Érdekes véletlennek is titulálható, hogy nem olyan régen pendítettem meg egy cikkem kapcsán Stan Lee és Jack Kirby nevét. Pontosabban a Fantasztikus Négyes és Ben Grimm került élő, majd nem sokra rá a kezembe akadt a Frike Comics jóvoltából birtokolt, mai, heroikus, a képregények ezüst koráig visszanyúló értekezésünk alapját szolgáltató darab. Modern szemmel már talán furának hathat egy jószerével nem a jelenlegi standardet követő gyűjtemény, de azt hiszem mégiscsak érdemes elővenni a múlt távlatából!
Tamsyn Muir Lezárt sír sorozata nem titkoltan SFF-rajongó szívem egyik éjsötét kis csücske. Először eredeti nyelven találkoztam a Gideon, a Kilencedikkel, még mielőtt szélesebb körben felkapott lett volna, és hát sokakhoz hasonlóan az én első reakcióm is valahol az „ez mi a f*** akar lenni?” háza táján helyezkedett el. Pár évvel és egy friss újraolvasással később is megdöbbentően sokszor merül fel bennem ez a kérdés, csak tartózkodó óvatosság helyett most már telhetetlen rajongással gondolok a könyvekre. Mielőtt kézbe vettem volna a Harrow, a Kilencediket, én kis naiv azt gondoltam, a Gideonnál elvetemültebb agymenést úgysem írhat senki, kár izgulni – aztán persze egyből kiderült, hogy ez a nő valószínűleg őrültebb, mint azt valaha is hittem.
Egy igazán jó sztori azután is hajlamos tanyát verni az olvasó gondolatai között, miután már rég visszatette a könyvet a polcra. Számomra a Gideon, a Kilencedik is ezek közé tartozott azután a bizonyos befejezés után, amivel Muir arcul ütött minket az utolsó oldalakon. Ilyenkor akaratlanul elkezd az ember teóriákat gyártani, hogy mégis hogy folytatódhat a történet egy ilyen fordulat után, mi fog történni a következő kötetben? Bármit is képzeltem előzőleg magam elé, be kell valljam, a közelében sem jártam annak, amit végül kaptam. Az ajánló innentől spoileres a Gideon, a Kilencedik cselekményére nézve.
Azt gondolom nem túlzás úgy fogalmazni, hogy már az első, Wakandával és védelmezőjével foglalkozó epizód is igencsak különleges helyet foglalt el az MCU berkein belül. Egészen friss és pezsdítő tudott lenni még az azonos fázisban érkezett filmek gyűrűjében is, és legyünk őszinték, Pókember hálóhintázásának fényében és a Galaxis Őrzőinek árnyékában ez nem volt annyira könnyű feladat. A kiemelkedő mezőnyből akkor sikerült nagyot dobbantva magasra rugaszkodni, most pedig drukkolva annak, hogy a szív alakú, misztikus gyógynövény új héroszt adjon a világnak, nézzünk rá a második etapra!
Sokan úgy tartják, hogy a fantasy az a műfaj, ami a legnagyobb kreatív szabadságot biztosítja egy alkotó számára. Ez egyébként valahol tényleg igaz, mivel számos olyan fantasy alkotás van, aminek saját különálló világa és történelme van. Valamint sok olyan dolgot bele lehet tenni, ami sokszor nincs úgy különösebben megmagyarázva. Vagy ha mégis akkor általában le lehet tudni az egészet annyival, hogy mágia. Persze a fantasyknak is vannak különböző típusaik, azonban talán a legérdekesebbek azok, amelyek már valamilyen szinten a technológiai fejlődést is beleviszik az adott alkotásba/világba, ugyanis ezáltal némileg felbomlanak a megszokott erőviszonyok. Ennek pedig ékes példája a Lőpormágus, illetve most már Vér és lőpor istenei néven futó széria.
2001-et írunk, betöltjük a játékot, egy hatalmas űrhajó zúg el a csillagok előtt. Azonnal érezzük a feszültséget, valami nem stimmel. A városnyi hajó belsejében katonák készülődnek, és valakit nagyon fel akarnak ébreszteni hosszú álmából. Valakit, aki hatalmas termetét masszív, zöld színű páncélba, arcát pedig narancsszínű vizor mögé burkolja. A Microsoft akkor, abban a pillanatban és ott nyomban történelmet írt Master Chief, későbbi nevén John-117 bemutatkozó történetével, mely azóta a világ egyik legjavadalmazóbb franchise-ává tette a Halo címet és melyet nem lehet elégszer újra kiadni, felfrissíteni, remasterelni, remake-elni. Címünk alanya az eddigi legmasszívabb ám még mindig nem komplett Halo kiadás, a The Master Chief Collection, mely végre visszahozta PC-re a szériát és amire nagy erőkkel ugrottam fejest a Paramount Halo sorozatának kipörgetése után.
A slasher alműfaja egyértelműen a 80-as évek elején volt a csúcson. Egymás hegyén-hátán érkeztek a különféle szúró-vágó eszközökkel támadó rémek, az esetlenül egymásba és a veszélyes csapdákba botladozó tinik, a mészárlásokat nagy nehezen túlélő final girl-ök, a szintetizátoros aláfestő zenék és a vibráló, valódi kuriózumként szolgáló főcímek. Az évek alatt pedig egy-egy, a mai napig is igényes és valóban minőségi darab is napvilágot látott, amik valami többet tudtak adni egy egyszerű vérzuhatagnál. Ilyen volt Wes Craven kisvárosi rémálma (Rémálom az Elm utcában), Bőrpofa napfelkeltés haláltánca (A texasi láncfűrészes mészárlás), valamint Clive Barker legendás agyszüleményeinek, a cenobitáknak a gyönyörkertje.
Az animáció egy meglehetősen időigényes és költséges művészeti forma, és ez hatványozottan igaz a stop motion technikával készült alkotásokra. De ha jól csinálják, akkor a végeredmény önmagáért beszél: ahogy az élettelen bábok megelevenednek a szemünk előtt, az maga a varázslat. Éppen ezért amikor egy olyan veterán rendező, mint Henry Selick (Karácsonyi lidércnyomás, James és az óriásbarack, Coraline és a titkos ajtó) több mint egy évtizednyi kihagyás után egy új filmmel tér vissza, arra mindig érdemes odafigyelni. Lássuk hát, hogy sikerült a Jordan Peele-lel (Tűnj el!, Mi, Nem) közösen készített Wendell és Wild!
Egyre gyakrabban száll le a köd az utcákra és hullanak a megsárgult falevelek. Sült gesztenye és tök illatát hozza a hűs őszi szellő, mécsesek pislákolnak a néma sírokon. Kezünk egyszerre fáj a fagytól és az égető hőtől, mert hiába gyújtottunk már számtalanszor mécsest, az ember akkor is ember marad, és el-elcsesz dolgokat. Olyan meghitt ez a csend, csak az árnyékban mocorog valami. Érezzük, hogy figyelnek. A gesztenyét és a tököt poshadt víz és vér szaga váltja fel, a szél elfújta a gyertyákat, és már készülünk is a jumpscare-re. Bizony egyre inkább válik a Halloween és a Spooktober itthon is kultúránk részévé, ami a horror műfaj kedvelőinek valóságos csemege, akárcsak Guillermo del Toro Rémségek tára című történetcsokra, ami idén nálam elvitte a prímet.
A Trónok harca siralmasan sikerült nyolcadik évadának hideg lehelete mai napig kísért. A modern popkultúra egyik legsikeresebb fantasy adaptációjának méltatlanul sikerült befejezése úgy tűnt, hosszú időre a sírba teszi George R. R. Martin eposzi történetét. Mind a stúdió, mind pedig a rajongók oldaláról nézve. Több mint három évvel később, ezért is egészen hihetetlen ma már arról beszélni, hogy Martin remekműve nem egyszerűen csak feltámadt halottaiból az előzményként is felfogható Sárkányok házával, hanem bizonyos szempontból vizsgálva máris túlszárnyalta azt. Figyelem! A cikk spoilereket tartalmaz a Sárkányok házaelső évadának cselekményére nézve! Így, ha még nem láttad az évadot, csak a saját felelősségedre olvass tovább!
Amikor annak idején a Star Wars-os alkotások átváltottak az animációs formára sokan ellenszenvvel viszonyultak hozzájuk. Azonban ahogy telt az idő a közönség egyre inkább megkedvelte ezeket az alkotásokat. Persze megvannak a maguk hibáik és egyesek továbbra is elvből nem nézik ezeket az alkotásokat. Viszont akárhogyan is áll ezekhez az alkotásokhoz az ember, azt mindenképpen el kell ismerni, hogy ezek a kvázi mesék igenis hozzátesznek a Star Wars világához. Ennek pedig ékes példája a Tales of the Jedi, avagy magyar címén a Jedihistóriák.
Halk megjegyzés: a fordítók ezúttal sem voltak a helyzet magaslatán (szemforgatós emoji).
We use technologies like cookies to store and/or access device information. We do this to improve browsing experience and to show (non-) personalized ads. Consenting to these technologies will allow us to process data such as browsing behavior or unique IDs on this site. Not consenting or withdrawing consent, may adversely affect certain features and functions.
Funkcionális
Always active
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szigorúan szükséges ahhoz a legitim célhoz, hogy a felhasználó az általa kért funkciókat használni tudja, vagy lehetővé tegye az oldalról történő információ kommunikációját. Például az oldalra történő bejelentkezés és bejelentkezve maradás.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami kizárólag statisztikai céllal történik.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Marketing
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szükséges a marketing célú felhasználói profilok küldéséhez, vagy akár a felhasználó követéséhez több weboldalon keresztül. Például a beágyazott YouTube videók ilyen sütiket használnak.