Lady Gaga (született Stefani Germanotta) művésznevét a Queen együttes, Radio Ga Ga című dalából kölcsönözte. Fontos megjegyezni, hogy a neve hozzátartozik a művészetéhez, a megkreált személyiségéhez, mellyel a pop iparban tevékenykedik. Sokan összemossák az extravagáns ruháiról ismert Lady Gagát a csendes, visszahúzódó és végtelenül érzelmes Stefani Germanottával. Képesnek kell lennünk a két személyiséget, a valós és a csak populáris kultúrában létező identitását különválasztani. Énekesi karrierje a The Fame albumával indult 2008-ban, ekkor még egy volt a slágergyáros énekesnők közül, nagyobb stílusbeli váltása 2009-re tehető a The Fame Monster középalbum megjelenésére, amin olyan ikonikus dalok kaptak helyet, mint a Bad Romance, Alejandro és a Beyonce-val közös duettje, a Telephone. Itt még egész kis szeletét kaptuk a Lady Gaga-jelenségnek, a kultuszteremtés kezdő fázisában ugyanolyan fontos szerepet játszott a rajongói tömeg kiépítése és a bárki mással össze nem hasonlítható stílus megteremtése, melyben az azóta már elhunyt brit divattervező, Alexander McQueen segítette. Kettejük munkakapcsolatának egyébként olyan ikonikus összeállításokat köszönhetünk, mint a ,,húsruha” és úgy egyáltalán az összes olyan kreáció, melyeket az énekesnő a klipjeiben viselt. Az igazi nagy áttörés, a szupersztár-státusz, a Mother Monster éra a 2011-es Born This Way albummal teljesedett ki, ezért is erről a lemezről választottam jelen írásom tárgyát, a Yoü and I dalhoz készített klipet.
Pár hete elég nagy megrökönyödéssel fogadtuk a Kritizátor berkeiben, hogy a Warner Brothers remake-et tervez a ‘90-es évek egyik legnagyobb hatású akció sci-fi-jéből, a Mátrix-trilógiából. Azóta már több oldalról megcáfolták ezt a hírt, de úgy tűnik, a stúdiónál mégsem tétlenkednek, kiszivárgott egy több oldalas “agymenés” a filmről. Úgy tűnik, a remake-láz újabb áldozatot követel, és ezt már nem hagyhatjuk szó nélkül!
Újabb év telt el, és a mostani is olyan „ritka” alkalmak egyike, hogy idén is izgulhatunk egy magyar filmért. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy Deák Kristóf Mindenkije vajon megnyeri-e a Legjobb rövidfilmért járó szobrocskát? Valamint az, hogy a La La Land mennyi jelölést vált díjra a 14-ből? Kíváncsian várjuk, hogy lesznek-e meglepetések, és hogy a fő kategóriákban Damien Chazell musicalje viszi-e el a pálmát. Az Akadémia vajon a tabu témákat feszegető filmekre szavazott, vagy Hollywood hőskorát tartották többre? Tartsatok velünk hétfőn hajnali 2:30-tól és izguljuk végig együtt a 89. Oscar-gálát!
Nemrégiben debütált a hazai mozikban Mel Gibson velőtrázó új rendezése, a Hacksaw Ridge, magyar címén A fegyvertelen katona. A film egy fiatal adventista felcser, Desmond Doss igaz történetét dolgozza fel, aki lelkiismereti okokból megtagadta a fegyveres szolgálatot, de elsősegélyesként 75 társa életét mentette meg az okinawai csata poklában, a II. világháború végén. A film mögött rejlő igaz történetről, az adventista egyházról, Mel Gibsonról és teológiai kérdésekről Csizmadia Róbertet, a Magyarországi Hetednapi Adventista Egyház főtitkárát kérdeztük meg, aki a film magyarországi forgalmazásában és ismertetésében is szerepet vállalt.
Az idei év sokak szerint egyike volt a legrosszabbaknak: természeti katasztrófák sora, menekültválság, háború, terrorcselekmények, egyre pofátlanabb populista politikusok nyomulnak, Brexit, Trump győzelme… Ne áltassuk magunkat, egy darabig valószínűleg nem lesz jobb, de az sem biztos, hogy minden annyira rossz, mint aminek látszik. Az utóbbi években a közösségi oldalak előretörésével minden hírt hatványozott mennyiségben kapunk minden irányból, így azt érezhetjük, hogy minden ami történik, az sokkal rosszabb, mint valójában. A kisebb-nagyobb sokkot mégis azok a hírek okozzák, amelyek olyan emberek halálát adják tudtunkra, akik sokakat inspiráltak, felejthetetlen élményeket okoztak dalaikkal, virtuozitásukkal, filmjeikkel, gondolataikkal. Olyan emberek, akik életük során rengeteg értéket teremtettek, szórakoztattak, megnevettettek vagy éppen megríkattak minket. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy újra meghallgatjuk dalaikat, elolvassuk könyveiket, megnézzük filmjeiket és emlékezünk rájuk. Összegyűjtöttünk ötven embert, akiknek 2016-ban hunyt ki a fényük.
A magyar film az utóbbi időben mintha újra reneszánszát élné. Minőségi hazai tv és mozifilmek valamint sorozatok kerülnek a képernyőre, melyek végre nem csupán a fesztiválok sznob közönségének, hanem a mezei mozinézőnek is szólnak. Ha viszont azt a filmet keressük, amely leginkább pozitív példaként szolgálhat a rendszerváltás utáni magyar közönségfilm világsikerére, akkor valószínűleg Antal Nimród első rendezéséhez, a Kontrollhoz kell visszakanyarodnunk. Egy film, ami egyesít magában mindent, amit szeretünk a magyar mozgóképgyártásban.
Íme a világsiker receptje Antal Nimród módra.
Valaha a moziba járás olyan eseménynek számított, mintha színházba menne az ember. Valaha a mozik méltán érdemelték ki a filmszínház titulust; az előkelő és pompás vetítőtermekben teltházas vetítések zajlottak, a nézők és a film kapcsolata is sokkal intimebb volt, mint napjainkban. Aztán valami megváltozott…a digitális technológiával (DVD, internet) és a plázás tömegkultúrával együtt megérkeztek a plázás mozik és vele egy, a korábbitól teljesen eltérő filmnézési kultúra, mely ugyanolyan tömegtermékként tekintett a mozgóképre, mint például a Coca-Colára. Sajnos ezzel együtt a korábbi intim moziélmény is elkezdett visszaszorulni és a filmnézés vásári mulatsággá alakult át, melynek állandó kísérője, a kóla, a popcorn, a nachos, és sajnos sokszor a vásári viselkedésmód is. De eltűnhet-e végleg az igazi filmszínházi mozinézés?
Akik követik facebook oldalunkat, bizonyára láthatták, hogy hónapról-hónapra új és egyedi borítóképekkel rukkolunk elő. Zsutti neve nem biztos, hogy ismerősen cseng, holott a 365 Budapest és a 10 000 arcú Budapest projekt is az ő nevéhez fűződik. A tovább után olvashatjátok a vele készített interjúm, amiben többek között a Mr. Robotos képei készítéséről is mesél.
„Fiam, ehhez te még túl pici vagy” -ezt a mondatot biztos sokan hallottátok kiskorotokban a szüleitektől, amikor például a Terminátort szerettétek volna megnézni. Az egészséges testi-lelki fejlődés érdekében valóban szükséges lenne, hogy a fiatalok a korosztályuknak és érettségüknek megfelelő filmes alkotásokat nézzenek. Azonban az, hogy egy adott film mely korcsoport számára ajánlható, számos tényezőtől függ.
A stáblista minden filmes alkotás elengedhetetlen része… kéne hogy legyen. A valóságban azonban igen kevés néző marad benn rajta a vetítőteremben, és a televíziós vetítések alkalmával is gyakran előfordul, hogy a gördülékeny műsor érdekében megszabadítanak minket a film alkotóinak névsorától. Káros-e ez a jelenség? Abszolút! Miért? Azért, mert a stáblista a készítők seregszemléjén túl a mozi egy igen fontos hangulati eleme is. Miért? Cikkünkből kiderül.