Kritika

Film

John Wick ünnepi kiadásban – Vérapó kritika

Vannak olyan karakterek, amelyeket sokszor átszoktak dolgozni. Ilyen például a Mikulás, avagy másnevén Télapó figurája is. Mikulás volt már kedves öreg bácsi, félreértésből azzá vált elvált apuka (ala Télapu), szuperhős és mágikus erejű varázsló. De még mutáns és/vagy akár gonosz entitás is. Illetve olykor felnőtesebb jellegű tartalmakban is fel szokott tűnni. Azonban Hollywood úgy gondolta, hogy eljött az ideje Télapóból John Wick-et csinálni. Egyébként nagyon várom már a John Wick negyedik részét, ám addig is itt van nekünk a Vérapó.

(tovább…)
Netflix, Sorozat

Üdvözlet a sötét Roxfortban – Wednesday kritika

Az Addams Family és Tim Burton rajongói már régóta boronálják össze a különc családot a különc rendezővel. A groteszk látásmódjával, filmjei semmi mással össze nem hasonlítható vizualitásával, a sötét fantasykről és kísértethistóriákról elhíresült Burton arra teremtetett, hogy egyszer bemutassa a saját interpretációját a galád családról – természetesen, hisz egész karrierje fehérre mázolt arcú és karikás szemű kitaszítottakról szólt. Rajongói körökben ráadásul évek óta kedvenc színészeit is előszeretettel kasztingolják egy Addams Family-filmbe, Johnny Depp Gomezként és Eva Green Morticiaként való ábrázolása gyakran visszatér különböző filmes fórumokon. Végül a Netflix jóvoltából a legújabb feldolgozás nem film, hanem sorozat formájában érkezett, és nem az egész családra, hanem kizárólag Wednesday-re tette a fókuszt, Tim Burton pedig a nyolc részes évad első négy részében rendezőként vállalt szerepet.

(tovább…)
Könyv

A múlt jövője – Star Wars A Köztársaság fénykora regények kritika

Amikor annak idején a Disney átvette a Star Wars-t és bejelentették, hogy eltörlik vagy legalábbis semmisnek veszik az addig megjelent összes alkotást, amik nem a filmek sokakban felmerültek bizonyos ellenérzések. Ugyan a rend kedvéért azért azt is hozzá kell tenni, hogy ezek az alkotások sokszor elég ellentmondásosak voltak, illetve a színvonaluk sem mindig volt éppenséggel minőségi. Persze aztán a Disney apránként azért csak-csak visszahozott bizonyos elemeket mint például Thrawn főadmirálist, Revant vagy a Solo gyerekeket. Igen, ez a Han Solo egyik gyereke átáll a sötétoldalra dolog sem a Disney saját ötlete. Végül aztán a Disney csak megtalálta a módját, hogy miként csináljon egy teljesen saját és a korábbi alkotásoktól nagyrészt független dolgot és ez lett a High Republic, vagyis magyar nevén a Köztársaság Fénykora című széria.

(tovább…)
Disney+, Sorozat

Csillagközi kártyavár – Andor kritika

A Star Wars végre felnőtt. A Zsivány Egyes már megpendített húrokat egy sokkal inkább realisztikusabb, és sokkal kevésbé idealistább messzi-messzi galaxis-újraértelmezésből, de az Andor még elődjénél (aminek gyakorlatilag az egyik főszereplője köré szerveződő előzménysorozata) is messzebbre megy. Sokkal részletesebben és elmélyültebben mutatja meg a Zsivány Egyes azon aspektusait, amik annó érdekessé tették Gareth Edwards filmjét, gondolok ezalatt a lázadók morális dilemmáira (megfosztva a lázadást annak romantikájától) és a birodalmi hierarchián belül lejátszódó hatalmi játszmákra.

(tovább…)
Animáció

Ez egy összeesküvés!!!44 – Inside Job kritika

A holdra szállás meg sem történt, Kennedy elnököt az amerikai kormány gyilkoltatta meg, a repülők kondenzcsíkjában lévő kémiai anyagokkal mérgezik az emberiséget, a világot pedig gyíkemberek, illuminátusok és más titkos társaságok irányítják a háttérből: mindenki találkozott már a felsoroltakhoz hasonló, az egészen hihetőtől a minden valóságalapot nélkülözőig terjedő összeesküvés-elméletekkel. Egy pillanatra függesszük fel a kételyeinket, és játszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha ezek egytől egyig mind igazak lennének? Ha ezzel megvagyunk, akkor képzeljük el, hogy mekkora meló lenne mindezt titokban tartani? Erre a koncepcióra épít a Gravity Falls alkotóinak új animációs sorozata, az Inside Job.

(tovább…)
Könyv

Horror a Mecsek keleti részén – A székkészítő könyvajánló

Ahogy megyünk ki az őszből, egyre több jeles naphoz érünk el. Túl vagyunk a Márton napi libákon, illetve a lámpás felvonulásokon. Lassan vége a novembernek is, és megkezdődik a téli időszak. De mielőtt még eljutnánk a karácsonyig, van egy hagyományos nap, ami kiemelt szerepet kap a mostani könyvünkben. Luca napja, és a hozzá kötött bizonyos háromlábú szék történetét már mindenki kisgyermekként megismeri. De az egésznek van egy hátborzongató oldala, amibe igazából nem is gondolunk bele – egészen addig, amíg Fritsi Péter könyvét el nem olvassuk. Így, hogy már csak pár hetünk van addig, különösen hatásos a történet.

(tovább…)
Könyv

Van még mit ellőni? – Brian McClellan: Vér és lőpor istenei könyvkritika

Van egy meglehetősen nehéz kérdés az alkotók körében, mégpedig az, hogy mikor érdemes befejezni egy adott szériát? Már ha egyáltalán be kell befejezni. Hiszen számos olyan alkotás van, ami úgy épül fel, hogy bár az adott esemény vagy esemény sorozat lezárul és egy teljes egészet alkot, mégis tudnak utána hozzá egy másik olyan eseménysorozatot csinálni, ami szinte teljesen független az előzőtől és/vagy akár még önállóan is meg tudja állni a helyét úgy hogy egy kerek egészet alkot. Illetve legyünk őszinték sok esetben Mi, a Közönség nem akarjuk, hogy egy adott alkotás vagy széria véget érjen. Ez pedig olykor akár az adott alkotás minőségének a rovására is mehet, amire sajnos számos példa létezik. És akkor itt érkeztünk meg a Lőpormágus széria folytatása a Vér és lőpor istenei című alkotáshoz.

(tovább…)
Film

Lótuszevők szigete – A menü kritika

Az étkezés a társadalom- és rendszerkritikus szatírák egyik klasszikus, jól bevált eszköze gondolatok, tanulságok átadására vagy megfogalmazására. Gondoljunk csak a Monty Python harmadik filmjére, Az élet értelmére, amiben Terry Jones a világ legkövérebb emberét alakította a filmtörténelem egyik leggyomorforgatóbb jelenetében. De nem sokkal marad el sokkolásban Peter Greenaway 1989-ben készült filmje, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője, ami a thatcherizmus megalomániájának, elszabadult neoliberalizmusának kritikája volt. Galder Gaztelu-Urreta baszk-spanyol szatírája, A platform allegorikus koncepcióján keresztül mesélt társadalmi igazságtalanságokról, egyenlőtlenségekről, mindezt fanyar humorral fűszerezve („felfelé nem lehet szarni”).

(tovább…)