha van valami, ami a dinók mellett talán még képes megmozdítani a gyerekeket, akkor azok a robotok. Hiszen legyünk őszinték, a különböző kinézetű és funkciójú robotok tényleg érdekesek tudnak lenni. Méghozzá nem feltétlenül csak a gyerekek számára. Ezt felismerve a Hasbro nevű játékgyártó cég annak idején létrehozott egy saját különálló robotos világot, amit az utókor úgy ismer, mint a Transformers széria. Voltak belőle játékok, animációs filmek, majd 2007-től kezdődően nagyköltségvetésű mozifilmek is. Hogy ezeknek végül milyen lett a minősége az valahol persze vitatható, ám sikerességük és a popkultúrára tett hatásuk szinte megkérdőjelezhetetlen. Szóval a Hasbro és a mögötte lévő Paramount érthető módon nem szeretné elengedni ezt a szériát és újfent moziba küldték közismert robotjaikat.
Vannak olyan alkotások, amelyek ilyen vagy olyan okból, de annyira jellegzetesek és hatásosak, hogy azok maradandó nyomot hagynak a társadalom kollektív tudatában. Így adott esetben akár azok is ismerhetik vagy legalábbis tudhatják, hogy miről van szó, akik soha egyetlen részt vagy jelenetet nem láttak az egész alkotásból. Ilyen alkotás a Netflix-es Black Mirror is, avagy magyar címén a Fekete tükör, aminek nem régiben debütált a hatodik évadda.
Álintellektuális guilty pleasure – így tudnám nagy általánosságban jellemezni Wes Anderson munkásságát. Adott egy zseniális színészgárda fergeteges dialógusokkal, roppant egyedi látványvilággal és bő adag abszurd humorral megspékelve, a történet azonban faék egyszerű és szinte görcsösen mellőz minden kidolgozott, fajsúlyos mondanivalót. Kvázi egy Wishes Örkény, csak sok rajta a pasztellmáz, mondaná a sznob kritikus, teljes joggal. Akkor mégis mi az oka annak, hogy fél Hollywood szeretne dolgozni a rendezővel és a Cannes-i filmfesztivál tárt karokkal várja Anderson legújabb műveit? A kritika nyomokban spoilert tartalmazhat.
Özvegy pszichológus, félárván maradt lányok, elutasító közeg, frusztrált páciensek, feldolgozatlan traumák és egy szekrényben meglapuló szörnyeteg. Az idei Stephen King-adag is megérkezett a mozikba, ami ezúttal nem egy könyvet, hanem egy azonos című novellát vett alapul. Ez a The Boogeyman, magyar címén A mumus.
2018-ban Phil Lord és Christopher Miller véghez vitték a lehetetlent: a Pókember: Irány a pókverzum! olyan egyediséget és frissességet hozott magával, amire már nagyon nagy szüksége volt a megfáradt szuperhősfilm-zsánernek. Az animációra, mint médiumra gyakorolt hatása pedig felbecsülhetetlen, és szinte biztos, hogy nélküle soha nem készültek volna el az olyan filmek, mint a Mitchellék a gépek ellen, vagy a Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság. A kritikai és közönségsiker, valamint a díjeső sem maradt el, ahogy a folytatások berendelése sem. De felmerül a kérdés: hogyan lehet felülmúlni a közel tökéletest? Hogyan lehet emelni a téteket egy olyan film folytatásánál, amire már a bemutatójakor úgy hivatkoztak, mint a legjobb Pókember-film, és úgy en bloc az egyik legjobb szuperhősös film, ami valaha készült? Spoilermentes kritikánkból kiderül, hogy sikerült-e a mutatvány.
Nem semmi ez a mesterséges intelligencia! Lenyűgöző látni, ahogy fejlődik és kommunikál a felhasználókkal. Mi itt a Kritizátornál eddig a horror, a sci-fi és a western műfajából generáltattunk vele toplistákat. Ezúttal egy kissé bonyolult vizekre eveztünk. A filmművészet, ahogy haladt a korral egyre csak döntögette le a falakat, amit elé állítottak. Ahogy a nézők ingerküszöbe is egyre magasabbra teszi a mércét, úgy a filmek is sorra döntögetik a tabu témákat. Ám ez nem volt mindig így.
Rebecca F. Kuang ázsiai-amerikai szerző, a kortárs SFF irodalom feltörekvő csillaga, aki viszonylag fiatalon tette le a névjegyét, és azóta is megállíthatatlan. Rövid idő alatt figyelemreméltó karriert épített, többszörös bestseller-íróként mára olyan rangos elismerések fémjelzik a nevét, mint a Nebula vagy a British Book Awards. Ezzel az összeállítással az ő személye és munkássága előtt szeretnénk tisztelegni születésnapja alkalmából.
