Megjelenése után nem sokkal a magyar Netflixen is a toplista élére kúszott a streamingóriás dokumentumfilmje, a The Social Dilemma. A Jeff Orlowski által készített film rengeteg ismert témát ölel fel, amikkel az interneten folyamatosan találkozunk. Ilyen például az egymástól való elszigetelődés, a tinédzserek körében egyre elterjedtebb öngyilkosság és depresszió, az álhírek terjedése, vagy a Facebookon történő politikai célok érvényesítése. Azt hinnénk, hogy egy olyan dokuval lesz dolgunk, ami csak felületesen vizsgálja az előbb említett dolgokat, holott Orlowski filmje eléggé a dolgok mélyére ás.
(tovább…)Horvát Lili második játékfilmje, a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre bejutott a Velencei Filmfesztivál Giornate degli Autori versenyprogramjába. A hivatalos magyar bemutató előtt interjú készült a rendezőnővel, aki a filmmel kapcsolatos gondolatai mellett számtalan kulisszatitkot is elárult.
(tovább…)Rossz filmekből szerencsére nehéz kifogyni, ám a Szemetesláda keretei között ma kivételesen egy jó filmmel fogunk foglalkozni. Az American Movie: The Making of Northwestern egy személyen keresztül bemutatja mindazon filmkészítőket, akik életüket és lelküket ölik bele a projektjeikbe, ám végérvényben csak egy ugyanolyan gyenge filmet készítenek el, mint amiket az utóbbi cikkekben csak „nevetségesnek” vagy akaratán kívül szórakoztatónak neveztünk. Hogy belelássunk a „rossz” filmek szívébe, mindenképp érdemes megnézni ezt a dokumentumfilmet – ám járjuk körül, vajon miért is működik olyan jól ez az alkotás a szemléltetés eszközén is messze túl.
Mark és legjobb barátja, Mike
Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy van-e bármiféle értelme végső soron megírnom eme cikket. A helyzet végül azonban úgy hozta, hogy mégsem maradhatok csendben, mert egy belső hang azt súgta nekem: hallassam a hangomat, hiszen ami a The Last of Us Part II körül folyik az elmúlt néhány hétben, az minden, csak nem normális. De mire is gondolok pontosan? A történet egy a játékiparban már megszokottnak tekinthető, viszonylag vaskos szivárgással kezdődött, ahol a játék cselekményének néhány fontosabb fordulata idő előtt látott napvilágot, némi játékmenettel megfűszerezve.
Az előző ajánlónk nagy sikerén felbuzdulva úgy gondoltuk, hogy készítünk olvasóinknak még egy válogatást olyan filmekből, melyek segítségével gyorsabban telhet a bezárkózva töltött idő. Ezen alkalommal a HBO GO kínálatából gyűjtöttünk nektek figyelemre méltó darabokat, természetesen önkényesen, első sorban a sokszínűségre törekedve.
Mai, koronavírus miatti rendkívüli helyzetünkben a legjobb, amit egy filmrajongó tehet, ha elmélyed a különböző online platformok kínálatában. A Kritizátor csapata is igyekszik segíteni olvasóit, hogy minőségi szórakozással üthessék el az időt. Elsőként a Netflix kínálatából szemezgettünk, hogy felhívjuk a figyelmet néhány kevésbé ismert filmre, illetve mindenkit buzdítsunk pár igazán nagyszerű alkotás újranézésre. Alábbiakban következik szubjektív ajánlónk, elsősorban a minőségre, másodsorban a sokszínűségre törekedve.
(tovább…)
Szeretett videojátékainkban mindig nagyon fontos szerepet kap a főszereplő és annak társai, ezért nagyon lényeges, hogy megfelelően kidolgozott karaktert kapjunk a fejlesztőktől. Ezt mindenki tudja. Na de ki elengedhetetlen fontosságú még egy jó sztorihoz? Természetesen egy remek ellenfél, egy gonosz, egy antihős, aki ellen lehet harcolni, aki motiválja hűsünket. Videojátékos gonoszokból legalább annyi ikonikus van, mint hősből. Néhányukat egyenesen rühelljük, néhányuktól rettegünk, vannak akiket imádunk, de van kivételes kevés, akikkel még szimpatizálni is tudunk és egyet tudunk érteni céljaikkal.
Az alábbi írásban öt olyan figuráról olvashattok, akik ebbe a kategóriába tartoznak. Nézzük hát, kik voltak azok az ellenlábasok, akikkel szívünk szerint inkább nem is harcoltunk volna. Csak saját felelősségre olvassatok tovább, mert az indoklásokhoz kénytelen-kelletlen le kell lőni néhány poént.
(tovább…)
Friedrich Willhelm Murnau 1922-es klasszikusa (Nosferatu) a horrorfilmek, meg úgy általában véve a mozgóképek öreg apja. Hatása mai napig jelen van. Annyira, hogy az ezredfordulókor egyfajta homage kereti közt készült egy alkotás, (A vámpír árnyéka) ami az eredeti mű kulisszái mögé ad betekintést misztikummal keverve.
Aligha szokás az elmúlt húsz-harminc – mehetnénk messzebbre is – évben olyan műalkotást létrehozni – legyen szó bármilyen művészeti ágazatról –, amely direkten, vagy legalább allegorikusan épp magát a művészetet igyekszik definiálni. Szinte kihaltak az efféle esztétikák a kortársban, mert a jelen kor embere egyetemes és egyben idealista kérdések helyett jobban szeret specifikusabb mikro-dilemmákon csámcsogni (társadalom, politika, környezetvédelem). Mintegy elfordulóban vagyunk azoktól a filozófiai természetű kérdésektől, amelyekkel valaminek a nyers mibenlétére, akár a mibenlét előfeltételeire kérdezhetünk rá.
Manapság Hollywood-ot, illetve a filmeseket sok vád éri amiatt, hogy csakis folytatásokat, és remakek-et készítenek.Viszont vannak olyanok, akik az elmúlt években ezt sikeresen megcáfolták. A cikk most őket gyűjtötte össze és foglalta egy listába. Természetesen ez szubjektív, és biztos, hogy vannak, akik kimaradtak, pedig megérdemelnék a felkerülést. Na de kik vannak mégis itt és miért?