Gotham-ben sosem hanyatlik a bűnözés. A város hírhedt bűnözői újra és újra felbukkannak, hogy aljas terveiket véghez vigyék. Gotham jól ismert köpenyes sötét lovagja ezért folyton éber, hogy megelőzze a sötét erőket a romlott város utcáin. Idén az Amazon formált jogot arra, hogy egy 10 részes animációs sorozat keretein belül bemutassa Bruce Wayne álarcos alteregójának kalandjait. A Batman: Köpenyes lovag kissé átformálja az addig megszokott Batman-univerzumot, csak az a kérdés, hogy helyesen teszi-e ezt meg.
(tovább…)Mivel mostanában történt ez meg az a Star Wars körül, ezért a Szerkesztőség tagjai ismét összeültek, hogy megvitassák mi minden történt az elmúlt időszakban a Lucasfilm háza táján. Lesz itt szó a Mandalorian harmadik évadáról, a különböző animációs sorozatokról, mind a Bad Batch és a Tales of széria, az Ahsoka és természetesen az utóbbi ha nem minden idők egyik leg… megosztóbb star warsos alkotásról, az Acolyte-ról.
Van pár olyan örökzöld téma a popkultúrában, amihez az alkotók újra és újra nyugodtan visszanyúlhatnak, mert az emberek, korosztálytól és médiumtól függetlenül kajálni fogják. Ilyen például az apokalipszis/kataklizmikus esemény, a zombik, és a vámpírok. Meglepő módon, a jelenlegi cikk alanya, a Vampyr utóbbi témakörhöz nyúl hozzá. Videojátékok között is volt már pár emlékezetes alkotás a témában, de a Life is Strange-et is jegyző Dontnod (manapság Don’t Nod) valami újat kívánt hozni a régi bejáratott témába és habár szerintem nem sikerült mindent maradéktalanul megvalósítaniuk, az biztos, hogy az elmúlt évek mezőnyével összevetve kifejezetten egyedi alkotást tettek le az asztalra.
Tartozom egy vallomással, miszerint az Alien konkrétan a második kedvenc franchise-om. Az első egyébként a Star Wars, még így az Acolyte ellenére is. A sort pedig a Mass Effect folytatja, de ez most mellékes. Egyszerűen imádom ezt az alkotást. A kvázi számozott filmeket oda vissza láttam. Méghozzá rendezői változattal is. Az Alien vs Predator is tetszett. Aminek szintén megvan a rendezői változata. Illetve speciel én azok közé tartozom, akiknek még a Prometheus és a Covenant is tetszett. Valamint számos Alien-es könyvet is olvastam, ami közül néhányról van is cikk az oldalon. Emellett a videojátékokkal is játszottam vagy legalábbis végigjátszások formájában megnéztem őket. Szóval ha valaki, akkor én nagyon vártam már az Alien: Romulus-t. Aminek így bevallom a megnézése után nem igazán értem, hogy miért ez lett a címe, de tudjuk be jól hangzó marketing szövegnek.
Közel két évnyi pihenő után visszatértünk Westerosra, hogy megnézhessük ezúttal milyen kalandok várnak ránk. Szerintem többek nevében beszélhetek, hogy ha azt mondom az első szezon nem kevés meglepetéssel szolgált, ugyanis visszahozta azt, amiért sokan megszerettük George R. R. Martin világát. Továbbá minderre rátett jó pár sárkánnyal ami érthető, elvégre nem véletlenül hogy a sorozat rájuk, pontosabban a Targaryenekre fókuszált. Az előzeteseket látva pedig bőven volt alapunk arra, hogy izgalommal üljünk le a képernyők elé. Csakhogy az idei évad messze alul marad a két évvel ezelőtti elődjével szemben.
A pornográfia a mai korban is tabunak számít, holott titkon ugyan de mindenki nézett már minimum egy rövidebb videót, vagy találkozott olyan alkotással ami beleillik ebbe a meghatározásba. Ezalatt a fogalom alatt olyan műveket értünk, amelyek nemi szerveket, vagy valamilyen nemi aktust ábrázolnak, hogy azzal izgalmat váltsanak ki a fogyasztóban. A filmművészetben, könyvekben és szinte minden médiumban előfordulnak ilyen történetek. Többek között erről is szól a Kovács Milán és Tebeli Szabolcs ‘Brazil’ által készített Idols, illetve annak első száma.
Belegondolni is elképesztő, hogy eddig eljutott a Kritizátor. Leírni is hihetetlen, de pontosan ma tíz éve hogy elindultunk. A blog egyetlen apró ötletből jutott oda, hogy már több ezres kattintású cikkeink vannak és több, mint kétezer lájkolóval rendelkezik a Facebookunk. Ez az időszak pedig arra késztetett minket, hogy pár egykori kollégával kiegészülve visszaemlékezzünk az eddigi időszakra. Ezért a legelső cikkünk publikálásának sorrendbe fogadjátok szeretettel a visszaemlékezéseinket.
Hihetetlen, hogy hogyan halad az idő, ugyanis ez már a harmadik része a Gyerekkorunk kedvenc meséi cikksorozatomnak! Az első és második cikkben a saját kedvenceim közül szemezgettem öt-öt sorozatot. Ezúttal viszont kedves kollégáimat kértem meg, hogy írjanak szintén ennyi kedvencükről pár sort. Így hát következzen Gueth Ádám és Johnnykiwi42 kedvencei. Vajon ők mit néztek kicsiként?
Ryan Reynolds Deadpooljának az utolsó képkockáig képregényhű, 2016-os mozis bemutatkozása akkoriban alaposan felforgatta az egy kaptafára készülő képregényfilmes kínálatot. A szabad szájú, semmiféle humorbonbontól vagy épp negyedik falat áttörő kikacsintástól vissza nem riadó antihős, ugyanis akkoriban olyan vérfrissítést tudott hozni a már ekkor a végső kifáradás jeleit erősen magánviselő műfajba, melynek a szó szoros értelmében csodájára jártak az emberek.
A Prime Video nagy sikerű sorozata, a The Boys, két év várakozás után visszatért negyedik évadával, és továbbra is tartja magát a megszokott vérbő és szatirikus stílusához. Az új évadban a politikai és társadalmi kommentárok még élesebbek és relevánsabbak, mint valaha, ám nem minden néző találta ezt maradéktalanul sikeresnek. Valamint sokan panaszkodtak a történet tempójának erős lassítására, viszont minden várakozást megért.