Bryan Singer legutóbbi X-men filmjét már nem vetítik a mozik, de aki úgy érzi, hogy kimaradt a különleges képességű gyerekek mókájából, az most bepótolhatja azt Vándorsólyom kisasszony és védencei kalandjával, Tim Burton rendezésében. Félreértés ne essék, aki azt hitte, hogy Burton karrierjének reneszánsza köszönt majd be, az csalódni fog. Nyomokban felfedezhetőek ugyan a rendezőre oly jellemző motívumok, de ez inkább a hozott alapanyagnak köszönhető (legyen az bármennyire sablonos), mégsem éreztem azt a keserédes, néha szívszorító érzést, mint az Ollókezű Edward, A halott menyasszony vagy az Ed Wood esetében.
Luke Cage karakterében legalább akkora potenciál van, mint amennyire érdektelen is lehet sokak számára. Elvégre is nincsenek látványos akrobatikus mozdulatok, sztreccs gatya, meg menő álarc. A fickó nem hord jelmezt, és nem lő tüzes gömböket a kezéből. Ennek köszönhetően persze nehezebb is vele dolgozni egy írónak. Jóval emberközelibb hősről beszélünk, mind személyiség, mind történetek terén. Ezért is volt érdekes látni, hogy milyen sztorit kanyarítanak neki.
A mai napon, kereken harminc éve, hogy a magyar közönség először láthatta Ternovszky Béla és Nepp József mára kultikussá vált animációs filmjét, a Macskafogót. Talán nincs még egy hazai rajzfilm, ami ennyire beleégett volna a tudatunkba, és aminek a zseniálisan megírt szövegeit ne idéznénk fel egymás között újra és újra. De ezen kívül mi kellett ahhoz, hogy igazi közönségkedvenccé váljon?
Élénken él bennem, amikor májusban drága szerzőtársammal először láttuk az akkor még Nerve-re keresztelt film előzetesét. Nem mondom, hogy hangosan nevettünk rajta, de tény, hogy megmosolyogtuk, és már előre temettük a filmet. Tipikus tinifilmnek tűnt, egy aprócska csavarral; valamint a főszereplők színészi teljesítményét is kifogásolhatónak találtuk. Elérkezett a nyár közepe, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egész világ Pokémon GO lázban égett. Ekkor kezdtem elgondolkozni azon, hogy nem is akkora hülyeség az, amit láthatunk. Türelmetlenül vártam, hogy a hazai mozik is behozzák, és végre megnézhessem, bízva abban, hogy egy jó filmélménnyel gazdagodhatok.
A western; olyan műfaj, melyet sokszor temettek már, de valamilyen úton-módon mindig feltámad hamvaiból, akár a főnixmadár. Az újraéledésre talán Quentin Tarantino Django elszabadulja a legjobb példa, melyben a rendező jól kombinálta a western legjobb hagyományait saját egyéni stílusjegyeivel. Antoine Fuqua, a Kiképzés és az Artúr király rendezője pedig egy igazi klasszikusnak számító darabba próbált meg új életet lehelni, és ehhez szép kis szereplőgárdát gyűjtött parancsnoksága alá.
Pisztolyt tölts, lóra fel, és lássuk, hogyan teljesít a 2016-os A hét mesterlövész.
Akik követik facebook oldalunkat, bizonyára láthatták, hogy hónapról-hónapra új és egyedi borítóképekkel rukkolunk elő. Zsutti neve nem biztos, hogy ismerősen cseng, holott a 365 Budapest és a 10 000 arcú Budapest projekt is az ő nevéhez fűződik. A tovább után olvashatjátok a vele készített interjúm, amiben többek között a Mr. Robotos képei készítéséről is mesél.
A Suits évadkezdésénél felvillant pár olyan jel, ami leadta a vészjelzést a sorozattal kapcsolatban. Úgy próbáltam megmenteni ezzel a sorozattal a kapcsolatom, hogy egy párterápiás kezelés ehhez képest fityfene. Volt értelme melegen tartani a levest?
Eljött az ideje, hogy Sam Esmail sorozata erre az évre ismét bezárja kapuit a nézőközönség előtt. Mennyire érezzük okosabbnak magunkat, mint tavaly? Valamivel, de ha őszinték akarunk lenni, inkább semmivel. Az évadpremierről szóló cikkünk nem éppen volt pozitív hangvételű. Megfogalmaztam, hogy miért nem kedveltem annyira az első évadot, mint a többség, és hogy ezt az újabb részek sem változtatták meg. Azonban a második etapnak ezennel vége, és pont úgy várom a harmadikat, mint tavaly mások a jelenlegit. A Mr. Robot megvett kilóra. De mit tud az új évad, amit az előző nem? És van, amiben elbukik az előzőhöz képest?
Figyelem! Az írás spoilereket tartalmaz az előző évaddal kapcsolatban!
Valahogy mindig is buktam a családi drámás történetekre (helló Dallas), így előre láttam, hogy engem érdekelni fog a Queen Sugar története. Persze volt egy olyan előzetes félelmem, hogy mennyi szappan jut majd a szemembe, és ez a félelem egészen az első epizód feléig ott is maradt.
Hálás dolog egy antológia sorozatról írni, mert mindenféle előzetes információ nélkül, elfogulatlanul tudunk véleményt formálni, miközben nem kell reflektálnunk az előző évad minden apró részletére. Ugyanilyen hálás feladatnak gondolom az ilyen fajtájú sorozatok rendezését is, mert még ha az előző évad nem is úgy sikerült, ahogy azt a készítők tervezték, még mindig ott van az újabb évad nyújtotta tiszta lappal kezdés lehetősége. Brad Falchuk és Ryan Murphy tehát az American Horror Story 6. évadával egy teljesen új fejezetet nyithatott, elfeledtetve az 5. évad sikertelenségét.