Eltelt egy újabb év, és bátran kijelenthetjük, hogy eszméletlen filmeket és sorozatokat kaptunk. Én személy szerint az érzelmek olyan széles skáláját éltem át, amire nincsen megfelelő szó. Azt hozzátenném, hogy rengeteg klasszikust pótoltam, ami még inkább tetőzte ezt, és felejthetetlenné tette a 2017-es évet. Na, de lássuk, hogy mik voltak az idei kedvenceink!
Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről (ld. korábbi írásunkat) 42 évnyi ínség után érte el újra, hogy magyar filmnek ítéljék Berlinben az Arany Medvét. Enyedi Ildikó elsőre nem kapott/kaphatott diplomát a filmművészetin. Hat éve ugyanitt ledoktorált. Néhány napja pedig Prima Primissima díjas lett, negyedik filmes alkotóként annak 2003-as alapítása óta. Az elismerés korábbi kinematográfus tulajdonosai: Koltai Lajos, Kósa Ferenc és Sándor Pál. Illusztris társaság. Enyedi Ildikó őszinte, szókimondó, nyíltszívű ember, amiért egész életében kapott már hideget-meleget, balról is, de főleg jobbról. Enyedi Ildikó 1999-ben nem kapott szemle fődíjat, holott abban az évben ő készítette a legértékesebb magyar filmet. Igen, leírtam. Fentiek ellenére a való életben Enyedi Ildikó egy apró termetű, törékeny, végtelenül szerény, kedves, szeretetre méltó ember. Enyedi Ildikónak néha kicsit sokat kell várnia, míg újra nagyjátékfilmet forgathat. De ő kivárja. Az idő pedig őt igazolja. Mik ezek, ha nem ellentmondások? Nézzünk hát mögéjük! Időrendben és objektíven.
Védd meg, ha bírod, mondd: megérte,
megérte, mondd, hogy így a jó,
megérte minden kaptató…
(Nemes Nagy Ágnes: Védd meg)
Lám, lám, lám! Kiket látnak szemeim? Kik azok, kik ellátogatnak egy agressziótól bűzlő világ kapujába? Mindegy is, hisz a tudásvágy hajt, legalábbis remélem. Légy üdvözölve kedves olvasó, narrátorotok ezen apró utazás során szerény személyem, Ö. Könnyen lehet, hogy már ez is sok mindent elárulhat rólam, de ez nem fontos. Csapjunk is bele a lecsóba. A hatvanas években még javában tartott a hidegháború, az USA és a Szovjetunió konstans versengése jellemezte az akkori időket. Ekkor az egyetemek különböző aktivista mozgalmak alapjául szolgáltak, hiszen átlag feletti tudást közvetítettek, amit egy hétköznapi ember csak alapos kutatómunkával szerezhetett meg. Ezekből a kezdeményezésekből egyedülálló stílusú alkotók és költők kerültek ki. Milyen véletlen, hogy ekkor fektették le a ma ismert sci-fi és fantasy stílus alapköveit is. Rendkívül sok író körülbelül ugyanennyi különböző univerzumot alkotott meg, hogy azokon keresztül feltehetőleg releváns mondanivalót, érzéseket közöljön az olvasókkal. Erre a legalkalmasabb eszköz az utópia és a disztópia, hisz fel tudnak nagyítani egy érzést, problémát, gondolatmenetet egy magasabb szintre, hogy így jobban átláthatóbb legyen.
Hosszan tartó, súlyos betegség után, október elején elhunyt Király Jenő, meghatározó jelentőségű filmesztéta, filmtörténész, egyetemi tanár. Alakja még egy alapvetően popkulturával foglalkozó oldalon is érdekes, hiszen ő volt a tömegfilmelmélet, a filmműfajok hazai értelmezésének megalapozója, legnagyobb tudója.
Vörös szőnyeg – a megnyitó előtt védőfóliával ellátva, csilli-villi fesztiválközpont és olajozott szervezés. Miskolc amúgy is takaros belvárosába lépve, mintha varázsütésre Nyugat-Európába toppannánk, ahol hemzsegnek a kifogástalanul öltözött filmrajongók, és ahol minden kis csoportosulás más nyelven cseveg. Miskolc kis hazánk filmes fővárosa és punktum. Ezt, ha nem is 14 éve – amikor is a Cinefest sikertörténete elkezdődött – de négy-öt éve bizonyosan eszükbe vésték, és azóta sem felejtették el a magukra valamit is adó cinefilek. Tovább megyek, olyan közösségi, hovatovább társadalmi esemény, ahol sikk megjelenni – ahogy a legnagyobb helyi online médium felületén találóan írták róla. Ebben is Európa két legendás filmes mustrájához hasonlít a miskolci seregszemle: Berlin és Velence filmünnepeihez.
Önmagunk veszélyeztetése, a kísérletezés mindig is egy meghatározó eleme volt a művészetnek. Ha most a mozgóképekre koncentrálunk, elég a drasztikus hízásokra és fogyásokra gondolni – Robert De Niro a Dühöngő bikában, Christian Bale A gépészben vagy az Amerikai botrányban, Tom Hanks A számkivetettben, és a lista még folytatódhatna egy darabig. De mi van akkor, ha nem a testalkatukkal játszadoznak a színészek, hanem a szó szoros értelmében bántják magukat a szórakoztatás érdekében? Akkor a Jackasst nézzük.
Van abban valami sorsszerűség, hogy a 2017 július közepén elhunyt George A. Romero-t augusztus végén Tobe Hooper is követte. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy Wes Craven is épp két éve távozott, láthatjuk, hogy a ’70-es évek környékén induló, társadalomkritikus horrorfilmrendezők lassan távoznak közülünk.
2010-et írtunk, amikor a Christopher Nolan rendezésében készült Eredetet bemutatták a mozikban. Nagyjából ehhez az eseményhez köthető Tom Hardy hírnevének és népszerűségének robbanásszerű növekedése. Elismertségének mértéke és a rajongók szeretete azóta sem lankad, sőt, talán napról napra, szerepről szerepre nő. Mindez nem véletlen, hiszen ha csak az elmúlt pár évre visszatekintünk, fantasztikus alakításokat láthattunk tőle a mozivásznon, úgyhogy most tekintsünk át pár olyan fontosabb szerepet, ami miatt Tom Hardy-t igazán szerethetjük.
Hihetetlen leírni, de eltelt egy újabb év, és az egykor kicsi robot az idei évtől teljesen átszerveződött. Január eleje óta egy szem figyel a banner tetejéről. Figyeli az Olvasók kívánságát, hogy miről szeretnének olvasni vagy milyen posztokra kíváncsiak leginkább a Facebookon. Figyeli azt, hogy az általunk csak 5 szegmensként emlegetett szekció tartalmai közül mégis miről írjunk, és sűrű pislogással vagy szigorúan nézve adja a tudtunkra, ha egy-egy műről később születik cikk. Mert bizony ilyen is előfordul.
Sokan álmodoznak hazai vagy nemzetközi karrierről, de csak keveseknek adatik meg az ehhez szükséges tehetség, elszántság és persze a szerencse. Ostorházi Bernadett viszont kellő magabiztossággal, ugyanakkor alázatosan törekszik mindkettőre. A fiatal és feltörekvő színésznővel az augusztusban mozikba kerülő Pappa Pia című musical kapcsán beszélgettünk karrierről, példaképekről és a sikerhez vezető rögös útról.
(Kép forrása: Ostorházi Bernadett hivatalos oldala)
