Tom Cruise az elmúlt évtizedekben egyre inkább elkezdte a saját felügyelete alá vonni a filmjeit. Tulajdonképpen a kortárs Warren Beatty-vé vált azáltal, hogy a főszerep mellett erőteljes produceri feladatokat lát el, illetve kellően kiveszi a részét a filmje körüli marketingkampányban. Eközben pedig nála is megmaradt az a klasszikus mozisztár imázs, amit ma már kevés új-generációs színész tudhat magáénak. A folyamatosan megújuló Mission: Impossible-széria mellett Cruise ezúttal a kultikus státusznak örvendő Top Gun-nak készített folytatást, hogy bebizonyítsa, még mindig tudja mi fán terem a jó blockbuster.
2001-ben a Bungie és a Microsoft popkulturális történelmet írt a Halo: Combat Evolved kiadásával. Mára már valószínűleg nincs olyan nyugdíjas kor alatti ember aki ne hallotta volna a Halo és Master Chief szavakat és ne látta volna már John-117 páncélját valamilyen formában, hiszen a Halo a világ egyik legsikeresebb franchise-ává nőtte ki magát. Egyedül a mozgóképes adaptáció váratott nagyon-nagyon hosszú ideig magára. De nem kell tovább vágnunk a centit, ugyanis a Paramount jóvoltából elérkezett és befejeződött is az élőszereplős sorozat első évada. De vajon érdemes volt ennyit várnunk erre? Bízom benne, hogy a cikk végére sikerül segítenem nektek a döntésben.
A Netflix díjnyertes antológiasorozatának a második évadja nem csak a rövidsége miatt okozott csalódást, hanem azért is, mert hiányzott belőle az a bizonyos „hűha”-faktor, ami az első szezon epizódjait igazán emlékezetessé tette. Szerencsére már tavaly bejelentették, hogy idén megkapjuk a folytatást, úgyhogy a rajongóknak nem kellett sokat várniuk David Fincher és Tim Miller következő agymenéseire. Lássuk hát, hogy a Love, Death & Robots harmadik felvonásának sikerült-e kiköszörülnie a csorbát!
Azt hiszem, azt bátran állíthatom, hogy ha spanyol képregényekkel kapcsolatban kérdeznénk a hazai szcéna olvasóit, ide értve a formátum szakavatott értőit is, igencsak heveny fejvakargatások és hangos hümmögések között elvesző válaszokkal találnánk szembe magunkat. Én is e kategóriába sorolódtam mind ez idáig, hiszen a bandes dessinée, azaz a francia-belga rajzolt színtér alkotásaival még csak-csak szembetalálhatta magát az egyszeri rajongó, az Asterix vagy a Lucky Luke cím legalábbis ismerősen csenghet, de a spanyol ág valahogy mindig lemaradt a listáról. Belátom azonban, hogy hibásan cselekedtem, a nemrégen kiadásra került, jelenlegi cikkem tárgyát képező graphic novel felütése ugyanis igencsak jól sikerült és okosan felépített darab, mely Santiago García író és Luis Bustos grafikus keze munkáját dicséri. Lássuk néhány bekezdés erejéig pontosabban mire is számíthat, aki rászánja magát a történetre.
Robert Eggers egy olyan rendező, akinek a filmjeire figyelni kell. A The Lighthouse után ráadásul minden korábbinál nagyobb költségvetés állt a rendelkezésére, hogy igazán epikus és látványos viking történetet alkosson. A Valhalla rendezők számára fenntartott asztala pedig minden bizonnyal örömmel várta az új próbálkozást.
Mi is szemléltetné jobban a ’80-as évek kibeszéletlenségét, mint A besúgó című magyar HBO-sorozat sikere. A szériát ugyanakkor rengeteg támadás érte a szabadon kezelt történelmi hitelesség miatt és sokak szerint az alkotók inkább napjaink légkörét csomagolták át a Kádár rendszer végnapjaiba. Mocskos időket élnénk még mindig?
Egy szamuráj útja sem játék és mese, mondhatnánk és nem is állnánk messze a valóságtól. A szamurájok élete egy szigorú szabályrendszerek és a hűbérúr felé tanúsított feltétlen engedelmesség köré épült. A japán feudalizmus korában ők voltak a városok és falvak bátor védelmezői, akiknek meghalni a becsületért és a tisztességért igazi privilégiumnak számított. A Flying Wild Hog fejlesztésében és a Devolver Digital kiadásában idén egy rendkívül hangulatos játék látott napvilágot, amely jól idézi az 50-es évek japán szamurájfilmjeinek atmoszféráját.
2016-ban a dán IO Interactive új életet lehelt nagy sikerű és klasszikus “bérgyilkosososos” szériájába a World of Assassination trilógia első évadával. 2 évvel később, 2018-ban aztán jött a folytatás, mely már egy másik kiadó, az egyre jobban magára találó Warner Brothers Interactive gondozásában jelent meg. Ennek hozományaként elengedték a sorozatos, vagyis a pályánként külön megjelenő (és megvásárolandó) formulát és a következő “éved” már egyben került kiadásra, persze a DLC-ket kivéve. Na de mennyivel tud többet mutatni az első epizódnál. Na, az mindjárt kiderül.
A Molly Southbourne ezer halála után kézbe vettük a folytatást, hogy kiderüljön miként alakul a vércseppekből gyilkos hasonmásokat létrehozó lány története. Tade Thompson eredeti ötlete egy izgalmas, könnyed regényt termelt ki magából, de a második résznek be kell bizonyítania, hogy a sztori megéri a további, nem túl vaskos kötetet is.
A Marvel Studios tavalyi évben nyújtott filmes teljesítménye a Shang-Chi-t leszámítva finoman szólva sem volt éppen maradandó, így annyira talán nem meglepő, ha ezek után az ember akarva-akaratlanul is, de jóval nagyobb elvárásokkal tekintett a jövőbe, pláne a Doctor Strange, a multiverzumokat végre teljes pompájában megvillantani hivatott, második önálló kalandjának irányába.
