Bizonyára sokan hallottak már a Maslow-piramisról. A névadója Abraham Maslow, amerikai pszichológus volt, aki különböző halmazokba rendezte az emberi lét szükségleteit, majd azokból egy alá-fölé rendeltségi láncot konstruált. Ez vizuálisan egy piramisban ölt testet, aminek alján a legalapvetőbb biológiai szükségletek helyezkednek el (1-2. szint), majd a különböző szociális szükségletek, és a piramis csúcsán helyezkedik el az önmegvalósítás iránti igény. Tudjuk jól: olyan világban élünk, ahol az emberek egy igen nagy hányada az első szinteken található szükségleteit sem tudja fedezni. Ugyanis az első két szint az (a fiziológiai szükségletek, illetve a biztonság és védettség szükséglete), aminek biztosításához pénzre van szükség (még hogyha ez nem is fekete-fehér – ezeken a szinteken is van, amit nem feltétlenül tőkeereje által biztosít magának az ember, és a következő szinteken is rengeteget segíthet az anyagi jólét).
(tovább…)Amikor a Disney annak idején megvette a Star Wars-ot, akkor számos olyan átalakítást végzett a franchise-on, amit a rajongók egy jelentős része szerint nem feltétlenül kellett volna. Ilyen volt például a Klónok háborúja című animációs sorozat megszűntetése is, ami aztán végül főként rajongói nyomásra kapott egy afféle befejező évadot. Erről az alábbi cikkünk foglalkozik részletesebben is. Ugyan kezdetben sok ellenérzés övezte az animációs Star Wars sorozatokat. Azonban a fokozatos technikai és kreatív fejlődésnek hála, végül ezek a szériák is megtalálták a maguk közönségét és helyét az SW univerzumon belül. A legújabb ilyen animációs Star Wars sorozat pedig a Disney+-on lévő The bad batch című alkotás.
A Marvel Studios kreatívjai már a Loki sorozat előzeteseiben sem csináltak túlzottan nagy titkot abból, hogy a csínytevés istenére koncentráló önálló hat epizódot számláló széria jóval túlmutat majd Loki karakterén, és a különböző idővonalakon való kalandozásoknak hála bizony erősen ki fog hatni az MCU elkövetkezendő néhány esztendejére. A finálé után nem is kérdéses, hogy az ígéretük maximálisan valóra vált, viszont a két másik korábbi Marvel Studios sorozathoz, a WandaVision-höz és a Sólyom és a Tél Katonájához hasonlatosan ezúttal sem úsztuk meg egy kisebb-nagyobb blöff nélkül, ami a képregényeket behatóbban ismerő nézők számára sajnos az évad felétől kezdve túlontúl kiszámíthatóvá tette, az amúgy eleinte kiszámíthatatlannak tűnő történetet.
Nevezhetjük puszta iróniának, vagy csak a bolygók szerencsés együtt állásából következő eseménynek, hogy idén pontosan tíz esztendője annak mikor is legelőször megismerkedhettünk a Marvel Studios egyik legsokoldalúbb, legszerethetőbb, és egyben legidegesítőbb gonoszával, azaz a Tom Hiddleston által alakított Lokival. A csínytevés istene ez idő alatt jó párszor kibabrált szinte mindenkivel, aki a közelében volt, azonban a Bosszúállók: Végtelen háborúban bekövetkező halálánál úgy tűnt végleg búcsút kell vennünk tőle, csakhogy mint azt a Végjátékban láthattuk, Lokitól tényleg nem olyan egyszerű megszabadulni, mint ahogy azt az átlagos halandó hinné. De miért is szeretnénk nemde? Nyilván néha az agyunkra megy, de ezt leszámítva nem tudunk rá igazán haragudni, elvégre nem akar ő rosszat. Vagy mégis?
Ismét egy új hét és ezzel együtt nagy örömömre még egy képregényből készített netflixes adaptáció. A mérhetetlen mennyiségű szuperhős tartalom után, amelyekről cikkezhettem, elérkezettnek láttam az időt, hogy levezetésképpen valami másfajta matériához nyúljak. Erre végül az eredetileg Jeff Lemire kanadai alkotó által írt és rajzolt, anno a DC Vertigo égisze alatt megjelent, panelekben elmesélt történet feldolgozása adott lehetőséget. A Sweet Tooth ugyan nem váltja meg a posztapokaliptikus műfajt, de vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, hány pontot érdemel képzeletbeli trófeabírálatunkon!
Te mit tennél akkor, ha hirtelen szólítana egy rejtélyes hang? Ha az általad ismert világ drasztikus
változásai közepette neked suttogna egy misztikus sziget? Meg tudnád győzni akár csak a közvetlen hozzátartozóidat, hogy nem ment el az eszed? Hogy a nehézségeket leküzdve valami mesés, földöntúli vár rátok, amely megváltoztatja az egész planétánk útját? Mielőtt belevetjük magunkat a mélyebb megismerésbe, talán a ma emberének ezeket a kérdéseket kell átrágnia kissé. Egy olyan társadalmi rendben élve, ahol nem szeretünk lemondani sem áldozatokat hozni, mit üzen nekünk a képregények aranykorának felfogása? Nézzünk a fenségesen lobogó köpenyek mögé és derítsük ki!
A címben is igyekeztem utalni rá, amennyiben vérbeli kocka az ember, vagy legalábbis részben követi a legnagyobb képregénykiadók szösszeneteit, már a pilot epizód hamiskás mosolyt fog senderíteni az arcára. Ugyanis Robert Kirkman és Cory Walker, az adaptáció alapjául szolgáló művet úgy alkották meg, hogy első látásra is ismerősnek tűnő elemeket gyúrtak össze és fűszereztek újra. Az animációs változatban pedig, mivel maga Kirkman bábáskodott a sorozat felett, még egy lépéssel megtoldotta ezt az érzést. Természetesen mindezt közel sem negatív előjellel említem meg, hiszen a képlet végén kapott eredmény nagyon is élvezhető és szórakoztató lett. De nézzük meg közelebbről mit is tud pontosan a szuperhős akcióban bővelkedő, nyomokban tinidrámát tartalmazó, sötét anyaggal futtatott mixtúránk! Természetesen iparkodtam elkerülni a spoilereket!
Közel másfél évnyi kihagyás után a Marvel Studios januárban bele is csapott a negyedik fázisba a sitcomba csomagolt WandaVisionnel, néhány hétre rá pedig kezdetét vette a Sólyom és a Tél katonája, ami az utolsó két Amerika Kapitány mozi szellemiségét követve amolyan politikai-thrillerként határozta meg magát. A korábbi mellékszereplőkre épülő sorozatok koncepciója már a WandaVision esetében megmutatta, hogy az ötlet önmagában nem rossz, viszont a hat epizódot számláló Sólyom és a Tél katonája után most már betonbiztosan kijelenthetjük, hogy a kivitelezés azért még hagy némi kívánni valót maga után.
Sose felejtem el, hogy az Árnyék és csont első ízelítőjét látva mennyire felbolydult az internet könyves közössége. Szinte már-már hallani is véltem a sok rajongó sikongatását, akik alig várták, hogy lássák kedvenc könyvük sorozatadaptációját. Ez az érdeklődés aztán engem is elért, és nagy kíváncsisággal vetettem bele magam a Leigh Bardugo világába. A kritika teljesen spoilermentes.
