Ha könyv lenne, biztos fóliázva állna a polcon, de a játékoknál a fólia bevett szokás, így nehéz megmondani kinek is készült az új Dragon Age rész. Lássuk, ki adhatna mégis egy esélyt a Veilguard-nak, ezúttal opcionális spoilerekkel.
Vajon képesek lehetünk úgy leélni egy családos és biztos háttérrel rendelkező életet, hogy közben egy sötét titok nyomja a szívünk? Tudva ezt úgy, hogy egy embertársunk szabadsága múlott azon, őszinték voltunk-e a kérdéses pillanatban? Clint Eastwood új filmje fontos morális kérdésekben szorongatja meg a nézőjét, lassú keringőt járva a pattanásig feszült idegeinken.
A Sky Showtime és a Peacock új sorozata A Sakál napja vadonatúj köntösben igyekszik újjáéleszteni a bérgyilkos-sagát. De tud-e még bármi újat mutatni az Eddie Redmayne nevével fémjelzett széria? Izgalmakban biztosan nem lesz hiányérzetünk, a hazai néző pedig több magyar kapcsolatot találhat, mint azt elsőre gondolná.
Fura egy helyzetben van a Marvel, ugyanis annak idején pénzügyi okokból a különböző képregényeik megfilmesítési jogait különböző stúdióknak adták el. Persze ezek mindegyike végül aztán valahogy a Disney-nél kötött ki, kivéve a Pókember franchise jogait, amik még mindig a Sony-nál vannak és érthető okokból eszük ágában sincs megválni tőle. Természetesen a Sony többször is neki futott már a saját Pókemberes Univerzumának felépítésébe, aminek persze kétségkívül megvoltak a maga pillanatai, ám végül rendre mindegyik kudarcba fulladt. A legutóbbi ilyen próbálkozásuk egy afféle sötétebb hangvételű franchise létrehozása volt, amiben a Pókverzum kvázi antihőseit tették volna meg főszereplőknek, vagyis Venom-ot, Morbius, Kraven-t és még a jó isten a legelvetemültebb Marvel rajongó tudja, hogy kiket. Csakhogy a Venom első része kivételével ezek a filmek rendre mind megbuktak és bár a Sony mostanáig kitartott, de nagyon úgy néz ki, hogy a Kraven lesz az utolsó része ennek az egész Pókember nélküli Pókember univerzumnak.
Csütörtökön, tehát december 12-én, immáron kerek tizedik alkalommal szervezték meg, az utóbbi években a gaming világ talán legnagyobb eseményévé váló The Game Awards-ot, ahol a kötelezően kiosztott év játékai díjak mellett a videojáték ipar legnagyobb bejelentéseinek is helyt ad a rendezvény. És bár idén kissé ellentmondásosan kanyarodtunk rá a rendezvényre, azt hiszem a megszokottat és az elvártat ezúttal is tudta hozni Geoff Keighley csapata.
Peter Jackson és csapata egykoron lehetetlen küldetésre vállalkozott, amikor belevágtak A Gyűrűk Ura-trilógia élőszereplős adaptációjába, amelyet végül siker koronázott. Bár több helyen kompromisszumot kellett kötniük, és nem mindenhol lett tökéletes a végeredmény, A Gyűrűk Ura filmek mégis hatalmas népszerűségre tettek szert, és összesen tizenhét Oscar-díjat nyertek. Arról nem is beszélve, hogy letették a modern fantasy-adaptációk alapkövét, és a mai napig az egyik, ha nem a legjobb feldolgozásként tartják számon őket a filmtörténelemben. Bár a Hobbit-trilógia már nem lett ennyire kiemelkedő, sőt, több sebből is vérzett, végső soron mégis szerethető alkotásként tekinthetünk rá. Nem csoda tehát, hogy a Warner jelenlegi vezetősége is dollármilliárdokat lát Tolkien világában, és tíz évvel az utolsó Hobbit-film után újabb alkotással jelentkeztek. Ezúttal azonban nem élőszereplős kalandról van szó, hanem egy japán stúdió által készített animációs, anime-stílusú filmről.
Bejgli illata terjeng a levegőben. Egyre több a kivilágított felület minden házfalon. Kevin már készül minden család tévéképernyőjének megszállására. Igen, tudja mindenki, közeleg a karácsony. Ennek örömére a Kritizátor Mikulása előállt nektek egy tizenkét játékos ajánlással.
Ha van valami, amiben a film- és sorozatrajongók többsége egyetérthet, akkor az az, hogy a videojáték az egyik legnehezebben mozgóképre átültethető médium. Különösen igaz ez a multiplayer játékokra, amiknek kimondott története sincsen, amire építeni lehetne egy forgatókönyvet. Így érthető, hogy amikor a Riot Games bejelentette, hogy a Netflixszel karöltve animációs sorozatot készítenek a rendkívül népszerű MOBA-juk, a League of Legends alapján, sokan kételkedtek a projekt sikerében.
Ki mondta azt, hogy egy lány/nő csak kifejezetten neki szóló tartalmakat nézhet? Hasonlóan vélekedik Anita is, aki a kérésemre kicsit nosztalgiázott a gyerekkora végtelenjében, és felelevenítette a kedvenc meséit. Mert ugyan miért ne tennénk így mi is? Legalább egy rövid időre kiszakadunk a szürke hétköznapokból és visszanyúlunk valami sokkal kedvesebb emlékhez. Na de pontosan mik is a kedvencei?
Ha egy amerikai romantikus komédia megnyeri a filmvilág legrangosabb elismerését, a Cannes-i Arany Pálmát, annak érdemes figyelmet szentelni. Ha pedig ennek a filmnek a rendezője Sean Baker, a mögöttünk lévő évtized egyik legjobb, ámde legkevésbé ünnepelt amerikai filmese, akkor annál is inkább érdemes vele foglalkozni. Az Anora, melynek címszereplője Anora Mihejeva (a remek Mikey Madison alakításában), egy szexmunkás Brighton Beach-en, New York oroszok lakta városrészében, témáit illetően remekül illeszkedik Baker eddigi filmográfiájába, de talán a rendező eddigi legérettebb, rendezésében, stílusában legkiforrottabb munkája.
