Nem szeretném elnyújtani ezt a bevezetőt, mivel ez egy újabb tabumentes cikk, amiből egyébként a közeljövőben lesz majd egy másik, méghozzá ezúttal egy könyves cikk. Mindenesetre a rend kedvéért jelezném, hogy ismét egy olyan témáról és egy hozzákapcsolódó alkotásról lesz szó, ami sokak számára esetleg kényelmetlen, felkavaró vagy akár egyenesen visszataszító is lehet. Valamint szokásosan ezek a cikkek meglehetősen szókimondóak is. Szóval ennek tudatában olvassa tovább mindenki ezt a cikket.
Az elmúlt hat hónapban nagy port kavart az FX stúdió felnőtteknek szóló rajzfilm sorozata, a Little Demon, avagy magyarul ’’A kis démon’’. Bár kicsiny hazánkban már szinte abszolút semmi teret nem kapott aprócska démonunk, a tengeren túlra jellemző butaság már a műsor sugárzásának megkezdésekor elkezdte lehúzni a sorozatot. A bigott és agresszív keresztény közeg és a gyermekük féltésére hivatkozó ’’aggódó’’ szülők utánajárás nélkül, szinte azonnal petíciókba és hamis értékelésekbe kezdett, hogy elronthassák mások szórakozását, ha már az Ő életük ilyen ingerszegény, hogy ilyen ügyekre ennyi idejük van. Vajon miért lehet az, hogy keresztény létemre én ennek ellenére is az utóbbi időszak egyik legjobb felnőtt rajzfilmének gondolom? Kritikámból kiderül.
Üdvözlet ismét a Kozmerumban! Brandon Sanderson nagyívű fantasysorozatának nyitánya, A királyok útja a maga lenyűgöző történetvezetésével és féltéglákat megszégyenítő paramétereivel bizony magasra tette a lécet a folytatás számára. A Viharfény krónika első kötete megvett magának kilóra, így nem vártam sokáig, hogy belevessem magam a folytatásba. A Tündöklő szavak viszont, már itt az elején őszintén be kell ismernem, felülmúlta minden előzetes elvárásomat. Sanderson mester méltán elhíresült Kozmerum-ciklusáról már szó esett néhány bekezdés erejéig A királyok útjáról szóló könyvajánlóban, éppen ezért jelen írásomban szeretnék egyből a lényegre térni, lássuk, mit alkotott a szerző a Tündöklő szavakkal. A cikk a továbbiakban spoilereket tartalmaz a sorozat első kötetére nézve.
A Blazon Kickstarter kampánya 2022. januárjában zárult le, mérsékelt sikerrel. Habár a
kívánt összeg többszöröse gyűlt össze (15 ezer dollár helyett 70 ezer), ez Kickstarter
viszonylatban nem mondható kiemelkedő eredménynek. A játék így feltehetően a radar alatti
kategóriában marad főként, ha az itthoni kiadók szemszögéből nézzük, frissessége okán mégis
érdemes róla beszámolni.
Minden idők legjobb apukája (legalábbis istenek körében) a 2018-as God of War gyereknevelési tanácsai után tininevelési tanácsadásba vágja a fejszéjét. Az új részben immár kamasz fiával kell szembenézniük Ragnarökkel és a vele járó fenyegetésekkel. Fussuk át spoilermentesen hogyan is sikerül a dolog!
A történelem érdekes, a történelem olykor csodálatos, de van amikor borzalmas. A történelem tanít minket és utat mutat. De akárhogy is, a történelem izgalmas. És mint ilyen tökéletes témát tud adni akár videojátékok történetéhez is. Ahogy azt teszi is megannyiszor. Elég csak a leghíresebb történelmi ihletésű sorozatra gondolnunk, az Assassin’s Creed-re. De ott van akár a zseniális birodalomépítős stratégia, a Total War. Vagy gondolhatunk olyan címekre, mint a Mount&Blade, a Red Dead Redemption, vagy az örök klasszikus világháborús címek.
Brandon Sanderson egy élő legenda. Az epikus fantasy és a science fiction tollforgató nagymestere, a Halálcsigák és Tündöklő Lovagok pátriárkája, de úgy is ismerjük, mint az írót, aki méltóképp végezte be Robert Jordan magnum opusát, Az Idő Kerekét. Tulajdonképpen fogalmazhatunk úgy is, hogy a könyvkiadás egyik rocksztárja a műfajban, munkássága minőségi, és nem utolsósorban mennyiségi tekintetben is kiemeli kortársai közül. A folyamatosan bővülő Kozmerum-ciklus eme fényes karrier koronája, egyszersmind sokunk nagy kedvence.
Kevés értékesebb létezik a világon egy igaz és jó barátságnál. Ám amikor mindez véget ér, sebek szakadnak fel és hatalmas űr marad a lelkekben. Martin McDonagh rendezése, A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin) egy olyan fájdalmas témát dolgoz fel, ami minden ember életében, legalább egyszer bekövetkezik.
Egykoron már írtam már a Sony egyik legújabb saját címéről, a Ghost of Tsushima, eredeti, PS4-es változatáról. Ám a PS5 megjelenésével a Sucker Punch és persze a Sony, nagyon bölcsen úgy döntött, hogy rádupláznak a jóra. Így született meg 2021 nyarán az úgy nevezett Director’s Cut, melynek esetében egy kisebb összeg leperkálása után mindenki frissíthette a játékot az új hardverre optimalizált változatra. Nem mellesleg pedig – és talán ez inkább a lényeg – a pakk tartalma Jin történetének igazi epilógusa, a Cusimához közeli Iki sziget eseményeinek meséje.
Van ez a lelkes hobbiirodalmár típus, aki, bár nem hízeleg magának azzal, hogy ő voltaképp műkritikus, mégiscsak buzgón veri a klaviatúrát, hogy aztán a legutóbbi olvasmányélményéről készült beszámolót elengedje, ki az éterbe – mások okulására, vagy épp önszórakoztatásból, mikor hogy. Mikor könyvekről írok, szeretem magam azzal hitegetni, hogy a feddhetetlen objektivitás kristálytiszta szemüvegén keresztül szemléltem a szóban forgó alkotást, de legyünk őszinték magunkkal; mindannyiunknak van kedvenc műfaja, bizonyos típusú sztorija, ami kicsit közelebb áll a szívéhez, mint mások. (És hála érte, kritikus sem vagyok.) Bizonyos témájú művek, bevallom töredelmesen, némi előnnyel indulnak nálam: jelen írásomban az egyik nagy kedvencemről, a dark academia világáról mesélek nektek, ez is egy ilyen szubjektív preferencia.
