Véget ért a nyár, a gyerekek visszatérnek az iskolába, hogy beszámoljanak a nyaraláson és a táborokban szerzett élményeikről. Na de hogy valaki szörnyekre vadásszon és rejtélyeket oldjon meg a nyár folyamán? Ez azért eléggé ritkaságszámba megy. Pedig jelen animációs sorozat szereplőivel pont ez történik, és ez még csak a jéghegy csúcsa a Gravity Falls-ban felbukkanó furcsaságoknak.
A tavalyi évad végén egy baromi nagy vízválasztóhoz érkezett a Suits, mivel két fő szereplő is távozott a sorozatból. Meghan Markle, aki ugye dobbantott a brit királyi családba, simán pótolható lett volna. Nem mintha jelentéktelen lett volna a karaktere, pusztán soha nem rá épült a sorozat. A recept szerinti összetevők mindig is Patrick J. Adams, és Gabriel Macht párosából álltak. A nyolcadik évad tehát egy csonkított „buddy cop” sorozat lett volna, abban az esetben, ha a Suit nem megy már régebben át, némi szerkezeti átalakuláson. Az utóbbi évadokban ugyanis veszített a sármjából kicsit, és a szappan is jobban előtérbe került. A nyolcadik évad viszont egy totális soft-reboot ígéretével jött, még a főcímet is lecserélték, ami azért érthető volt, Mike karaktere ott libegett benne. De mit kaptunk?
Két év szünet után visszatért az HBO sci-fi-western sorozata, a Westworld. Az első évad sikere után mindenki kíváncsi volt rá, hogy milyen irányban megy tovább az emberek és robotok kapcsolatát boncolgató széria. Most, hogy véget ért a második évad, a korábbi lelkesedést egyre több kritikus és elégedetlen hang váltotta fel. Vajon a folytatás nem váltotta be a hozzá fűzött elvárásokat, vagy egyszerűen a nézők szerettek ki a sorozatból?
A tinédzserkor változó mértékkel ugyan, de mindenkinek nehéz időszak. Addig lappangó konfliktusaink mindennél jobban kiélesednek a tanáraink, az osztálytársaink, a szeretteink, a szüleink iránt – megtanuljuk az egész világot gyűlölni. Úgy, ahogy van. Ennek lesz következménye a sokszor öncélú, de Kosztolányival szólva mégiscsak az elégedetlenség szent olajából táplálkozó lázadás.
A Silicon Valley új szezonja előtt volt egy olyan félelmem, hogy most fog elbukni az a diadal, amit az előzőek arattak. Hozzá kell tennem könnyedén, mert mindegyik évad túl gyorsan, túl hamar ért véget. És ennek nem csak az volt az oka, hogy a szokásos huszonakárhány rész helyett jóval kevesebbel operálnak. Sőt! Most magukhoz képest is, hisz idén a szokásos tíz helyett, csak nyolc részt kapunk.
Az American Vandal készítői, Peter Maldonado és Sam Ecklund – két diák a Hanover középiskolából -, utánajárnak annak, hogy ki lehet az igazi felelőse a középiskola parkolójában történt vandál cselekedetnek, és annak, hogy egy diáktársuk valóban bűnös-e, vagy csak az ártatlanul megvádoltak népes táborát gyarapítja. A tett, amit a nyakába akarnak varrni, valóban megrázó. A parkolóban ugyanis 27 darab autóra festettek előre megfontolt szándékkal…péniszeket…
A Netflix kirándulása a Marvel karakterek világába, egy újabb állomáshoz érkezett, ami a Defenders után mindenféle szempontból ugyanazt a kérdést hozza elő az átlag nézőből: Van ennek még értelme? Persze, aki szereti a piás magánnyomozó karakterét, annak a válasz egyértelmű. De tényleg, van ennek még értelme? Enyhén spoileres leszek.
Kábé szeptember végén röppent fel a hír, hogy az angol BBC One minisorozatot készít országuk történelmének egy jelentős eseményéből, méghozzá a lőpor-összeesküvés néven elhíresült akcióról. Persze azonnal felkaptam a fejem, mivel ehhez az eseményhez köthető a sokak által ismert Guy Fawkes, akiről a V, mint vérbosszú főszereplőjének, V-nek, valamint az Anonymus hackercsoportnak az álarca ugorhat be. Egy ideig jegeltem a megnézést, aztán a HBO behozta felirattal kis hazánkba, és egy percig sem haboztam, hogy befaljam a részeket, mivel a HBO GO-n már nézhető is a Kit Harington nevével fémjelzett sorozat.
Az Archie Comics 78 éve gyűri a tipikus amerikai tinédzserek sztoriját, így nem meglepő, hogy az évek alatt az ottani kultúra szerves része lett. Ennyi idő elteltével persze a szeplős tini kalandjai elég sokféle formátumot öltöttek már. Archibald Andrews eredetileg egy Andy Hardy nevű karakterről lett mintázva, akit Mickey Rooney alakított több filmen keresztül, 1937 és 1946 között. Archie karaktere annyira menő lett rövid idő alatt, hogy a sztorit az NBC rádiójátékra is adaptálta, ahol sajnos a fiú szülei többet szerepeltek, mint maga a karakter. A képregény eredeti történetei nem emelkedtek magas irodalmi magasságokba, egyszerű sztorik voltak, hétköznapi tinédzserekről, akik egyszerű problémákkal küzdenek meg, és mire a következő számhoz értek, ezek többnyire meg is oldódtak. Több, mint hetven év sztorija alatt voltak itt már űrlények, tini-nindzsa teknőcök, sőt még zombik is. 2015-ben egy totális reboot után egészen más irányba vitték az egész Riverdale csapatot, a történetek sokkal érettebbek lettek. De ne szaladjunk ennyire előre.
Az első (jogosan) körülrajongott, és a második kissé csalódást okozó szezon után adja magát a kérdés, hogy mit hozott a harmadik. Persze, ez a mondat így nem teljesen igaz. A második Mr. Robot évad közel sem volt szerintem annyira csalódás, sőt! Ugyanakkor a harmadik, mely kissé visszahozta azt, amit a rajongók hiányoltak a másodikból, módosította a sakktáblát, több szempontból is. De mi változott? Aki csak spoilermentes összegzést akar arról, hogy vállalja be az évadot, vagy sem, az ugorjon az utolsó bekezdésre!
