Évről évre egyre jobban kihasználjuk a Földet, mindig egyre előbb jön el a túlfogyasztás napja. Idén pontosabban egy picikét később, csak augusztusban értük ezt el, de tavaly és azelőtt már júliusban megtörtént. Sajnos, így már egyre kevésbé fogja bírni a bolygónk, ki fogjuk azt nőni. Aztán hogyan tovább? Már régóta foglalkoztatja ez a szakembereket és a nem szaktekintélynek számító illetőket is. Meg természetesen a sci-fi műfajában alkotókat is.
A Miután szériát sokan egykalap alá sorolják a többi úgynevezett kortárs utálnivalóval. Olyanokkal mint az Alkonyat széria, a Szürke 50 árnyalata vagy újabban a 365 nap, amivel egyébként ha jól tudom nagyjából egyidőben is jelent meg. Persze valahol érthető ez a fajta bekategorizálás, hiszen igazából a Miután is egy afféle… nos szóval egy olyan jellegű alkotás, aminek a kapcsán ahhoz, hogy érdemben ki lehessen beszélni szükséges belemenni bizonyos tabunak számító dolgokba. Tehát újfent egy olyan cikk következik, amiben esetleg egyesek számára kényelmetlen vagy éppenséggel akár visszataszító dolgokról lesz szó.
Magyarországon a politikai állásfoglalástól és eszmecseréktől az emberek félnek, mint a tűztől. A kettészakadt társadalom azonban a leginkább mindennapos szituációkból is képes összetűzést szítani, mivel a politika az élet minden szegmensét átitatta. Az ember amerre csak tekint, nem tud kitérni a gondolkodást, az érzelmeinket kondicionáló hatása elől. Egyre kevesebb az olyan információ, mely ne illene rögtön bele egyik, vagy mindkét világnézeti sémába. A közös értelmezési keret hiánya pedig olyan szellemi aszályhoz vezet, ahol elég egy szikra az újabb konfliktusok fellángolásához. Reisz Gábor új filmje, a Magyarázat mindenre a napjaink pszichotikus Magyarországának kórképe a kisember lencséjén keresztül.
Fantasy műfajában már annyian és annyi féle módon alkottak, hogy szinte minden napos az új név felfedezése. Hiába beszélünk olyanról, aki évek óta aktív, és magyarul is már egy egész trilógiája jelent meg. Most is egy ilyen íróba botlottam bele. Számomra Nora K. Jemisin olyan, mintha most bukkant volt elő a föld alól, miközben első könyvei már megéltek egy évtizedet, de hazánkban megjelent kötetei is hat-kilenc évesek. Miért ennyivel a megjelenés után írok róla? Csupán annyi az oka, hogy ma tölti be 51. életévét. Mi ezzel a cikkel kívánunk neki boldog születésnapot.
A Baldur’s Gate 3 elmúlt hetekben lejátszódó elsöprő sikersztorija úgy fest újra fellobbantja a játékrajongók lelkesedését a fantasy műfaj iránt, ezzel együtt pedig reményeim szerint az ipar is újra felfedezi, hogy igenis van fantázia (haha) a műfajban és újra mainstream stílussá válik a videojátékok között, ahogy régen is sorra kaptuk a jobbnál-jobb fantasy címeket. Ha már teljesen bezsongtál a Baldur’s Gate nyüstölésétől és többre vágynál, avagy ha még nincs lehetőséged játszani vele, de vágynál valami fantasy címre, mi segítünk neked. Ugyanis ebben a cikkben összegyűjtöttünk nyolc olyan fantasy játékot, amit érdemes lehet betölteni.
Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan telik az év. Még szinte el se felejtettük az új évi tűzijátékot, a húsvéti sonkát se emésztettük meg, de már itt van az ősz. Már hamarabb sötétedik és a napok is kezdenek hűvösebbek lenni, még ha ebből jelenleg alig is érzékelünk valamit. Ilyenkor pedig nincs is jobb, mint leülni a tévé, monitor esetleg a tablet elé, és egy tea társaságában elindítani a kedvenc szériánkat, vagy egy újonnan érkező sorozatot. Ki nem találjátok, de ezúttal az ősszel érkező újoncok és folytatások közül szemezgettünk.
Mindenki tudja: ha ősz, akkor iskolakezdés. Ha pedig iskolakezdés, akkor gyerekek, akiknek rengeteg felesleges kreatív energiájuk van. Az ilyen energiák kiaknázásának egyik remek módja a társasjátékozás, ehhez gyűjtöttünk most össze egy csokorra való ajánlott játékot. Közös bennük, hogy valamilyen szempontból akár iskolába is nyugodt szívvel javasoljuk őket kipróbálásra. Persze ettől függetlenül bárhol, bárkiknek minőségi szórakozást tudnak nyújtani.
Vannak olyan franchise-ok per karakterek, amelyek az idők során már annyiféleképpen feldolgozásra kerültek, hogy már nem igazán vagy csak legfeljebb nagyon nehézen lehet velük bármiféle új és/vagy érdekes dolgot felmutatni. Pláne úgy, hogy közben megtartsa az adott franchise per karakter jellemző vonásait. Ilyesféle helyzetben vagy az Alien franchise, ami igazából inkább két különálló brandből tevődik össze. Van egyfelől a sima Alien, amiben egy vagy legfeljebb csak 2-3 szörny tart rettegésben egy általában elszigetelt és rosszul felszerelt kolóniát vagy űrhajót/űrállomást.
Másfelől pedig ott van az Aliens, amiben a főszereplőknek általában egy jóval nagyobb idegen hordával kell megküzdeniük, amihez általában valami gonosz vállalat vagy valamilyen őrült szekta is tartozik. Éppen ezért sokan felkapták a fejüket, amikor bejelentették, hogy készül egy új Alien, vagyis hát igazából Aliens regény, ami egy kvázi középkori settingbe lesz helyezve, amiben az emberiség kardokkal, íjakkal meg mindenféle egyéb ilyen eszközzel kell, hogy szembeszálljon az Aliennekkel. Ugyan a hazai megjelenés elég sokat csúszott, ám végül a Szukits kiadónál most már nálunk is kapható az Aliens: Falanx című alkotás.
“When the white man dies, he thinks he is at peace, but the red men know how to torture even the ghosts of their enemies.”
Az utolsó mohikán (The Last of the Mohicans; 1992)
Van, aki Randolph Scott és Binnie Barnes párosára esküszik, míg mások az 1977-es feldolgozásban és Steve Forrest karizmájában hisznek, számomra azonban mindig Daniel Day-Lewis fák és folyók között szökellő alakja, zaklatottan csapzó haja és a kezében lévő Brown Bess az első kép, amit magam előtt látok Az utolsó mohikán cím meghallása után. Michael Mann ezzel a filmjével mutatta meg az átlagnál érzelmesebb, pontosabban romantikusabb oldalát, sokunk legnagyobb örömére.
Általánosan elterjedt nézet, hogy az animékből és mangákból nem, vagy csak nagyon ritkán lehet jó élőszereplős adaptációt csinálni. Ennek ellenére Hollywood kitartóan próbálkozik vele, dacára a folyamatos kudarcoknak. Ebből a szempontból az egyik fő „bűnös” a Netflix, akik a se íze, se bűze Death Note és a kritikán aluli Cowboy Bebop bukása ellenére rendületlenül szerzik meg egyre több mű megfilmesítési jogait. Így hát érthető volt az aggodalom, amikor a streaming-óriás bejelentette, hogy sorozatot készít minden idők legsikeresebb mangájából, a One Piece-ből. Aztán jött a hír, hogy az eredeti képregény alkotója, Oda Eiichiro is aktívan részt vesz a projektben. Vajon mindez elég volt ahhoz, hogy megtörjön az átok, és végre kapjunk egy jó manga feldolgozást?
