Legalábbis A beavatott filmsorozat legújabb részének, A lázadónak a poszterén. A film 2015 márciusában kerül világszerte a mozikban 2 és 3D-ben egyaránt. Nyolc darab animált poszter lesz látható a tovább mögött, amint nyilvánosságra kerülnek egyenként.
Ahogy megnyitom IMDb-n a Top 250 filmet, mindig megakad a szemem már a lista elején. Van egy Remény rabjai, két Keresztapa aztán meg egy Batman-film? Komolyan? Bár lehet ez csak nekem furcsa…
Miután megnéztem a filmet, sőt talán már a felénél a válasz egyértelmű volt, igen, komolyan a Sötét lovag a negyedik. Ez a film mindenkinek ad valamit, olyan dolgokat sorakoztat fel, melyekből legtöbbször már egy is elég egy jó filmhez. Két és fél órában, akció, dráma, érzelmek, maffia-sztori, korrupció, rendőrök, óriási ellentétek, családi sorsok, mindez megfűszerezve olyan jelenetekkel, amik nagyban segítenek megismerni a karaktereket, érdekes csavarokat hoznak és nem mellesleg teret adnak a kiváló színészi játéknak.
Manapság elég felkapott, hogy egy hollywood-i produkció érdekében elővesznek kisebb nagyobb szerepekre régi, idősödő, de felejthetetlen színészeket, akik növelhetik az adott alkotás színvonalát. Ebben az esetben nem konkrétan olyan tömegalkotásokra gondolok, mint például a Feláldozhatók trilógia, hanem komolyabb, életszerűbb megvalósításokra, amelyek szintén követték ezt a fajta retrós beütést. Mai filmünk is gyakorolta ezt a magatartást és az alkotók 2014 őszére elhoztak nekünk egy megható és realisztikus drámát.
Akarva akaratlanul, amikor megláttam a The Giver ( Az emlékek őre ) plakátját a mozi előtt, valahogy a Divergent ( A beavatott ) jutott eszembe, ezért amikor eldöntöttem, hogy adok neki egy esélyt, nem voltak elvárásaim. A Divergent számomra a nagy hype ellenére is hatalmas csalódás volt, több sebből vérzett az egész sztori, pedig Shailene Woodley jelenléte azért még mindig mentőövként szolgált a film számára. Szeretném leszögezni, hogy nem olvastam a quadrológiát, így semmilyen szempontból sem célom az összehasonlítás! A The Givernek Losi Lowrey ’93-as regénye adja az alaptörténetet, miszerint egy uniformizált jövőben járunk, ahol az úgynevezett Vének irányítanak; nincsen magántulajdon, az embereknek nincsenek érzelmeik, és már fiatalkorban eldől, hogy ki milyen munkára alkalmas, ezzel szolgálva és segítve a társadalmat. Ez az uniformizált, utópisztikus jövőkép ismerősen csenghet, elég akár az Equilibrium vagy a Divergent filmekre gondolnunk. Jonas azt az életre szóló feladatot kapja a Vénektől, hogy az emlékek őrévé válva segítsen majd a bölcs döntéshozatalban.
Szinte az internetre kikerülés percében megosztottuk facebook oldalunkon a teasert, de sajnálatos módon azt a videót eltávolították. Azonban, a Marvel Entertainment kirakta YouTube-ra a videót. Érdekes, hogy jövő hétre ígérték az előzetest és rejtélyes módon mégis kiszivárgott a világhálóra. Hulkbuster, zavarodott Banner, némi Skarlátboszorkány és Higanyszál és egy kis Ultron. Nem is szaporítom tovább a szót! Kattints a lejátszásgombra és hagyd, hogy leessen az állad.
Update #1: Megérkezett a feliratos előzetes.
Őszintén szólva, sokkal jobban szeretem az egyszerűbb, életszagú filmeket, mint a nagy, hollywoodi szuperprodukciókat. Számomra a lehengerlő látvány nem sokat jelent; az sosem lehet fontosabb a történetnél és a szereplőknél. A szájtátásra késztető CGI és a mindent elsöprő akció csupán hatáskeltő eszköz, de nem helyettesítheti az értelmet és a hiteles drámát.
Egy jó sztorit megírni és megrendezni… az az igazi kihívás, ott derül ki igazán, ki a jó szakember és művész, az ilyesmi elől viszont a legtöbb filmes úgy menekül, mint ördög a szenteltvíztől, és persze az Álomgyár sem preferálja túlzottan, ami valahol érthető és logikus; milliárdos profitot általában nem lehetséges elgondolkodtató, „megmondós” produkciókkal termelni; a közönség szórakozni akar a pénzéért, nem pedig az agyát dolgoztatni.
Tisztelet a kevés amerikai kivételnek, de „normális” filmet jobbára a nagy pocsolya innenső oldalán érdemes keresni; például a belga Dardenne-fivérek legújabb alkotását.
A sok szerint Oscar esélyes Birdman 2015. január 22-én azaz a magyar kultúra napján fog megjelenni hazánk vásznain. Ez alakalomból érkezett egy magyar plakát is. 
Denzel Washington neve mindenki számára ismert lehet. Ő az a színész akitől napjainkban láthattuk A Védelmező című akciófilmet. Denzel szerepei inkább korlátozódnak az akciódús, lövöldözős, robbantgatós témák köré, azonban ne felejtsük el, hogy a repertoárja között szerepelnek igen komoly és drámai filmek is, mint például az Amerikai gengszter és a mai filmünk is, ami nem más mint a Kényszerleszállás.
Bár kedvelem az animékat, nem ezekkel kelek és fekszem. A „kötelező” Miyazakikon túl szeretem a Ghost in the Shell-sorozatot, és a Death Note élőszereplős trilógiáját (igen, az L – Change the Worldöt is), de fanatikus rajongónak egyáltalán nem vagyok nevezhető, ugyanakkor nem zárkózom el semmilyen széria elől (pl. Elfen Lied). Egy imdb-s rutinböngészés során akadt meg a szemem Az idő fölött járó lány rövid összefoglalóján, így nem sokkal később meg is néztem. Nem egészen olyan volt, amire számítottam, ám ez semmit nem von le az értékeiből.
2010 nyara. Egy barátommal állunk a pláza folyosóján a mozi előtt. Várjuk, hogy elkezdődjön az új Nolan film, az Eredet. Közben arról faggat, láttam-e a rendező korábbi műveit. Álmatlanság? Aha, valami rémlik. Batman? Ja, azok is megvoltak. Memento? Na, az még nem. Jó film? Mit rendezett még? A tökéletes trükk? Az is az övé? Láttam. Gondolom ebből világosan látszik, hogy szinte semmit se tudtam a rendezőről. Hogy miért mentem el az Eredetre? Mert a filmelőzetes a maga sejtelmességével egy látványos, de kiszámíthatatlan filmet ígért Leonardo DiCaprióval, aki az utóbbi időben nem lőtt mellé. Nálam ő volt a húzónév és a garancia a sikerre, ráadásul a kritikák is biztatóak voltak. Hozzáteszem: életem legjobb moziélménye volt. A film nem elégedett meg a puszta látvánnyal, mögötte (ezt a szót ki is hangsúlyoznám, mert sajnos manapság fordítva működik) egy csavaros történet és melodráma is kibontakozott. Valahogy így képzelnék el mai is egy jól működő blockbustert. Azóta Nolan jelenség lett.
