„…Ha még egy percig hallgatnom kellett volna, akkor epét hánytam volna ettől a szirupos, cukormázas tömény giccstől, ettől az operett hulladék förtelemtől, ami az emberek legalantasabb igényeit szolgálja ki…Ez a maga megalomán ízlésficama…Ez évtizedekre veti vissza ezt az országot kulturálisan.” – fejti ki véleményét Alföldi Róbert karaktere Zámbó Jimmy muzsikájáról. Azonban az RTL+ sorozata, A Király még azoknak is nyugodt szívvel ajánlható, akik hasonló véleményen vannak a néhai énekesről.
Amikor felmerül a Lucasfilm neve, akkor sokan értelemszerűen egyből a Star Wars-ra gondolnak. Egyeseknek talán esetleg még az Indiana Jones is beugrik. Azonban van egy másik alkotás is, ami ugyanide tartozik, mégpedig a Willow. A Willow alapvetően egy tipikus randomgenerált fantasy bullshit, aminek az adja a különlegességét, hogy a főszereplője egy alacsonynövésű, vagyis törpe ember. Habár az alkotás meglehetősen jó fogadtatásban részesült, ennek ellenére sokáig mégsem kapott folytatást. Legalábbis audiovizuális formában. Viszont nem régiben a Disney ezt a franchise-t is felkarolta és így a Willow immár sorozatként folytatódik tovább.
A Netflix Christian Bale közreműködésével adaptál egy történetet, amiben mellesleg Edgar Allan Poe is megjelenik. Bizonyára sok krimirajongónak nem is kell több, hogy rohanjon megtekinteni a streamingcég idei első nagy dobását.
Lehet-e sikerrel sorozattá adaptálni a The Last of Us-játékok poszt-apokaliptikus western történetét? Miként válik hús-vér valósággá egy virtuális térben játszódó kegyetlen utazás? Az HBO legújabb szuperprodukciója vajon tényleg megmutatja a fényt a sötétségben?
Sokan és viszonylag sokszor hangoztatják azt, hogy egy gyereknek vagy úgy igazából mindenkinek szüksége van egy barátra. Vagy legalábbis egy olyan személyre, akivel megoszthatja az élete bizonyos dolgait. Ennek egyébként komoly egészségügyi vonzata is van, mind fizikai, mind pedig mentális és lelki értelemben is. Így ha valaki nem tud úgymond organikus barátokat szerezni akkor egyesek szerint még mindig jobb, hogyha az adott illetőnek legalább képzeletbeli barátai vannak. Viszont újabban egyre inkább felmerül annak a lehetősége, hogy képesek vagyunk úgynevezett mesterséges barátok per társak létrehozására is, ami azért valljuk be felvet bizonyos kérdéseket. Erről szól a M3gan is.
A még mindig csak 37 esztendős Damien Chazelle 2014-ben robbant be Hollywoodban a sportfilmes dramaturgiával ellátott zenekari dráma, a Whiplash által, ami rögtön két Oscar-díjjal és két jelöléssel (köztük a legjobb film) büszkélkedhetett, ezenfelül J. K. Simmons is megkapta a legjobb férfi szereplőnek járó aranyszobrot az Akadémiától. A két évvel későbbi Kaliforniai álom a rekordot beállítva már tizennégy jelölésig jutott, és abból hatot sikerült díjra váltania, ami a legtöbb volt az azévi gálán. Harmadik filmje, az Apolló-11 űrhajósa, Neil Armstrong Holdra lépését bemutató Az első ember szintén kritikai siker lett, négy Oscar-jelöléséből a legjobb vizuális effektekért járót nyerte el. Mégis, az elismerést elismerésre halmozó fiatal rendezőígéret a magyar mozikban most debütáló Babylonnal vágta a legnagyobb fába a fejszéjét.
2013-ban jelent meg az addigra már dagályosra nőtt videójátékos zombizsáner egyik azóta is árnyékba húzódó sötét lova, a State of Decay, a Microsoft és az Undead Labs gondozásában. És habár nem sikerült mainstream sikert elérnie, a túlélésre fókuszáló, erőforrás gyűjtögetős, permadeath rendszerrel szívató, Walking Dead hangulatra játszó RPG össze tudott szedni magának egy stabil rajongói réteget. Nem mellesleg magam is úgy vélem, hogy hibáival együtt is kissé alulértékelt játékról volt szó. Szerencsére a Microsoft Így nem engedte el a témát és 2018-ban megjelent a State of Decay 2, melyet azóta is életben tartanak extra tartalmakkal és új kiadásokkal. Cikkünk alanya pedig ennek a legfrissebb változata, a 30. fejlesztési csomaggal ellátott Juggernaut Edition.
Az biztos, hogy Rian Johnson kapott hideget-meleget (de főleg hideget), miután megrendezte Az utolsó Jediket. Bármennyire is megkopott ázsiója, egyáltalán nem egy tehetségtelen direktorról beszélünk, mint azt sikeresen bebizonyította a 2019-es Tőrbe ejtve (Knives Out) című krimivel. A whodunit formulát remekül alkalmazta, a történet kellően csavaros volt, és a filmben szereplő sztárgárdát hozzáértéssel dirigálta. Nem beszélve a Daniel Craig által alakított nyomozóról, Benoit Blancról, akiben minden megvan, hogy poiroti, holmesi, vagy bármelyik népszerű krimi-főhős magasságába emelkedjen.
Nincs könnyű helyzetben, aki közelebbről is szeretne megismerkedni a képregények elképesztően változatos világával. Pláne nehéz helyzetben van az ember, ha a világ egyik legismertebb szuperhősével, a gothami denevérrel, azaz Batmannel szeretne ily módon többet megtudni, hiszen a denevérember közel nyolcvan éves mitológiájában fellelhető jobbnál, jobb történetek, szinte mind arra várnak, hogy az olvasó egyszer a kezei közé vegye őket.
Nézőként ki vagyunk éhezve a jó előzménytörténetekre. Tűkön ülve vártuk, mit tud majd mutatni A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi, vagy épp a Sárkányok háza. A siker nem is maradt el. Kevesebb visszhangot és memet kaptak ugyan, mint az eredeti történetek, mégis méltán az elődök nyomdokaiba léptek. A Netflix is igyekezett megörvendeztetni a Vaják saga szerelmeseit egy, a saga cselekményeit megelőző történéseket bemutató minisorozattal. A Vaják: A vér eredete azonban sajnos több sebből is „vérzik”.
