Alig zajlott le a Golden Globe ceremónia, máris az Oscar miatt izgulhatunk, ám van egy, az akadémiai jelöltek listájával párhuzamosan futó lista is, ami az Arany Málna-jelölteket tartalmazza. John Wilson 1980-ban alapított díja abszolút nem hat kedvezően egyik színészre vagy rendezőre sem, bár kétlem, hogy sokan komolyan vennék vagy bármilyen csorbát ejtene ez a büszkeségükön. Karrier szempontjából a rossz film az rossz film, díj ide vagy oda, ha nem termel elég pénzt és még mellé a kritikusok is lehúzzák, egyértelmű bukásról beszélhetünk. A 2015-ös év filmek tekintetében nem volt olyan erős, több gyengébb alkotás is született, pedig voltak nagy számban előre elkönyvelt sikerek, mégis az Arany Málna-jelöltek listáján landoltak.
Magyar idő szerint hajnali 2 órától idén is átadták a Golden Globe díjakat. Rengeteg díj kellemes meglepetésként ért. Egyedül talán a legjobb betétdal nyertesét érzem jogtalannak. A két kedvencem díjat nyert és hé, a Saul Golden Globe-os lett! Most már szinte garantált, hogy az Oscart is elhozzuk az idegen nyelvű film kategóriából. És nagy valószínűséggel Leo is készülhet a hőn áhított díjra. De nem is szaporítom a szót, a nyerteseket vastagon, pirossal kiemelve tekinthetitek meg, a továbbra kattintva.
Hatalmas köszönettel tartozunk Facebook követőinknek, ugyanis tegnap elértük az 500 lájkot, ami elsőre nem tűnhet soknak, de nekünk mégis óriási megtiszteltetés, hogy a mai kor kék óriásán (mivel a régi koré ugye az IBM volt) ennyien kíváncsiak az írásainkra. Erre az alkalomra úgy döntöttünk, hogy a múltkori listához hasonlóan a 3 kedvenc filmünkről írunk egy összefoglalást nektek. Ne ijedjetek meg, nem fogunk átmenni folyamatosan listákat író blogba, csak egyszerűen annyi az egész, hogy ezzel szeretnénk megköszönni, hogy már ennyien követtek minket.
Mint azt sokan tudják a héten tették nyilvánossá a Golden Globe jelöltjeit. Vannak meglepetések és olyan filmeket/sorozatokat is találunk a listán, amiknek nominálására lehetett számítani. Külön öröm, hogy a Saul fiát is jelölték, amiből arra lehet következtetni, hogy nagy valószínűséggel Oscarra is jelölik majd. Na, de nézzük a jelölteket. Továbbá én még a Mr. Robot 3 jelölésére is felkaptam a fejem. Egy szó, mint száz. Remek díjátadónak nézünk elébe.
A mai naptól kezdve kétnaponta ellátogatunk a messzi-messzi galaxisba. A premier előtti napig, vagyis 17-ével bezárólag olvashattok majd írásokat a filmekről. Kezdésnek fogadjátok sok szeretettel vendégszerzőnk Vata cikkét, aki a Star Wars-ról, mint jelenségről ír cikkében.
Ha a Csillagok Háborújáról van szó, kétféle ember létezik:aki imádja és aki nem látta. Személy szerint legalábbis eddig nem találkoztam volna olyannal, aki bár látta, de nem tetszett neki – ebbe beleértve negyvenes szüleimet, huszonéves barátaimat, tizenéves rokonaimat és nyugdíjas korú tanáraimat. Nem feltétlenül kell konkrét személyekre redukálni – a Star Wars az egész késő 20. század popkultúrájára kitörölhetetlen hatással volt. A hexológia folyamatosan tartja hírnevét, sőt, a születő generációk és az eposz folytatása által mind nagyobb népszerűségre tesz szert.
Egy olyan blogon, mint a Kritizátor, elkerülhetetlen, hogy szó legyen róla, ezért ebben az írásban igyekszem röviden összefoglalni, hogy mi is volt az, amely szerintem képes volt Lucas 1977-es moziját ennyire maradandóvá tenni. Kijelenteném továbbá, hogy az interneten hatalmas mennyiségben megtalálható, forgatással és castinggal kapcsolatos anekdotákat; „10 dolog, amit biztosan nem tudtál a Star Wars-ról” jellegű felsorolásokat mellőzni szeretném. A célom az, hogy néhány tucatnyi sorban, mint rajongó és mint kritikus adjam át véleményemet az SW-jelenségről, illetve kicsit bővebben az (elkészülés sorrendjében) első epizódról.
Vasárnap került tv képernyők elé a szinte bombaként berobbant Aranyélet harmadik része. A 8 részes magyar HBO sorozat a Miklósi család életén keresztül mutatja be a simliskedés világát és a magyar valóságot. Oldalunk a sorozat zabolázatlan fiúgyerekét alakító Olasz Renátóval, valamint az Aranyélet betétdalát szerző Fülöp Péterrel beszélgetett.
Kritizátor: Az Aranyéletről tudni kell, hogy az alap sztori egy finn sorozat, a Helppo elämä remake. Mennyire érzitek relevánsnak az Aranyélet üzenetét, tartalmát a magyar nézők számára?
Fülöp Péter: Úgy sejtem azért, hogy az üzenet a további epizódokkal még árnyalódik majd, de ha most azt mondom, hogy „minden rohad, ami fénylik”, akkor sajnos releváns. Ott is megy a simliskedés a háttérben, ahol az ember nem is gondolná. És a visszajelzések alapján a nézők is abszolút rezonálnak a témával.
Olasz Renátó: Ehhez van egy sztorim! Az öcsém felhívott az első rész után, hogy ő nem hiszi el, hogy ebben az országban valakik havi nettó 700 ezerből jönnek ki. Mi? Neked nincs ilyen ismerősöd? Azt mondta nincs. Aztán pár perc múlva mesélte, hogy egy barátjának havi 3 millió a költőpénze… Aztán rájött: igen, neki 7 kiló lehet az alap. Szerintem az Aranyélet elég jól bemutatja azt is, hogy ha egy átlagos magyar család kapna egy ilyen lehetőséget, ilyen lakást meg körülményeket, akkor hogyan viselkednének. Persze biztos vannak kivételek.
A mai napon végre napvilágot látott a Warcraft univerzum nagyvászonra álmodott változata a legelső előzetes képében. Ezen alkalomból kifolyólag ennél megfelelőbb idő nem is lehetne a film által prezentálandó kor bemutatására. A film középpontjában a Szövetség és a Horda harca fog állni az Első Háború idején. Az orkok érkezése Azeroth világába azonban nem egy vidám történet, amellyel remélhetőleg a film is foglalkozni fog. Jelenlegi cikkünk a Horda megalakulásáról fog szólni az orkok szülőbolygóján, Draenoron. Kezdetben az ork klánok békésen éltek egymás mellett sámánisztikus társadalmukban, s tavasszal és ősszel gyűltek össze Nagrand mezein a Kosh’harg fesztivál keretein belül, hogy fontosabb dolgokat megvitassanak vagy éppen találkozzanak régi ismerősökkel. Ennek a kornak a draenei faj érkezése után 200 évvel leáldozott. Ezen történet bemutatásához lesz segítségünkre Christie Golden könyve, a Horda felemelkedése.
Bár nem a napokban történt, de nemrégiben napvilágot lelt az elkövetkező Assassin’s Creed film első, ha nem is képkockája, de hypevadász élőszereplős képe, nem mással, mint a producer és főszereplő Michael Fassbenderrel. Ezzel együtt végre érkezett pár infómorzsa is a filmről, így elérkezett az idő egy kis Assassin’s Creed gyorstalpalóra.
A Kritizátor oldalán nem egyszer tartottunk már megemlékezést egy-egy nagy múltú színészről, színésznőről vagy éppen rendezőről, aki már nincs köztünk. Legutóbb Dean Jones amerikai színészt sirathattuk szeptember 1-jén, kinek neve 1968-ban összeforrott az 53-as számú kis bogárhátúval, Herbie-vel. Ám ezúttal nem őrá emlékezünk, hanem arra a személyre, aki a 70-es évektől kezdve szembesíti a világot az igazi rettegéssel. 2015. augusztus 30-án 76 évesen elhunyt Wes Craven amerikai rendező, és a Kritizátor most emléket állít annak az embernek, aki a maga korában megreformálta a horrorfilm ipart.