Szinte mindenki tisztában van ma már azzal, miként lett a Half-life sorozat a világ egyik legismertebb és leginnovatívabb játékszériája. Az első és a második rész grafikája, a környezet mentén való történetmesélése, a fizikája, egyes játékmechanikai elemei és a karakterei mind korszakalkotónak számítottak a maguk korában, és megalapozták az FPS zsáner jövőjét. Azonban milyen úton jutott el a Half-life idáig, és hogyan alakult volna másképp a sorsa?
A Laika animációs stúdió 2005-ös megalakulása és filmjeik rendkívül frissnek hatottak a szinte kizárólag gyáróriások által készített animációs közönségfilmek körében. Az emberek szívesen láttak sötét, barátságtalan környezetben játszódó, ám mégis erőteljes és mély gondolatokat megfogalmazó családi filmeket, amik vizuális világukkal szinte szirtként tűntek ki a folyamatosan egymást másoló közönséges rajzfilmek tömegéből. A bevételeik kezdetben ezt erőteljesen szemléltették is, ám mára eljutott a stúdió odáig, hogy a legutóbbi alkotásuk, A hiányzó Láncszem a film költségének negyedét sem tudta behozni már. De hogy jutott el idáig az a szikra, ami képes lett volna akár forradalmasítani is az animációs filmipart?
11 évre volt szüksége a Marvel moziuniverzumának ahhoz, hogy egy afgán barlangból meghódítsa a filmipart, és minden idők legnépszerűbb franchise-ai közé emelkedjen. A Marvel filmjei az évek alatt sikert sikerre halmoztak: amellett, hogy az MCU (Marvel Cinematic Universe) a mozikban a valaha volt legtöbb bevételt elérő filmsorozat lett, kritikailag is sikerült maga mögé utasítania a vetélytársait, nem utolsósorban pedig emberek millióinak szívét hódította meg világszerte, köztük olyanokét, akik sosem gondolták volna, hogy valaha is képregényhősökért fognak izgulni. Eljutottunk odáig, hogy amit egykor az átlag moziba járók számára a Star Wars, a Gyűrűk Ura, és a Harry Potter jelentett, annak szerepét most a Marvel szuperhősfilmjei töltik be. Na de miben áll a sorozat jelenlegi fölényes dominanciája?
A HBO Csernobil c. miniszériája olyan realizmust villant, ami meghaladja az irányzat hagyományát. A valóság igazsága mellett az igazság valóságát is célozza. 
Június 11-én a Vasúttörténeti Parkban tartotta forgatási sajtótájékoztatóját A feleségem története stábja. Enyedi Ildikó, a Testről és lélekről rendezője Füst Milán regényéből készít filmet, nemzetközi alkotóbrigáddal, valamint a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával.
Ha csak eszünkbe jut, hogy az álomgyár egy másik szeglete idén többek között a Dóra, a felfedező élőszereplős verziójával készül magát megmérettetni a blockbuster-versenyben, a Disney „old but gold” klasszikusainak feltámasztása nem is tűnik olyan ördögtől való gondolatnak. Ez a formula egyébként sem új keletű az egeres cég háza-tájékán, hisz próbálkoztak már korábban is a klasszikus meséik feltámasztásával, elég csak az 1996-os Glenn Close fémjelezte 101 kiskutyára gondolni, aminek anno még második része is készült. Ezt követően 2010-ben próbálkoztak újra, ekkor Tim Burton ragadta magához a gyeplőt, hogy levezényelje a saját Alice Csodaországban vízióját. 2014-től kezdődően pedig évente jönnek ki az újabb remakek, eddig olyan címekkel gazdagodtunk, mint a Hamupipőke, A dzsungel könyve, vagy A szépség és a szörnyeteg. Az idei évre a remake-láz a Marvel univerzumát is túlszárnyaló üzemi hőfokra kapcsolt, ugyanis nem kevesebb, mint négy filmmel készülnek elkápráztatni a moziközönséget.
Steven Spielberg Hollywood egyik kreatív bábája. Életművében komoly szerepe van az alternatív témák klisémentes tárgyalásának. Gondolhatunk a rendező ékszerdobozának olyan kincseire, mint például a Jurassic Park, az E. T. – A földönkívüli, vagy az A. I. – Mesterséges értelem. A művin keresztül rámutatni a természetességre nem áll távol Spielbergtől. Bár másképp, de az A. I. – Mesterséges értelem esetén is ez a stratégia működött. 2018-as Ready Player One néven futó alkotása (rögtön sóhajtsunk is fel, hogy a címet nem fordították le) szimultán felmutatja nézőjének a mesterségeset és a természetest, hogy hangsúlyozza, a két színtér nem különíthető el élesen, oda-vissza hatást gyakorolnak egymásra.
Egy hónap múlva nyakunkon a 91. Oscar gála és tegnap ismertették a jelöltek listáját. Véleményünk szerint meglehetősen egysíkú lett az idei merítés, van pár meglepetés, de nekünk magyaroknak csak a csalódás jutott: sajnos sem a Ruben Brandt, sem a Susotázs nem került be a potenciális díjazottak közé. Morzsoljunk el egy könnycseppet és nézzük meg az idei felhozatalt, amit az Amerikai Filmakadémia közel 8000 szavazója hozott össze.
Ha filmimádóként nem hallottál még Hans Zimmerről, azt úgysem hiszem el. A frankfurti komponáló zenéi nem csak filmkíséretként működnek, nem csak háttérzajként, amik egy-egy jelenet után elhalkulnak a képkockák között, hanem valósággal uralják a film teljes érzelmi terét. Épp ezért, és ez nem vicc(!), a rendezőknek mindig vigyázniuk kell Zimmerrel. Hiszen soundtrackjei önállóan is helyt állnak, ami esetenként óriási támadási felületet nyújthat azoknak a filmeknek, amelyekben művészete felszólal, a hatásvadászat vádja mindig fennállhat, már hogy a zene érzelmi feszültsége és azoknak szintén zenei feloldása erősebb, mint mondjuk a cselekményből, vagy a látványvilág hangulatából adódó feszültség.
6 elemes toplistánk lényege, hogy még egy-egy filmhez tartozó komplett soundtrackes listából is megkíséreljük, hogy rámutassunk a legkifejezőbbre, legjobban sikerültre. Botor kockázat ez, de megpróbáljuk jó ízléssel és persze az indoklás sem marad el. Zimmer művészetének erénye, hogy minimalizmusa ellenére – a helyenként drámai felütések és lecsillapodások mellett – folyamatosan, kimérten, türelmesen „felfelé” építkező dallamösszességet produkál zenéiben.
Egy újabb év ért véget. Ezúttal hagyományainktól kicsit eltérően nem az óév utolsó, hanem az újév első napján hozzuk a már megszokott listánkat. Az év első negyede fantasztikus volt filmek terén, aztán a késő tavaszi és a nyári időszak valami egészen elképesztően semmilyen volt. Aztán szeptember közepétől egy olyan dömpinget kaptunk a nyakunkba, hogy ki se láttunk belőle. Mielőtt még belekezdenénk: ne felejtsétek el, hogy jelenleg is toborzunk. A célunk az, hogy új csapattagjaink által még több kritikát tudjunk nektek hozni a legkülönfélébb alkotásokról.
