Ezt is megértük: Sylvester Stallone nem tért vissza Rocky szerepére a Creed harmadik részére, így Adonisnak (Michael B. Jordan) először kell bizonyítania a ringben úgy, hogy idős mestere nem tudja őt ellátni tanácsokkal. Arról, hogy Stallonénak milyen nézeteltérései voltak Jordannel, és miért nem tért vissza a trilógia harmadik részére, több cikk megtalálható az interneten, nem is szeretnék ezzel foglalkozni. A történet szempontjából különben is teljesen logikus a távolmaradása, hiába volt prominens szerepe a széria első két részében. Adja magát a párhuzam: ahogyan Donnynak Rocky nélkül a ringben, úgy Johnsonnak Stallone nélkül, immáron rendezőként, a kamera mindkét oldalán helyt kell állnia.
(tovább…)Az emberi képzelőerő vagy még inkább hülyeség kétségkívül határtalan. Azonban olykor a valóság sokkal elképesztőbb és elborultabb dolgokat képes alkotni. Ilyen például a köztudatban csak kokainmedveként elhíresült eset is, ami határozottan megihlete Hollywood-ot is. Habár tény, hogy nem igazán ragaszkodtak az eredeti történet adaptálásához, ami persze önmagában véve még nem feltétlenül baj. Csak érdemes eszerint kezelni ezt az alkotást.
(tovább…)Amikor körülbelül másfél évvel ezelőtt megjelent a hazai könyvpiacon Tade Thompson neve, nem sokan ismerték még. Mára viszont már nem lehet elmenni a neve mellett. Igaz, jelenlegi története csak egy három részes kisregény, de annál több izgalmat rejt magában. Molly Southbourne ezer halála, majd a Molly Southbourne feltámadása után megérkezett a lezáró kötet is. A trilógia a végéhez ért, de bízunk benne, más regényei is meg fognak jelenni hamarosan nálunk.
A Hangya jelenleg is mozikban futó új kalandja a Marvel-filmek új fázisát hivatott elindítani. Ebből következően kitüntetett helye van a Marvel-történetek hosszú sorában. Nagy elvárásoknak kell tehát megfelelni, de a Hangya sajnos nem teljesen tudott felnőni a feladathoz.
(tovább…)A japán horrorok sokszor olyan világot tárnak elénk, amely a nyugati kultúra számára rendkívül szokatlan és nehezen megérthető. Junji Ito mangaka munkássága alatt több, mint 50 horrortörténetet írt és illusztrál, amelyeket társadalomkritikai és japán mitológiai vonatkozásban tüntetett fel. Idén a Studio DEEN (Bleach, Jigoku Shoujo, Higurashi no Naku Koro Ni, Nanatsu no Taizai) a Netflixszel karöltve egy 12 részes animesorozat formájában dolgozta fel a művész 20 fontosabb történetét. Junji Ito hátborzongató japán meséi garantáltan okoznak majd egy-két álmatlan éjszakát a nézők számára.
(tovább…)Szinte napra pontosan egy évvel az előző szezon után, már vissza is tért az Amazonra a The Legend of Vox Machina szedett-vedett csapata. Ezért a tavalyi évad után nagy örömmel és még nagyobb kíváncsisággal kezdtem bele a legújabb évadba. Az első etap ugyanis olyan magasra tette a lécet, hogy erősen kételkedtem abban hogy sikerül-e ezt a készítőknek megugrania. Aki esetleg kételkedne, annak már az elején elmondom, hogy a Vox Machina legújabb kalandja sem okozott csalódást. És akkor még enyhén fogalmaztam. A kritika nagyon minimális spoilert tartalmaz a második évadból.
(tovább…)Jay Kristoff neve talán nem cseng olyan ismerősen hazai körökben, mint külföldön – és talán nem is hangzik olyan jól (legalábbis egyelőre). Szomorú dolog ez kérem, tekintetbe véve, hogy olyan kaliberű művek alkotójáról van szó, mint a Nevernight trilógia, az Illuminae Files, a Lifelike széria, és még sorolhatnánk. Bár az utóbbi időben néhány könyve magyarul is eljutott a kiadási jogok birtoklásától a nyomdafestékig, (nagy keservesen,) azért van mit bepótolni. Szinte mindegyik művét olvastam és szeretem, de a legújabb szörnyetege, az Empire of the Vampire magasan kiemelkedik a többi, egyébként szintén figyelemre méltó története közül, vegytiszta dark fantasy.
(tovább…)“I am the last guy in the world that you wanna fuck with.”
Az erőszak utcái (Thief; 1981)
Chicago. Al Capone játszótere. Az a hely, ahol főszereplőnknek, Frank-nek (James Cann) boldogulnia kell, miután több, el nem hanyagolható évet töltött a börtönben. Tisztában van a reménytelen helyzetével, a fogházból való kikerülése után egyből gyémántrablásokba fog a kis létszámú csapatával (köztük a Vörös zsaru árnyékát még nem magán viselő James Belushi-val), hogy a lehető legrövidebb idő alatt megszedje magát anyagilag. Magánéleti szempontból is előrébb akar jutni, a másodperc tört része alatt feleségül veszi az éttermi dolgozót, Jessie-t (Tuesday Weld) és egy szempillantás alatt fogadnak örökbe egy kisbabát. Hirtelen a képbe kerül a tipikus, utolsó meló lehetőségével kecsegtető ajánlat, amit a Leo (Robert Prosky) által vezetett gengszterbanda kezdeményez Frank felé. Elfogadja az ajánlatot, tudja, hogy sietni kell, de nem csak azért, mert a törvény emberei is a sarkában loholnak.
(tovább…)Aronofsky hősei mind magányosak. Szomjazzák a szerelmet, a barátságot, az elismerést, de mindenekelőtt nem akarnak egyedül lenni. Mindegy, hogy egy korokon átívelő szerelmi történetről (A forrás; 2006), egy megkeseredett showman csendes, hétköznapi kálváriájáról (A pankrátor; 2008), vagy magáról az emberiség felszámolásáról van szó (Noé; 2014), a szereplői – akik a legtöbb esetben a saját egojuknak, függőségeiknek, illetve valamilyen, állhatatossággal együtt járó küldetésnek a rabjai – szomjazzák az elkerülhetetlen halál feledését szolgáló boldogságot. Mielőtt végleg átadják magukat az enyészetnek, rendezni akarják az évek alatt felhalmozott dolgaikat. Nincs ez másként a The Whale (A Bálna) főszereplőjének az esetén sem.
(tovább…)A Harry Potter körüli érdeklődés varázslatos módon nem akar megszűnni. Ennek legfrissebb bizonyítéka talán, hogy a frissen megjelent Hogwarts Legacy játékkal a Steam statisztikája szerint több mint 630 000-en játszottak egyszerre. A nagy felhajtásra reagálva összegyűjtöttem a muglik és varázslók számára néhány érdekességet a Harry Potter filmekről.
(tovább…)