Hatalmas öröm számomra, hogy már 2 éve működik az oldal, és töretlen lelkesedéssel visszük előre társaimmal karöltve. Ez idő alatt rengeteget fejlődtem, millió új dolgot ismertem meg és sajátítottam el kritikusi (ha élhetek ezzel a jelzővel) pályafutásom alatt. Igyekeztem olyan meghatározó dolgokat összeválogatni, amik az idők során nagy hatással voltak rám, és erre kértem a szerzőtársaimat is.
A londoni Star Wars panelnél a legnagyobb durranás az a pár perces kis videó volt, ami azóta bejárta a világhálót, hasonlóan a The force awakens esetében – gondolná ezt mindenki, de közel sem ez volt a legemlékezetesebb momentuma az eseménynek. A cikk nyomokban spoiler tartalmú lehet, ezért felelősséggel kattintsatok, de inkább kedvcsináló célzattal íródott, mintsem lelőni az összes poént.
A nemrég debütáló Warcraft: A kezdetek a korábban nem túl sikeres videojátékfilmek legújabb darabja. Megjelenésével fölmerült a kérdés, hogy vajon újjáéleszti-e a sajnos eleve nem túl erőteljesen bemutatkozó műfajt. Kritikánkból is kitűnik, hogy bár szórakoztató film, mégsem igazán hű sem a játék világához, sem pedig magához a videojáték médiumához. Filmes gyorstalpalómban, mely szakdolgozatom átdolgozott részlete, ellenpéldát kínálok. Azt igyekszem bemutatni, hogy ahelyett, hogy a videojátékfilm műfaja arra koncentrálna, hogy játékok történetét adaptálja, a médiumok sajátosságainak ötvözésével valóban új műfajt teremthetne, nem pedig korábbi (filmes) műfajokban működtetné a videojátékok sztorijait. A Warcraft például fantasy, a Kaptár akcióhorror, a Tomb Raider kalandfilm stb.
Nyakunkon a Warcraft film, a csapból is ez folyik, óriásplakátok lepték el a fővárost, haveri körök tucatjával állnak össze, hogy megnézzék a filmet, pedig csak páran szoktak együtt moziba menni. Mi a fészkes fene ez, és milyen alapon van pofája így felkelteni mindenki érdeklődését?! Nézzük, hogy mi mindent érdemes tudni a filmről, ha már egyszer beadjuk a derekunkat és elmegyünk megnézni!
Az idei év eddig főleg a szuperhősök összecsapásáról szólt, mind a Marvel, mind a DC prezentálta a saját verzióját, kisebb-nagyobb sikerrel. Az Amerika Kapitány: Polgárháború és a Batman vs Superman is valamennyire megosztotta a közönséget, ám inkább az utóbbi kapott negatívabb kritikákat. Ennek mibenlétét és főleg a két stúdió közti különbséget szeretném bemutatni pusztán saját meglátásom alapján. Figyelem, provokatív cikk következik!
Múlt hét szerdán hatalmas élményben lehetett részese annak, aki jegyet váltott a Papp László Budapest Sportarénába, ugyanis Hans Zimmer látogatott el egy koncert erejéig kis hazánkba. Mivel szerzőtársaim egy részével részt vehettünk ezen a csodán, úgy gondoltuk, hogy megosztjuk a kedvencünkkel való találkozás élményét, ami 5 nap elteltével is bizonyos, hogy egész hátralevő életünkben velünk marad.
„Mutánsok. Felfedezésük óta félelemmel, gyanakvással és gyűlölettel tekintettek feléjük.” (Charles Xavier)
A queer-elméletet a legkülönfélébb filmekre lehet alkalmazni. Még az olyan szuperhősfilmekre is, ahogy azt már mások is megállapították, mint az X-Men széria. De mégis, mi a queer elmélet? Egy másfajta nézőpont, mely különbözik a fősodorbelitől. Ez a megközelítés eltávolodik a filmek mainstream olvasatától, ezáltal új fényben vizsgálja őket, mely a művek új rétegeit nyitja föl. Éppen ezért lehet fontos az X-Men filmek értelmezésének szempontjából a queer-olvasat.
A mai napon a Disney hivatalos közleményben tudatta a világgal, hogy több mint 2500 színészből megtalálta azt az egyet, aki életre keltheti a fiatal Han Solót. A kétezres lista az utóbbi hónapban végül 4 főre szűkült: Alden Ehrenreich, Miles Teller, Dave Franco és Aaron Taylor-Johnson, ám a legvégén Alden győzedelmeskedett. Utóbbi három színész viszonylag ismert, Teller a Whiplash mozival nagyot szakított, Dave Franco egyelőre vígjátékokkal és a Szemfényvesztők filmekkel evickél Hollywoodban, Aaron Taylor-Johnson palettája pedig elég színes, volt ő már Kick-Ass, Quicksilver, az Anna Kareninában Vronsky, és még a legutóbbi Godzillában is játszott. Hármójuk tehát bejáratottnak mondható színészek, de tudvalévő, hogy a nagyobb franchise filmek szeretnek még ismeretlen, kis tapasztalattal rendelkező színészeket alkalmazni, hogy egy egész brandet építhessenek rájuk.
Alden Ehrenreich teljesen megfelel ennek a trendnek. Az 1989-es születésű színész kisebb sorozatszerepekkel indult, első komolyabb szerepe Chan-wook Park Vonzások c. filmjében volt. Ezt követte a young adult kategóriás könyv, a Lenyűgöző teremtmények filmes adaptációja, amiben már övé volt a főszerep. 2013-ban Woody Allennel dolgozott a Blue Jasmine-ben, majd a kétes sikerű Áve, Cézár!-ban a Coen-testvérekkel. A legújabb star wars spin-off filmet 2018 májusában láthatja a közönség Phil Lord és Christopher Miller rendezésében, és végre kiderül, hogyan lett az ifjú Han Soloból űrkalóz. A bejelentés előtt, a hivatalos star wars napon (május 4.) Miller maga posztolt egy képet hivatalos twitter oldalára az alábbi felirattal: Can’t wait to get „shooting”, azaz Alig várom a forgatást. Mi, rajongók szerintem nem kevésbé!
Eltelt egy újabb év, ezúttal is szoríthatunk kedvenceinkért, hogy díjazottak lehessenek. Csak úgy, mint múlt évben, most is élőben közvetítjük az aktuális történéseket, hogy ne maradhassatok le semmiről. Lélegzetvisszafojtva várjuk az idegen nyelvű kategória nyertesét, szurkolunk a Mad Maxnek és A visszatérőnek, és talán DiCaprio is végre megkapja a hőn áhított díjat. Holnap hajnali fél 3-tól tartsatok velünk, mert J103Baronskival és Mendax Durdennel karöltve, fáradságot nem ismerve osztjuk meg veletek a legfrissebb történéseket. A tovább után az elejétől a végéig elolvashatjátok a gála történéseit, aminek két kiemelkedő pillanata is volt, az egyik Leo díja, a másik pedig a Saul fia győzelme.
Számtalan filmben találkozhatunk valamilyen testi vagy szellemi fogyatékkal élő karakterrel. De vajon mit gondol ezekről az alkotásokról egy olyan ember, aki maga is érintett?
Lukoviczki Réka energikus fiatal lány, aki bár 2014 nyarán egy autóbaleset következtében elvesztette bal lábát, mégis megőrizte hitét, élni akarását és embertársai iránti szeretetét. Robotlány nevű blogjában számol be nekünk mindennapjairól, gondolatairól, az amputált életről, ezzel adva motivációt olvasóinak.
Ezúttal az ő segítségét kértük, hogy górcső alá vehessük a téma legismertebb mozgóképes alkotásait és a fogyatékossággal kapcsolatban felmerülő kérdéseket.
